Gál Sándor
Gál Sándor szülőföldjén mutatták be a Csillagromok című kötetet
Csillagromok címmel az MMA Kiadó gondozásában Gál Sándor (1937–2021) József Attila-díjas felvidéki magyar író, költő, publicista verseiből jelent meg válogatás, amelyet a szerző szülőföldjén a köztestület két levelező tagja, Pécsi Györgyi kritikus és Márkus Béla irodalomtörténész mutatott be május 26-án. Az eseménynek Szlovákiában a költő szülőfaluja, Búcs, illetve lakhelye, Buzita adott otthont. Ebből az alkalomból a két településen működő iskoláknak a Magyar Művészeti Akadémia ajándékaként átadtak 50-50 darabot a frissen megjelent kötetekből, a tiszteletpéldányokat az iskolaigazgatók az elnöki adományozó levéllel együtt vették át.
A Csillagromok című kötetet Márkus Béla válogatta és szerkesztette, aki korábban monográfiát írt Gál Sándorról az MMA Kiadó Közelképek írókról című sorozatában.
Mint az a szerkesztő előszavában olvasható: „A válogatás a költő életében megjelent kötetek sorrendjét követi. Szem előtt igyekszik tartani a fogadtatástörténet korabeli állításait. Mind a versek poétikai megformáltságát, esztétikai értékeit, műfaji jellegzetességeit tekintve, mind pedig az élet- és létszemléletüket, tematikájuk módosulásait, változásait nézve. Ezek alapján a különböző, főleg a költészeteszménnyel és a költői szerepfelfogással összefüggő okok miatt legnagyobb figyelemben részesült, legerősebb visszhangot kiváltó, kanonizált alkotások sorjáznak egymás után, kirajzolva a lírikus Gál Sándor pályaívét."
Márkus Béla személyesen a múlt század hetvenes éveinek közepén ismerte meg a költőt, amikor az Alföld folyóirathoz került. Gál Sándor volt ugyanis Görömbei Andrással együtt a folyóirat 1975. október szlovákiai különszáma magyar „anyagának" az összeállítója, s a Vojtech Kondrót szerkesztette szlovák „anyag" fordítója. Márkus Béla hozzátette: – Az emlegetett hetvenes években, amelyik a nemzetiségi magyar irodalmak kivételesen gazdag s hazainál színesebb, értékesebb termését hozta, Gál Sándor lírája a Kányádi Sándoréhoz hasonló képi erővel, szemléletességgel fejezte ki a magyarság létfenyegetettségét.
Gál Sándor sok műfajban alkotó roppant termékeny író volt, akinek életében úgy hatvan körüli önálló könyve látott napvilágot s a szlovákiai magyar irodalomban egyedülállóan – Balázs F. Attila kiadóvezető jóvoltából – az egybegyűjtött művei is a tizenötödik kötetnél tartanak.
A válogatott verseskötet címadója, a Csillagromok így foglalja egybe az életért vívott küzdelmet a halálfélelemmel: „nem tudom meddig élek / nem tudom / a maradék időt / a délelőtt nem kérdez / nem marasztalja/ az elmenőt / a golgota /keresztje mögött / remeg / a megfeszített árnya / miközben / a volt s a lesz között / egy fuvallat / a mindenség ajtaját / csendben kitárja".
– Talán ez a költemény is jelzi, hogy Gál Sándor életének folyamatát jelentette és kísérte a líra – mondta el Márkus Béla. – Mégpedig, a nemzetiségi sorsvállaló, „szolgálattevő" alkotások ismeretében meglepő lehet, ami a költészetét keretezi: a tárgyias, objektív kifejezésmód, az a világszemléletet, amely – többször vallott erről – a Bóják Nobel-díjas költője, Saint-John Perse hatásáról árulkodik. Erről a kozmikus képek vég nélküli hömpölygése, s azok az elemek, a föld, a víz, a szél, amelyek közül az utóbbit mint teremtő erőt egyik kötete címeként is szerepeltette.
Mint az a szerkesztő előszavában olvasható: „A válogatás a költő életében megjelent kötetek sorrendjét követi. Szem előtt igyekszik tartani a fogadtatástörténet korabeli állításait. Mind a versek poétikai megformáltságát, esztétikai értékeit, műfaji jellegzetességeit tekintve, mind pedig az élet- és létszemléletüket, tematikájuk módosulásait, változásait nézve. Ezek alapján a különböző, főleg a költészeteszménnyel és a költői szerepfelfogással összefüggő okok miatt legnagyobb figyelemben részesült, legerősebb visszhangot kiváltó, kanonizált alkotások sorjáznak egymás után, kirajzolva a lírikus Gál Sándor pályaívét."
Márkus Béla személyesen a múlt század hetvenes éveinek közepén ismerte meg a költőt, amikor az Alföld folyóirathoz került. Gál Sándor volt ugyanis Görömbei Andrással együtt a folyóirat 1975. október szlovákiai különszáma magyar „anyagának" az összeállítója, s a Vojtech Kondrót szerkesztette szlovák „anyag" fordítója. Márkus Béla hozzátette: – Az emlegetett hetvenes években, amelyik a nemzetiségi magyar irodalmak kivételesen gazdag s hazainál színesebb, értékesebb termését hozta, Gál Sándor lírája a Kányádi Sándoréhoz hasonló képi erővel, szemléletességgel fejezte ki a magyarság létfenyegetettségét.
Gál Sándor sok műfajban alkotó roppant termékeny író volt, akinek életében úgy hatvan körüli önálló könyve látott napvilágot s a szlovákiai magyar irodalomban egyedülállóan – Balázs F. Attila kiadóvezető jóvoltából – az egybegyűjtött művei is a tizenötödik kötetnél tartanak.
A válogatott verseskötet címadója, a Csillagromok így foglalja egybe az életért vívott küzdelmet a halálfélelemmel: „nem tudom meddig élek / nem tudom / a maradék időt / a délelőtt nem kérdez / nem marasztalja/ az elmenőt / a golgota /keresztje mögött / remeg / a megfeszített árnya / miközben / a volt s a lesz között / egy fuvallat / a mindenség ajtaját / csendben kitárja".
– Talán ez a költemény is jelzi, hogy Gál Sándor életének folyamatát jelentette és kísérte a líra – mondta el Márkus Béla. – Mégpedig, a nemzetiségi sorsvállaló, „szolgálattevő" alkotások ismeretében meglepő lehet, ami a költészetét keretezi: a tárgyias, objektív kifejezésmód, az a világszemléletet, amely – többször vallott erről – a Bóják Nobel-díjas költője, Saint-John Perse hatásáról árulkodik. Erről a kozmikus képek vég nélküli hömpölygése, s azok az elemek, a föld, a víz, a szél, amelyek közül az utóbbit mint teremtő erőt egyik kötete címeként is szerepeltette.
