Normantas Paulius litván születésű, Nyíregyházán élő fotóművész A keleti népek között címmel, Vándorlásaim Kőrösi Csoma Sándor és Robert Capa útjain, 29 fotóexpedícióm története 1983 és 2014 között alcímmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját.
A művész hagyományos, filmes fényképezőgépet használ, fotói 30 év alatt 29 expedíció során készültek. Ahogy kifejtette, az expedícióknak négy alapvető iránya, illetve témája volt: 1./ A finnugor népek, a 14 kis népről 1983 és 1992 között 8 utazás alkalmából 10 ezer fotó készült. 2./ A Kőrösi Csoma Sándor keletkutató nyomában megtett két út 1991 és 1993 között 6-7 hónapig tartott Pesavartól a Dardzsiling város peremén levő brit temetőig, ahol Kőrösi Csomát is eltemették. Ezeknek az utaknak a hozadéka mintegy 100 ezer fénykép. 3./ Robert Capa élete utolsó hónapjaiban Vietnámban és Laoszban fotózott. Ezekben az országokban 2002-ben és 2003-ban járt Capa nyomában Normantas Paulius. 4./ Cigányokat fényképezett 2010 és 2011 között Észak-Indiában, Radzsasztán államban, majd Kelet-Magyarország többségében romák lakta 14 falvában, ezek eredménye 7 ezer fénykép.

Robert Capa munkássága nagy hatást gyakorolt a művészre, és arra ösztönözte, hogy az eseményeket a lehető legközelebbről fotózza. Háborúk és béke című albuma Capa emlékére készült, 81 fotót tartalmaz és halálának 60. évfordulóján, 2014. május 26-án jelent meg. Ezen a napon lépett aknára véletlenül a világhíres fotóriporter Vietnamban, Thai-Binh település közelében. A litván-magyar fotós a vietnámi faluban kinyomozta és beszélt is azzal a két idős vietnámival, aki a háború idején elaknásította a rizsföldeken keresztül vezető régi utat, ahol Capára várt az alattomos halál. Több mint 150 fekete-fehér képet készített csak azon a helyszínen.

Következő munkája a világhírű tibetológus, Kőrösi Csoma Sándor utazásainak, munkássága helyszíneinek megörökítése. Először 1991-ben, nyár elején indult el Kőrösi Csoma nyomában. Moszkván, majd Karacsin keresztül ért Pesavarba, ahonnan Dardzsilingbe vezetett az útja. A fotós, ahogy felidézte, Lahort, a Vörös erődöt, a hatalmas piacokat fotózni igazi ünnep volt. Onnan sietett Zanglába, ahol Kőrösi Csoma majdnem három évet töltött. Utazásairól Kőrösi Csoma Sándor valóságos és álombeli útjain címmel adott ki albumot.

A harmadik nagy vállalkozása a finnugor népekhez vezető expedíciók voltak. Novoszibirszkben etnográfusok mutatták meg neki térképen, hol vannak a hantik legnagyobb falvai. „Érdekeltek a magyarokhoz legközelebb álló rokon népek, mivel magyar lányt vettem feleségül, és azért mentem Szibériába, hogy a hantiktól tanuljak magyarul" – árulta el.
A másfél hónapig tartó fotóexpedíción az Oka folyón utasszállító gőzhajókon utazott, néha geológusok vitték helikopterrel a tundrára, ahol a hantik falvai voltak és úgy néztek ki a folyók partján, mint az indián rezervátumok. A hantik rénszarvastenyésztők, pásztorok és életmódjukról majdnem 2 ezer kép készült. 1983. szeptember 18-án költözött Magyarországra, családot alapított. Befogadta Nyíregyháza és az ELTE finnugor tanszéke is, így konzultálhatott Schmidt Évával, Szíj Enikővel, Bereczky Gáborral, Vikár Lászlóval és Domokos Péter professzorokkal. Ezentúl Nyíregyházáról indult minden nyáron rövidebb, hosszabb utakra a mordvinok, udmurtok, komik, marik, vepszék, vótok, szamojédok földjére. 2006-ban jelent meg az ezeket az utakat összegző, a 14 testvér című album.

A fotóművész negyedik nagy témája a cigányság. Észak-Indiában, Radzsasztán államban dolgozott, megtalálta a híres táncoló cigányokat, a kalbelia táncosokat és más cigány etnikai csoportokat, így a bandzsárákat, a dzsogikat, Udaipur városától nem messze a gadolija lohara, azaz a vándorkovács csoportot. A művész tervezte, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 14, többségében cigányok lakta falvában fog dolgozni, már a könyv címét is megtalálta, Cigányok fája lett volna az album címe, de a munkát felfüggesztette, mert anyagi támogatást nem kapott hozzá.
Normantas Paulius mindehhez hozzátette, hogy eddig 17 országban csaknem háromszáz kiállítása volt.