Felavatták Albert Gábor író emléktábláját
Május 26-án felavatták Albert Gábor író, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagja emléktábláját a Budapest II. kerület Bimbó utca 3. sz. háznál. Az MMA képviseletében Juhász Judit, az írótársak nevében Ács Margit Kossuth-díjas író, szerkesztő, kritikus emlékezett az íróra. Az eseményen mások mellett részt vett az elhunyt özvegye, Albert Zsuzsa József Attila-díjas költő is. Közreműködött Oberfrank Pál színművész. Az emléktábla Majoros Áron Zsolt szobrászművész alkotása.
Juhász Judit felidézte Albert Gáborral és feleségével, Zsuzsával közös múltjukat a Magyar Rádiónál, majd az író főszerkesztői tevékenységét az Új Magyarország napilapnál. Emlékeztetett az 1983-ban megjelent Emelt fővel című megrendítő erejű szociográfiára és a szerző 1986-os írószövetségi beszédére, amely miatt nemcsak a szamizdatok címoldalára, de a pártközpont tiltólistájára is rákerült. Albert Gábort, mint rendszerváltozást előkészítői értelmiségiek egyikét, 2003-ban meghívták a Magyar Művészeti Akadémia Egyesületébe, Makovecz Imre és társai közé.
Juhász Judit hozzátette: – Abba a szellemi épületbe, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia az elmúlt mintegy harminc esztendőben emelt – 2011 óta már köztestületként! –, beépültek a „szikár éleslátó" Albert Gábor világos gondolatai, írói életműve és közéleti küzdelmei is. De humora és derűje is nélkülözhetetlen, szilárd ragasztóanyagként része a fundamentumnak. S felmutathatja-e meggyőzőbben az idők fordulását és az MMA létezésének jogosultságát, minthogy a Kossuth-díjas Albert Gábor 85. születésnapi ünnepségén a Pesti Vigadó dísztermében Kóka Rozália is immár akadémikusként köszönte meg az Emelt fővel írójának, hogy a bukovinai székelyek szenvedéstörtének bemutatásával segített visszaadni népének önbecsülését.
Ács Margit beszédében arról is szólt, hogy Albert Gábort belső kényszer hajtotta az igazság kimondására: – Érzékeny ember volt, megszenvedte az őt érő támadásokat – mondta Ács Margit. – Görgey Artúrról szóló tanulmányában írta, de önvallomásnak is tekinthető a következő néhány sor: „…egy-egy támadásról hiába bizonyosodik be, hogy semmi igazságtartalma nincs és nem is volt, hiába könnyen megcáfolható rágalom csupán, az öv alatti, »szabálytalan« ütés is ütés marad attól, és épp úgy sebet ejthet, mint a »szabályoknak megfelelő«. És igaz ugyan, hogy nem az a legény, aki üt, hanem aki állja, de az ütések nyomán könnyen törhet a csont, és megrokkanhat a szervezet." Az esszét nem hiába nevezte a prózaíró lírájának, e sorokban megképződik előttünk az ő sorsa is, közvetlenebbül jelen van, mint szépprózai írásaiban.
Juhász Judit hozzátette: – Abba a szellemi épületbe, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia az elmúlt mintegy harminc esztendőben emelt – 2011 óta már köztestületként! –, beépültek a „szikár éleslátó" Albert Gábor világos gondolatai, írói életműve és közéleti küzdelmei is. De humora és derűje is nélkülözhetetlen, szilárd ragasztóanyagként része a fundamentumnak. S felmutathatja-e meggyőzőbben az idők fordulását és az MMA létezésének jogosultságát, minthogy a Kossuth-díjas Albert Gábor 85. születésnapi ünnepségén a Pesti Vigadó dísztermében Kóka Rozália is immár akadémikusként köszönte meg az Emelt fővel írójának, hogy a bukovinai székelyek szenvedéstörtének bemutatásával segített visszaadni népének önbecsülését.
Ács Margit beszédében arról is szólt, hogy Albert Gábort belső kényszer hajtotta az igazság kimondására: – Érzékeny ember volt, megszenvedte az őt érő támadásokat – mondta Ács Margit. – Görgey Artúrról szóló tanulmányában írta, de önvallomásnak is tekinthető a következő néhány sor: „…egy-egy támadásról hiába bizonyosodik be, hogy semmi igazságtartalma nincs és nem is volt, hiába könnyen megcáfolható rágalom csupán, az öv alatti, »szabálytalan« ütés is ütés marad attól, és épp úgy sebet ejthet, mint a »szabályoknak megfelelő«. És igaz ugyan, hogy nem az a legény, aki üt, hanem aki állja, de az ütések nyomán könnyen törhet a csont, és megrokkanhat a szervezet." Az esszét nem hiába nevezte a prózaíró lírájának, e sorokban megképződik előttünk az ő sorsa is, közvetlenebbül jelen van, mint szépprózai írásaiban.
