Prutkay Péter: Dobozolt kor-képek
Akadémiai székfoglaló előadás – 2014. január 17.
Prutkay Péter Dobozolt kor-képek című székfoglaló előadásában kifejtette, hogy képzőművészeti munkáit mindenkor egyfajta kor-képnek, az igazság keresés sajátos módjának vélte. Meggyőződése, hogy az értékek rendjének felborítása, más, hamis látszat-értékekkel való felváltása a fogyasztói társadalom hazug találmánya. Legújabb munkáiban, a profán oltárok sorozatban ezt a konfliktust ütközteti. Erre utalnak a képcímek is: Plázaoltár, Bankoltár, Sztároltár, Plázatehén, Elektrosomg, Aranyborjú, Médiasáskák, Médiagiccs stb. „A konzumidiotizmust és a celebek ostoba kultuszát próbálom pellengérre állítani ezen munkáimmal, amelyek a haza féltése jegyében születtek. Véleményem szerint a társadalmat nem kiszolgálni kell, hanem nevelni, felrázni, felébreszteni, felszabadítani a kereskedelmi médiaterror szellemi elnyomása alól. Történelmi hőseink, szentjeink példamutató hazaszeretetét, morális helytállását nem tűrte az egypártrendszer. Ma méltóképpen megemlékezhetünk ünnepeinkről, bár egyes esetekben, szerencsétlen történelmi szituációkban közben gumilövedékkel kilövik a szemünket. 1914–2014 – 100 éve, hogy a monarchia hadat üzent. Szinte alig van olyan család, amelyet ne érintett volna. A legújabb munkáim, amelyek egy sorozatot alkotnak, az I. világháború hős katonáinak állítanak emléket. Ezek a munkák 60×80 cm-es keretbe foglalva korabeli fotók, tárgyak és dokumentumok gyűjteményei. A múlt emlékeit próbáltam a családból és a rokonságtól összegyűjteni és képpé alakítani. Úgy állítottam össze, mintha egy szoba meszelt falán lennének felakasztva interieurként, egy idősíkot átfogva az 1867-es kiegyezéstől Trianonig. Egy történelmi sorsfordító folyamat szűk keresztmetszeteként."
| Prutkay Péter (Budapest, 1947. március 24.) Munkácsy Mihály-díjas (1998) képzőművész. Művészeti ismereteit autodidakta módon sajátította el. Elsősorban sokszorosító képgrafikával foglalkozik, rézkarcot, litográfiát, szerigráfát készít. Az 1969-es első Szürenon kiállításon a hazai művészetben mérföldkőnek tekinthető térberendezésével, szürrealista szobájával keltett figyelmet. Az 1970-es években politikai ihletésű grafikái jelentek meg a magyarországi pártállam ellenében (Nagy STORNO pecsét, 1975; Art-Párt-Art, 1975; Bot, 1981). A környezetvédelem és a 19–20. század fordulójának és a 20. század elejének hangulata is megjelenik képein (Környezetvédelem, 1974; A magyar tenger, 1980; Elhagyott fészek, 1990; Béka, 1975; I. világháborús fészek emlékmű, 1987). A nemzetiségi kérdés is foglalkoztatja (Erdélyi szalonna, 1987). Magyarországon, Nyugat-Európában, Ázsiában is bemutatkozott egyéni és csoportos kiállításokon. Munkáit hazai és külföldi közgyűjtemények őrzik. Székfoglaló előadásának címe: Dobozolt kor-képek |
January 29, 2014
