Marton Éva és Vörös Szilvia
„A barokktól a kortárs operáig minden érdekel"
Interjú Vörös Szilviával, az I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny nagydíjasával
A 26 éves mezzoszoprán eddigi pályafutásáról és a Grand Prix elnyerése utáni terveiről beszél interjúnkban.
Marton Éva ösztönzésére iratkozott át Grazból a budapesti zeneakadémiára Vörös Szilvia, aki az I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny nagydíjasa lett pár napja. A 26 éves mezzoszoprán részt vett Sass Sylvia neves operaénekes mesterkurzusán a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szervezésében a Vigadóban, és a legígéretesebb résztvevőnek nevezte őt Sass Sylvia. Nyáron a párizsi UNESCO-palotában a magyarországi művészetet mutatta be az MMA, és Marton Éva tanítványai között ő is fellépett Kodály-dalokkal. Eddigi pályafutásáról és a Grand Prix elnyerése utáni terveiről beszélt a Magyar Művészeti Akadémia honlapjának.
– Ha jól tudom, tavaly végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Operaének mesterképzésén, és tanulmányainak megkoronázása volt a nemzetközi énekverseny nagydíja, ami azért is értékes, mert egyedüli magyarként jutott a döntőbe. Mit érzett, amikor megtudta az eredményt?
– Nagyon örültem. 2011-ben Gundel-díjat, 2012-ben Junior Prima díjat kaptam, de ez más volt. Egy versenyszituációt nem lehet színpadi szerepléssel összehasonlítani, nem lehet felkészülni arra, hogy a többi versenyző milyen állapotban jön, hogy bírja a megmérettetést az idegrendszere és hogy bírja technikailag.
– Akkor Ön jól bírta mindkettőt...
– Meg kellet küzdenem saját magammal, hogy le tudjak nyugodni és át tudjam fordítani az energiákat a jó cél, a sikeres szereplés érdekében.
– Mióta énekel?
– Gimnazistaként 10-dikes koromban kezdtem el a klasszikus énektanulmányokat. Pápára jártam a Református Kollégium Gimnáziumába, ott heti egy énekóra volt, és ettől nagy hiányérzetem támadt. Zenész szüleim ösztönzésére beiratkoztam a zeneiskolába Eisenbeck Ágotához, és ő mondta nekem, hogy érdemes lenne továbbfejleszteni, komolyan foglalkozni a hangommal. Érettségi után Győrbe kerültem, a Richter Jenő Zenei Szakközépiskolába, Dobi-Kiss Veronika osztályába. Tanulmányaimat Grazban folytattam, féléves kitérő volt az életemben, nyári keresztfélév, közben versenyeztem Szegeden, megnyertem az Országos Simándy Énekversenyt. Ott hallott énekelni először Marton Éva tanárnő, ő adta át a díjat és bíztatott, hogy iratkozzak át a budapesti Zeneakadémiára. Szerencsém volt, mert mindkét intézmény a bolognai rendszerben működik, így simán ment az átjelentkezés, és elkezdhettem tanulmányaimat a Zeneakadémián, Budapesten.
– Mikor lépett először színpadra?
– Amikor az első évfolyamra jártam 2008/2009-ben a Zeneakadémiára, lehetőséget kaptam, hogy fellépjek Orbán György Stabat Materében a Művészetek palotájában (Müpa), vagy Arvo Pärt Miserere című oratóriumában. 2009 októberében Händel Orlando című operájának koncertszerű előadásán szerepeltem a Zeneakadémia Nagytermében. Ezek, mondhatom, hogy nagyobb lépések voltak énekesi pályafutásomban.
– A dalt vagy az operát érzi magához közelebb?
– Nem tudnék és nem is szeretnék választani a két műfaj között. Az operaszakon csak operákkal foglalkoztunk, szerepeltem a Varázsfuvolában tavaly a Zeneakadémián, a júniusi Richard Strauss fesztiválon az Operaházban az Elektrában énekeltem, de eddigi repertoárom nagy részét az oratóriumok, egyházi művek, kantáták, dalok tették ki. Ezeket szeretném megtartani ezután is, de szeretnék színpadon, operaházakban is föllépni.
– Mik a legközelebbi tervei, a verseny nagydíjával bizonyára újabb ajánlatokat kapott?
– A gálaesten a helyezések mellett különdíjakat is kiosztottak és én is 4-5 lehetőséget kaptam, így például meghívtak Szombathelyre az Iseumi estékre, a Pécsi Nemzeti Színházba, a Budapesti Tavaszi Fesztiválra a Müpába, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával is fellépek. Ezek a lehetőségek mind a 2015/16-os évadot jelentik. Az Állami Operaházban a jövő évad második felében számítanak rám a Nabucco, az Aida és a Faust című operákban.
– Milyen operaszerzőket, szerepeket kedvel leginkább?
