Maszk-történeti kiállítás Tusványoson
A Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozata évről évre színháztörténeti kiállítással képviselteti magát a Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor tusnádfürdői rendezvényén, amelynek a Magyar Teátrum Színházi Sátor ad helyet július 19. és 24. között, ahol az érdeklődő látogató a színházi maszktörténet minden mozzanatát körbejárhatja.
Bár a kiállítás bemutatkozó szövege azt állítja, hogy a színházi maszk története napjainkra már befejeződött, a prezentáció végén mégis azt képzelhetjük, hogy az egykor rituális szerepet betöltő maszkok a hétköznapi életben különböző formákban tovább élhetnek. Bármilyen ősi múltra visszatekintő művészettörténet megidézheti a hajdan volt rituális eredetet, minden népi kultúrának része lehetett az arcot, vagy az egész testet befedő félelmetes hatású, túlvilágra mutató maszk- és jelmezviselet. Természetes, hogy a mitikus eredetű színház is azonnal szolgálatába állította ezt az eszközt, a görög, érzelmeket visszaadó maszkoktól kezdve, a középkori misztériumjátékokon át, a commedia dell'arte elengedhetetlen jellemkomikumot segítő álarcain keresztül, a naturalista színház arcfestéséig, vagy a távol-keleti bábos és egyéb ázsiai műfajokig. Természetesen a korai maszkoknak magyarországi megjelenése is van, hiszen a 12. századtól a magyar királyi udvarokban is feltűntek az alakoskodók, a mimusok, a vásári komédiások, az igricelők.
A kiállítás a történeti bemutatást kiegészítve elemzi a technika és mestereinek területét. A magyar színháztörténetben Bárdi Ödön és Kürthy György volt az, aki jó tanácsokkal látta el a maszkkészítő színészt. Nyelvújításként 'lárva' vagy 'vendégarc' kifejezésekkel is próbálkoztak a magyar elnevezésekre, de bármennyire is kifejezőek ezek a szavak, használatban nem maradtak meg. A kiállítás másik fele már azt mutatja be, hogy a magyar színművészek, a nagyok is milyen hatásosan alkalmazták a maszkolás technikáit, az álbajuszt, az álszakállt, vagy épp az álbibircsókot. Fényképet láthatunk Gobbi Hilda híres Mirígy szerepéről, Sinkovits Imre az 1962-es József Attila Színházban bemutatott A három testőr című előadásban végigvitt alakváltozásairól, vagy Kaszás Attila Caliban szerepformálásáról Shakespeare Viharjából.
Maszk, álarc, kendőzés, smink, arcfestés, maszkírozás – magát az arcot kifestve álarcosnak hívhatjuk, vagy csak azt, aki valamilyen anyag felhasználásával készít arcot félig, vagy teljesen befedő álarcot? A smink maszknak nevezhető? A történelem során nem csak az előadó-művészetben jelentek meg az arcfedési technikák, de arra is van példa, hogy a művészet a hétköznapi életből vett át egyfajta maszkviselést. A leghíresebb ezek közül a középkorban pestisjárvány idején használt megnyúlt orrú orvos maszk, amelyben a fertőzés elkerülésére fokhagymát, vagy egyéb gyógynövényeket tartottak. Különösen érdekes a XXI. század behívása a kiállítási anyagba: a nehéz múltú, eredetileg háborúban használt gázálarc ma partikellék, de az említett orvosi maszk is megjelenik a punk szubkultúrában, és ide hozható a virtuális világ határtalan avatár-jelensége is.
Kiegészítő programként a kiállítás szervezői natúr maszkokat is hoztak, amelyeket kedve szerint pingálhat színesre a színházkedvelő publikum.
A kiállítás rendezője Juhász Tibor, az információ-gazdag és egyben olvasmányos kísérő szöveg szerzője Juhász Kristóf, a magyar színháztörténeti kísérőszöveget Gajdó Tamás állította össze, a kiállított míves maszkok alkotója Tordai Hajnal, az MMA Színházművészeti Tagozat rendes tagjának munkája, aki egyben a kiállítás kurátora és inspirátora.
A kiállítás a történeti bemutatást kiegészítve elemzi a technika és mestereinek területét. A magyar színháztörténetben Bárdi Ödön és Kürthy György volt az, aki jó tanácsokkal látta el a maszkkészítő színészt. Nyelvújításként 'lárva' vagy 'vendégarc' kifejezésekkel is próbálkoztak a magyar elnevezésekre, de bármennyire is kifejezőek ezek a szavak, használatban nem maradtak meg. A kiállítás másik fele már azt mutatja be, hogy a magyar színművészek, a nagyok is milyen hatásosan alkalmazták a maszkolás technikáit, az álbajuszt, az álszakállt, vagy épp az álbibircsókot. Fényképet láthatunk Gobbi Hilda híres Mirígy szerepéről, Sinkovits Imre az 1962-es József Attila Színházban bemutatott A három testőr című előadásban végigvitt alakváltozásairól, vagy Kaszás Attila Caliban szerepformálásáról Shakespeare Viharjából.
Maszk, álarc, kendőzés, smink, arcfestés, maszkírozás – magát az arcot kifestve álarcosnak hívhatjuk, vagy csak azt, aki valamilyen anyag felhasználásával készít arcot félig, vagy teljesen befedő álarcot? A smink maszknak nevezhető? A történelem során nem csak az előadó-művészetben jelentek meg az arcfedési technikák, de arra is van példa, hogy a művészet a hétköznapi életből vett át egyfajta maszkviselést. A leghíresebb ezek közül a középkorban pestisjárvány idején használt megnyúlt orrú orvos maszk, amelyben a fertőzés elkerülésére fokhagymát, vagy egyéb gyógynövényeket tartottak. Különösen érdekes a XXI. század behívása a kiállítási anyagba: a nehéz múltú, eredetileg háborúban használt gázálarc ma partikellék, de az említett orvosi maszk is megjelenik a punk szubkultúrában, és ide hozható a virtuális világ határtalan avatár-jelensége is.
Kiegészítő programként a kiállítás szervezői natúr maszkokat is hoztak, amelyeket kedve szerint pingálhat színesre a színházkedvelő publikum.
A kiállítás rendezője Juhász Tibor, az információ-gazdag és egyben olvasmányos kísérő szöveg szerzője Juhász Kristóf, a magyar színháztörténeti kísérőszöveget Gajdó Tamás állította össze, a kiállított míves maszkok alkotója Tordai Hajnal, az MMA Színházművészeti Tagozat rendes tagjának munkája, aki egyben a kiállítás kurátora és inspirátora.
