Vári Vábián László, Bárány Anzelm és Iancu Laura
Fotó: Collegium Hungaricum
„Két költő kisebbségből"
A bécsi Collegium Hungaricum látta vendégül Iancu Laura és Vári Fábián László költőt
A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetője, Vári Fábián László és Iancu Laura akadémikus voltak a vendégei az október 17-én megrendezett „Két költő a kisebbségből" című irodalmi estnek Bécsben. A Collegium Hungaricumban tartott programon a két Ratkó József-díjjal is elismert költő megzenésített költeményeit a Hangraforgó együttes közreműködésével hallhatta a közönség.
A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetője, Vári Fábián László és Iancu Laura akadémikus voltak a vendégei az október 17-én megrendezett „Két költő a kisebbségből" című irodalmi estnek Bécsben. A Collegium Hungaricumban tartott programon a két Ratkó József-díjjal is elismert költő megzenésített költeményeit a Hangraforgó együttes közreműködésével hallhatta a közönség.
A Kárpátaljáról, illetve Csángóföldröl elszármazott két költővel beszélgető Bárány Anzelm, az intézmény igazgatója elsősorban arra törekedett, hogy a közönség minél mélyebbre pillanthasson a határainkon túli kortárs irodalom jelenébe és közelmúltjába.
Csíkszeredában talált rá lírai alkotókészsége és vallásossága újrahangolóira
Iancu Laura József Attila-díjas költő, író, szociográfus, műfordító így dézte fel azokat az érzéseit, amelyek szülőföldjéről Magyarfaluból Csíkszeredába, majd Budapestre történő költözését kísérték.
– Várakozás is szorongás is volt bennem, amely akkortájt enyhült, amikor Csíkszeredában megismerkedtem Ferenczes István költővel, akiről túlzás nélkül mondhatom, hogy „életre segítette az alkotói énemet" – idézte fel a bécsi beszélgetés lényegét Iancu Laura – Ferenczes szellemisége a későbbiekben is óvott, kapcsolatai révén ismerkedtem meg és épültem be valamelyest a hazai irodalmi műhelyekbe. Pilinszky János költő életművének megismerése segített abban, hogy a moldvai magyar hitvilágot, amivel Budapestre és a tudomány világába érkeztem, összehangoljam a városi katolicizmussal, elhelyezzem világom dolgai között. Csoóri Sándor munkásságából „mindenevő lettem", számomra ő a magyar lélek karmestere, döbbenet, ahogyan a nyelvet mozgósítja akkor, amikor ezt a sokrétű, bonyolult lelket megszólaltatja. Paraszti származásunk révén rokonlelkek vagyunk. A negyedik fontos szerző Hervay Gizella költő, őt tekintem a női sors velejárói leghitelesebb megfogalmazójának.
Költőként ígéretes ungvári bemutatkozás után behívták szovjet katonának
A Tiszaújlakon született Vári Fábián László felidézte, hogy 1966-ban került Nagyszőlősre, ahol középiskolai tanulmányait végezte.
– Az addig megszokotthoz képest egészen más környezetbe cseppentem – emlékezett vissza a költő. – de az hamar kiderült, hogy nagyon komolyan felkészült tanáraink vannak és a diáktársak közül sokakat foglalkoztat a továbbtanulás gondolata. Kevesen tudják, emiatt jegyzem meg, hogy a középiskola elvégzése nem volt kötelező, tehát csak olyan fiatalok iratkoztak be, akiket érdekelt az oktatás. Még be sem fejeztem a középiskolát, amikor Ungvárra hívtak az akkoriban szerveződő félben lévő Forrás Stúdióhoz, amely fiatal alkotókat toborzó egyesületként bontogatta szárnyait. Ungváron ismertem meg későbbi barátaimat, akiknek köszönhetően megismertem Váci Mihály, Nagy László, Ratkó József és a Kilencek költőcsoport munkásságát. 1968 őszén magyar nyelv és irodalom szakra felvettek az egyetemre, Ungvárra. Kezdtem úgy érezni magamat, mint József Attila, aki mindenképpen olyasféle polgári foglalkozást keresett, ami közel áll a költészethez, sőt segíti további kibontakozását. A Forrás-csoportot azonban sajnos hamar megtámadta a megyei pártlap, az én verseimet kihangsúlyozottan kritizálták és elítélték a szocialista pártosság szempontjából. Rám sütötték a bélyeget, hogy a burzsoá ideológia eszméi hatnak rám. Hamarosan el kellett hagynom az egyetemet, a hetedik szemesztert már nem fejezhettem be, ehelyett behívtak a szovjet hadseregbe, fél évet Ukrajnában töltöttem a katonai szolgálatból azután az NDK-ban állomásozó szovjet hadcsoportba vezényeltek – összegezte költővé válásának kezdeti keresztútjait Vári Fábián László.