– Amilyen szerepet éppen kapok, az lesz a kedvencem. Folyamatosan bővül a repertoárom, a barokktól a 20. századig, a kortárs operáig minden érdekel és foglalkoztat. Az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány, a Budapest Music Center és az Ulysses Network közös nemzetközi produkciójában szerepelek. Sławomir Mrożek lengyel drámaíró Kint a tengeren című abszurdjához tavaly áprilisban Eötvös Péter 22 ország 51 zeneszerzője közül kiválasztott hat komponistát, köztük két magyart: Balogh Máté Gergelyt és Gryllus Samut, és mind a hat kiválasztott az egy felvonásos kamaraoperához egy-egy karaktert komponált, ebben lépek fel én is mint az egyik karakter megformálója. Már bemutattuk az Out at S.E.A. néven futó darabot Milánóban, Párizsban, és készülünk Brüsszelbe.
– Ha jól tudom, tavaly végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Operaének mesterképzésén, és tanulmányainak megkoronázása volt a nemzetközi énekverseny nagydíja, ami azért is értékes, mert egyedüli magyarként jutott a döntőbe. Mit érzett, amikor megtudta az eredményt?
– Nagyon örültem. 2011-ben Gundel-díjat, 2012-ben Junior Prima díjat kaptam, de ez más volt. Egy versenyszituációt nem lehet színpadi szerepléssel összehasonlítani, nem lehet felkészülni arra, hogy a többi versenyző milyen állapotban jön, hogy bírja a megmérettetést az idegrendszere és hogy bírja technikailag.
– Akkor Ön jól bírta mindkettőt...
– Meg kellet küzdenem saját magammal, hogy le tudjak nyugodni és át tudjam fordítani az energiákat a jó cél, a sikeres szereplés érdekében.
– Mióta énekel?
– Gimnazistaként 10-dikes koromban kezdtem el a klasszikus énektanulmányokat. Pápára jártam a Református Kollégium Gimnáziumába, ott heti egy énekóra volt, és ettől nagy hiányérzetem támadt. Zenész szüleim ösztönzésére beiratkoztam a zeneiskolába Eisenbeck Ágotához, és ő mondta nekem, hogy érdemes lenne továbbfejleszteni, komolyan foglalkozni a hangommal. Érettségi után Győrbe kerültem, a Richter Jenő Zenei Szakközépiskolába, Dobi-Kiss Veronika osztályába. Tanulmányaimat Grazban folytattam, féléves kitérő volt az életemben, nyári keresztfélév, közben versenyeztem Szegeden, megnyertem az Országos Simándy Énekversenyt. Ott hallott énekelni először Marton Éva tanárnő, ő adta át a díjat és bíztatott, hogy iratkozzak át a budapesti Zeneakadémiára. Szerencsém volt, mert mindkét intézmény a bolognai rendszerben működik, így simán ment az átjelentkezés, és elkezdhettem tanulmányaimat a Zeneakadémián, Budapesten.
– Mikor lépett először színpadra?
– Amikor az első évfolyamra jártam 2008/2009-ben a Zeneakadémiára, lehetőséget kaptam, hogy fellépjek Orbán György Stabat Materében a Művészetek palotájában (Müpa), vagy Arvo Pärt Miserere című oratóriumában. 2009 októberében Händel Orlando című operájának koncertszerű előadásán szerepeltem a Zeneakadémia Nagytermében. Ezek, mondhatom, hogy nagyobb lépések voltak énekesi pályafutásomban.
– A dalt vagy az operát érzi magához közelebb?
– Nem tudnék és nem is szeretnék választani a két műfaj között. Az operaszakon csak operákkal foglalkoztunk, szerepeltem a Varázsfuvolában tavaly a Zeneakadémián, a júniusi Richard Strauss fesztiválon az Operaházban az Elektrában énekeltem, de eddigi repertoárom nagy részét az oratóriumok, egyházi művek, kantáták, dalok tették ki. Ezeket szeretném megtartani ezután is, de szeretnék színpadon, operaházakban is föllépni.
– Mik a legközelebbi tervei, a verseny nagydíjával bizonyára újabb ajánlatokat kapott?
– A gálaesten a helyezések mellett különdíjakat is kiosztottak és én is 4-5 lehetőséget kaptam, így például meghívtak Szombathelyre az Iseumi estékre, a Pécsi Nemzeti Színházba, a Budapesti Tavaszi Fesztiválra a Müpába, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával is fellépek. Ezek a lehetőségek mind a 2015/16-os évadot jelentik. Az Állami Operaházban a jövő évad második felében számítanak rám a Nabucco, az Aida és a Faust című operákban.
– Milyen operaszerzőket, szerepeket kedvel leginkább?
– Amilyen szerepet éppen kapok, az lesz a kedvencem. Folyamatosan bővül a repertoárom, a barokktól a 20. századig, a kortárs operáig minden érdekel és foglalkoztat. Az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány, a Budapest Music Center és az Ulysses Network közös nemzetközi produkciójában szerepelek. Sławomir Mrożek lengyel drámaíró Kint a tengeren című abszurdjához tavaly áprilisban Eötvös Péter 22 ország 51 zeneszerzője közül kiválasztott hat komponistát, köztük két magyart: Balogh Máté Gergelyt és Gryllus Samut, és mind a hat kiválasztott az egy felvonásos kamaraoperához egy-egy karaktert komponált, ebben lépek fel én is mint az egyik karakter megformálója. Már bemutattuk az Out at S.E.A. néven futó darabot Milánóban, Párizsban, és készülünk Brüsszelbe.
