Szilágyi István
Szilágyi István 75
A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Digitális Irodalmi Akadémia 2013. október 25-én tartotta Szilágyi István író 75. születésnapja alkalmából rendezett ünnepi estjét a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
„Ahogy múlott az idő, bomlott, romlott
az idegen tájon vonuló sereg. Gazdag ország szép
serege. Mert ellenség sehol. A hadnagyok öregje
tudta, lappangó ellenségnél nincs átkozottabb,
nincs gonoszabb, mert az nem vállalja a nyílt
csatát, képtelenség megütközni vele."
(Bolygó tüzek, 1987)
Az esten köszöntőt mondott: Ágh István író, az MMA rendes tagja, Bánki Zsolt István, a Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályvezetője, Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke, az MMA levelező tagja, Áder János köztársasági elnök jókívánságait pedig Bács Ferenc színművész közvetítette. Az íróval dr. Márkus Béla irodalomtörténész és Fekete Vince költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese beszélgetett.
Ágh István köszöntőjét az alábbi videóban tekinthetik meg.
Az esten Szilágyi István írásaiból olvasott fel Bács Ferenc színművész és Kakuts Ágnes előadóművész, valamint klarinéton játszott Kiss Gy. László muzsikus. A közönség soraiban az MMA képviseletében jelen volt többek közt dr. Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára és Pécsi Györgyi főosztályvezető. Jelen volt továbbá az író családja is.
Ágh István tiszteletét fejezte ki Szilágyi István iránt, s elmondta, hogy amikor annak idején megismerte, azonnal magabiztosságot és magától értetődő bölcsességet érzett benne, Kemény Zsigmondhoz vélte hasonlónak, aki ugyanúgy nem volt a sietség embere, ahogy Szilágyi István sem. Ágh István rámutatott, hogy Szilágyi István prózájában minden mondat úgy fontos, ahogy része az egésznek, miközben e mondatok hatalmas anyagot tartanak mozgásban, a való élet csodálatos összefüggő halmatát.
|
Szilágyi István "Szilágyi István, meggyőződésem szerint, a mai magyar elbeszélő irodalom egyik legkiválóbb mestere (alig akad négy-öt hozzá hasonló)" (Pomogáts Béla). A legendás első Forrás-nemzedék legerőteljesebb írójaként indult, 1960-ban megnyerte az Utunk folyóirat novellapályázatának első díját az Ahol nem történik semmi című írásával. Neve a Kő hull apadó kútba megjelenése után vált ismertté itthon, megjelenése pillanatában a magyar irodalom eseménye lett, kivételes hatású műélmény, a klasszikus értékek sorába emelő siker. A könyvnek a regénynél többszörös terjedelmű recepciója szerint "a műalkotás evidenciájával hat", a 20. századi magyar regény egyik csúcsteljesítménye. Tizenöt nehéz év telik el a Kő hull apadó kútba után az Agancsbozót című új regénye megjelenéséig, amelyet a diktatúra nyomása alatt írt, s melyben a parabolisztikus ábrázolásmódot társítja a realista rajzzal, így teremt olyan művészi világot, amelyben minden abszurditás lehetséges és valóságos. 2001-ben jelent meg a szintén kivételes szakmai és olvasói sikerű Hollóidő című történelmi regénye, mely a magyar múlt négy és fél évszázaddal ezelőtti, máig üzenetes jelenét kelti életre. Kritikusa szerint a regény új világú és új regénypoétikájú, modellérvényű, a "képzelet, létezés és az emberi élet titkait fürkésző" mű, "a képzelet kivirágzása a kánoni kopárság ellen". "A három nagyregény szemléleti rokonsága azt tanúsítja, hogy Szilágyi István olyan nagy formátumú író, aki hatalmas kulturális hagyományt képes az újabb idők világszemléleti és művészi kihívásaival szembesíteni" (Görömbei András). Életműve az egyetemes magyar irodalom egyezményesen megbecsült értéke. 1963-tól a kolozsvári Utunk munkatársa, 1968-tól 1989-ig főszerkesztő-helyettese, 1990-től a kolozsvári Helikon kétheti irodalmi lap főszerkesztője. 1995-ben a Magyar Írók Szövetsége elnökségi tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tagja. |
Bánki Zsolt István, a PIM főosztályvezetője felidézte Szilágyi István életútját, és beszélt ars poetikájáról is. Emlékeztetett Szilágyi István megállapítására, miszerint "amit tudok, azt nem írom le", ami azt jelenti, hogy az író mindig valaminek a végére akar járni, valamit meg akar oldani a regényeiben, elbeszéléseiben, akár első nagy sikerű könyvéről, a Kő hull apadó kútba címűről (1975), akár a későbbiekről (Agancsbozót, Hollóidő, Bolygó tüzek) van szó. Bánki Zsolt István a PIM nevében további termékeny alkotói esztendőket kívánt a Kossuth-díjas írónak.