Vannak dolgok, amiket nem lehet meg nem történtté tenni
Az irodalmi beszélgetés során a hallgatóság megtudhatta azt is, hogy míg Iancu Laura anyanyelvét csak családi körben használhatta és kizárólag románul folytathatott tanulmányokat, addig Vári Fábián László magyarul sajátította el az ismereteket az iskolában és idegen nyelvként tanulta az ukránt. Míg Romániában semmilyen tantárgynak nem tanították a magyar vonatkozásait, addig Kárpátalján kedvezőbbek voltak a lehetőségek a magyar történelem, kultúra, művészet, kiváltképp a szépirodalomra fogékony fiatalok részére.
– Az elmúlt húsz-harminc év sok tekintetben engesztelést hozott azokra a drámai eseményekre, amelyeket a kisebbségi sorsban családtagjaink és ismerőseink elszenvedtek – tette hozzá Iancu Laura. – A belénk nevelt, örökölt fájdalmat, a ránk kényszerített rettegést, a kisebbrendűségi érzést lehetetlen meg nem történté tenni, „kinőni", „levetkőzni". Tudjuk, mennyien hordozták a keresztet azért, hogy egy későbbi generációnak könnyebb legyen. Róluk sohasem szabad megfeledkeznünk. Áldozatuk beleívódott verseinkbe, írásainkba, munkáinkba – összegezte Iancu Laura a Bécsi meghívás alkalmából elmondottakat.
Megzenésített versek gazdagították az estet
Az F. Sipos Bea és Faggyas László alkotta Hangraforgó verséneklő együttes Ratkó József megzenésített versei mellett előadta Iancu Laura és Vári Fábián László költeményeinek feldolgozásait (Iancu Laura: Még ma érkezik, Ballada, Valahol vár; Vári Fábián László: Ereimben az idő, Ítélet után, A tenger nevében). Emellett a közönség tetszését elnyerték azok a percek is, amikor a szerzők saját alkotásaikat olvasták fel. Mások mellett elhangzott a költő előadásában Mint vérző pólya, A szitakötő és Már ma éjjel, Iancu Laura pedig az Amikor harmadszor szóltak és más verseit mondta el.
Csíkszeredában talált rá lírai alkotókészsége és vallásossága újrahangolóira
Iancu Laura József Attila-díjas költő, író, szociográfus, műfordító így dézte fel azokat az érzéseit, amelyek szülőföldjéről Magyarfaluból Csíkszeredába, majd Budapestre történő költözését kísérték.
– Várakozás is szorongás is volt bennem, amely akkortájt enyhült, amikor Csíkszeredában megismerkedtem Ferenczes István költővel, akiről túlzás nélkül mondhatom, hogy „életre segítette az alkotói énemet" – idézte fel a bécsi beszélgetés lényegét Iancu Laura – Ferenczes szellemisége a későbbiekben is óvott, kapcsolatai révén ismerkedtem meg és épültem be valamelyest a hazai irodalmi műhelyekbe. Pilinszky János költő életművének megismerése segített abban, hogy a moldvai magyar hitvilágot, amivel Budapestre és a tudomány világába érkeztem, összehangoljam a városi katolicizmussal, elhelyezzem világom dolgai között. Csoóri Sándor munkásságából „mindenevő lettem", számomra ő a magyar lélek karmestere, döbbenet, ahogyan a nyelvet mozgósítja akkor, amikor ezt a sokrétű, bonyolult lelket megszólaltatja. Paraszti származásunk révén rokonlelkek vagyunk. A negyedik fontos szerző Hervay Gizella költő, őt tekintem a női sors velejárói leghitelesebb megfogalmazójának.
