Megőriztük a lendületet
Zugló díszpolgárává választották Záborszky Kálmánt, az alapításának hatvanadik évfordulóját ünneplő Zuglói Filharmónia művészeti vezetőjét. „A sikerünk egyik titka, hogy hivatásos zenekarrá válva is képesek voltunk megőrizni a fiatalos lelkesedést. Zenekarunk egy összetartó közösséget alkot, melyben a muzsikálás öröm, nem csupán munka." – mondja a Liszt Ferenc-díjas karmester.
– A Zuglói Filharmóniát – az I. István Gimnázium tanulózenekaraként – az édesapja, Záborszky József alapította 1954-ben. Hogy lett az iskolai zenekarból a mai, világszerte turnézó, professzionális társulat?
– A zenekar mostani sikere nagyrészt épp az oktatói tevékenységből, annak megtartásából fakad. A történet megértéséhez tudni kell, hogy édesapám a Zuglói Filharmónia elődjét egy reál beállítottságú iskolában, gyakorlatilag előzmények nélkül, a semmiből hozta létre. Ezt annyira szó szerint kell érteni, hogy még kottaállványok se voltak, az iskola technikai műhelyében tákoltak össze néhányat. Innen indult a zenekar, első évben mindössze 16 fővel.
– Komoly elszántságra lehetett szükség ahhoz, hogy mindezt működésbe hozzák…
– Inkább lelkesedésnek nevezném. A diákok is, apám is megérezték, hogy itt valami előremutató történik: hatalmas volt a lendület. Hamarosan két másik gimnáziumból is jöttek diákok, és az indulás évének végére több mint 60-an voltak a zenekarban.
– Két évvel később, 1956-ban pedig már a Zeneakadémián koncerteztek.
– Ahogy mondtam: hihetetlen dinamizmussal fejlődött a társulat. Két év alatt eljutottak a kottaállványok hegesztésétől a Zeneakadémiáig, majd újabb két év elteltével, 1958-ban elindulhatott a zenekar saját, önálló bérletsorozata, ami 56 éve folyamatosan megújul. Mindez persze csak úgy volt lehetséges, hogy a kezdetektől olyan nagy, nemzetközi élvonalba tartozó művészek segítették a munkát, mint Ferencsik János és Kórodi András karmesterek vagy Kovács Dénes hegedűművész. Hatalmas motivációt jelentett ez sokunknak, akik diákként, kezdő zenészként rendkívüli módon fölnéztünk ezekre a művészekre.
– Ön mikor lett tagja a zenekarnak?
– Csellistaként léptem be 1961-ben, 14 éves koromban. Huszonhét évvel később, 1988-ban átvettem a művészeti vezetést. Akkor kezdtük meg azt a munkát, melynek során lassacskán hivatásos, professzionális zenekarrá váltunk.
– Nagy lépés ez egy amatőr zenekar számára?
– Mindenképpen más szemléletet követel, mind a zenekar, mind a vezetés részéről. A mi esetünkben azonban a korábbi „amatőr"-státuszt a lehető legpozitívabb értelemben kell venni: azt értem alatta, hogy a társulat nem fizetésért, hanem örömből, a zene élményéért muzsikált. Ilyen hozzáállású emberekből könnyebb volt profi zenekart létrehozni, mert az átalakulás után is megmaradt a zenélés öröme és szeretete.
– Ebben nyilván az állandó utánpótlásnak is fontos szerepe van.
– Ez kulcskérdés. Visszautalnék a beszélgetés elejére, mikor azt mondtam, a sikerünk nagyrészt az oktatói tevékenységnek köszönhető. Nem véletlen ugyanis, hogy a Zuglói Filharmónia mai napig egy friss, motivált és izgalmas zenekar tudott maradni. Ez nagyrészt épp az 1968-ban elindított önálló zeneiskolánknak, és az annak folytatásaként megalapított szakközépiskolának köszönhető, hiszen az utánpótlást így gyakorlatilag önmagunknak neveljük ki. A legtehetségesebb diákok számára ösztöndíj-rendszert működtetünk, amelynek révén idővel átkerülhetnek a zenekarba. A Zuglói Filharmóniában épp ezért nincsenek „megélhetési zenészek", ide csak olyanok kerülnek, akik valamikor eldöntötték, hogy zenével szeretnének foglalkozni, és azóta mindent megtesznek, hogy minél többet fejlődjenek, minél messzebb jussanak a választott úton.
A Zuglói Filharmónia 2014–2015-ös műsorfüzetét itt érhetik el.
A Zuglói Filharmónia 2014–2015-ös műsorfüzetét itt érhetik el.
September 18, 2014