Áder János köztársasági elnök köszöntő szavait Bács Ferenc színművész tolmácsolta. A köztársasági elnök üzenetében hangsúlyozta, hogy Szilágyi István alkotásai azon művek sorába tartoznak, amelyek a magyar irodalmat és kultúrát gazdagítják.
Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke arról beszélt, hogy Szilágyi István a romantikus jóhiszeműséggel leszámolva és a mai kor fokozatos pusztulását mintegy dokumentálva, az ember legégetőbb problémáival és létbevetettségével szembesíti az olvasókat.
Szilágyi István is felolvasta több írását, mindegyiket érzékletesen, szellemesen, ízes hanghordozással adva elő. A beszélgetés során beszélt arról, hogy bár Kolozsváron született, Zilahon nevelkedett 14 éves koráig, ez a város alakította ki személyiségét. Ennek ellenére már régóta nem tudna máshol élni, csak Kolozsváron. Kolozsváron kereken ötven éven át volt az Utunk, majd a Helikon munkatársa, előbbinek sokáig főszerkesztő-helyettese, utóbbinak pedig főszerkesztője. Szilágyi István rámutatott, hogy Kolozsvár ideális hely az íróvá váláshoz, ezért is ajánlja a fiataloknak, s mint mondta, Kolozsvár az a város, amelynek nincs legnagyobb írója, ezért ott nem kényeztetik el az írókat, mindegyiküknek egy rideg környezetben, másokkal versengve kell megküzdeniük a kibontakozásért. Beszélt a mai kor mindent elborító hazudozásairól, arról a különös, de mindennapi jelenségről, hogy a politikai vezetők úgy hazudnak, hogy az emberek pontosan tudják, hogy hazudnak, de a politikusok is pontosan tudják, hogy az emberek átlátnak rajtuk, mégis megállás nélkül folyik ez a rettenetes színjáték. Végül kifejtette azt az álláspontját is, hogy számára egyetlen magyar irodalom létezik a maga egészében, mindegy, hogy mely tájon művelik.
Az alábbi videóban az író A történet helyszíne a Hortobágy című novelláját olvassa föl.
* * *
"Ahányszor az ember visszagondol, elmond valamit a múltjából, az annyiféleképpen hangzik. Ha tárgyszerűségében nem is változhat, de a múltunk is velünk változik, sőt, a múltunk is velünk öregszik. Nem elég az, hogy mi öregszünk, de a megélt időnk is – velünk együtt – mind öregebb lesz; a gyerek- és az ifjúkorunk, meg amikor középkorúak voltunk, az az időszak is átértékelődik és elszíneződik. Mert ez nyilván azon is múlik, hogy az emlékezet mit tart meg, mit növel fel, mit tüntet el, úgyhogy ilyen szempontból akárhányszor felidézhetnénk, vagy elmondhatnánk az életünket, az soha se lenne azonos az előzőkkel." – "Én mindig folyóra, nagyvíz mellé vágytam" – Fekete Vince beszélgetése a 70 éves Szilágyi Istvánnal a Székelyföld kulturális folyóiratban. A teljes interjú itt elolvasható!