Költőként ígéretes ungvári bemutatkozás után behívták szovjet katonának
A Tiszaújlakon született Vári Fábián László felidézte, hogy 1966-ban került Nagyszőlősre, ahol középiskolai tanulmányait végezte.
– Az addig megszokotthoz képest egészen más környezetbe cseppentem – emlékezett vissza a költő. – de az hamar kiderült, hogy nagyon komolyan felkészült tanáraink vannak és a diáktársak közül sokakat foglalkoztat a továbbtanulás gondolata. Kevesen tudják, emiatt jegyzem meg, hogy a középiskola elvégzése nem volt kötelező, tehát csak olyan fiatalok iratkoztak be, akiket érdekelt az oktatás. Még be sem fejeztem a középiskolát, amikor Ungvárra hívtak az akkoriban szerveződő félben lévő Forrás Stúdióhoz, amely fiatal alkotókat toborzó egyesületként bontogatta szárnyait. Ungváron ismertem meg későbbi barátaimat, akiknek köszönhetően megismertem Váci Mihály, Nagy László, Ratkó József és a Kilencek költőcsoport munkásságát. 1968 őszén magyar nyelv és irodalom szakra felvettek az egyetemre, Ungvárra. Kezdtem úgy érezni magamat, mint József Attila, aki mindenképpen olyasféle polgári foglalkozást keresett, ami közel áll a költészethez, sőt segíti további kibontakozását. A Forrás-csoportot azonban sajnos hamar megtámadta a megyei pártlap, az én verseimet kihangsúlyozottan kritizálták és elítélték a szocialista pártosság szempontjából. Rám sütötték a bélyeget, hogy a burzsoá ideológia eszméi hatnak rám. Hamarosan el kellett hagynom az egyetemet, a hetedik szemesztert már nem fejezhettem be, ehelyett behívtak a szovjet hadseregbe, fél évet Ukrajnában töltöttem a katonai szolgálatból azután az NDK-ban állomásozó szovjet hadcsoportba vezényeltek – összegezte költővé válásának kezdeti keresztútjait Vári Fábián László.
Vannak dolgok, amiket nem lehet meg nem történtté tenni
Az irodalmi beszélgetés során a hallgatóság megtudhatta azt is, hogy míg Iancu Laura anyanyelvét csak családi körben használhatta és kizárólag románul folytathatott tanulmányokat, addig Vári Fábián László magyarul sajátította el az ismereteket az iskolában és idegen nyelvként tanulta az ukránt. Míg Romániában semmilyen tantárgynak nem tanították a magyar vonatkozásait, addig Kárpátalján kedvezőbbek voltak a lehetőségek a magyar történelem, kultúra, művészet, kiváltképp a szépirodalomra fogékony fiatalok részére.
– Az elmúlt húsz-harminc év sok tekintetben engesztelést hozott azokra a drámai eseményekre, amelyeket a kisebbségi sorsban családtagjaink és ismerőseink elszenvedtek – tette hozzá Iancu Laura. – A belénk nevelt, örökölt fájdalmat, a ránk kényszerített rettegést, a kisebbrendűségi érzést lehetetlen meg nem történté tenni, „kinőni", „levetkőzni". Tudjuk, mennyien hordozták a keresztet azért, hogy egy későbbi generációnak könnyebb legyen. Róluk sohasem szabad megfeledkeznünk. Áldozatuk beleívódott verseinkbe, írásainkba, munkáinkba – összegezte Iancu Laura a Bécsi meghívás alkalmából elmondottakat.
Megzenésített versek gazdagították az estet
Az F. Sipos Bea és Faggyas László alkotta Hangraforgó verséneklő együttes Ratkó József megzenésített versei mellett előadta Iancu Laura és Vári Fábián László költeményeinek feldolgozásait (Iancu Laura: Még ma érkezik, Ballada, Valahol vár; Vári Fábián László: Ereimben az idő, Ítélet után, A tenger nevében). Emellett a közönség tetszését elnyerték azok a percek is, amikor a szerzők saját alkotásaikat olvasták fel. Mások mellett elhangzott a költő előadásában Mint vérző pólya, A szitakötő és Már ma éjjel, Iancu Laura pedig az Amikor harmadszor szóltak és más verseit mondta el.
