'56-os oltár (350×730 cm)
'56-os oltár – Véssey Gábor tárlata
„Az ember a szabadságban éli meg igazi természetét"
A Szent István Bazilika Lovagtermében október 31-ig látogatható Véssey Gábor, az MMA rendes tagja '56-os oltár című tárlata, mely egyszerre kapcsolódik a forradalom hatvanadik évfordulójához, a Szakrális Művészetek Hetéhez és a Magyar Festészet Napja rendezvényeihez.
A Szent István Bazilika Lovagtermében október 31-ig látogatható Véssey Gábor, az MMA rendes tagja '56-os oltár című tárlata, mely egyszerre kapcsolódik a forradalom hatvanadik évfordulójához, a Szakrális Művészetek Hetéhez és a Magyar Festészet Napja rendezvényeihez.
A Munkácsy Mihály-díjas festőművésszel a Wehner Tibor művészettörténész által megnyitott tárlat helyszínén beszélgettünk új munkáiról.
– Az alkotás egyik előfeltétele a művész személyes viszonyulása a témához. Milyen emlékeket őriz 1956-ról?
– Az általános iskola második osztályába jártam azokban a napokban. Zuglóban, a Városliget mellett laktunk, ugyanabban a házban majdnem az egész család. Október huszonharmadikán nem a megszokott időben jöttek haza apámék, hanem sokkal később és izgatottan beszéltek az aznap történtekről, kiváltképp a Sztálin-szobor ledöntéséről. A rákövetkező napokban felszabadult, reményteli időszak köszöntött be. Apám naplót vezetett, amit később elrejtettünk, de mind a mai napig megvan. Valamelyik hajnalban a szüleim felébresztettek, le kellett mennünk a ház pincéjébe és néhány napig ott is maradtunk. A ház Hungária körúti kerítésre felkapaszkodva elképesztő látványban volt részünk a haverommal: ameddig a szemünk ellátott, rengeteg tank vonult előttünk, az egész környék beleremegett. Egyik nap apám a nagybátyámmal elment kenyérért és majdnem eltalálták őket, a tetőkről nyitottak tűzet a sorban álló emberekre. Emlékszem arra is, hogy mikor visszamehettünk néhány holminkért a lakásba, kinéztem az ablakon és minden környező ház ablakában mécses vagy gyertya égett. Ezek a történések elevenen megmaradtak bennem.
– A kiállított művek címei magukért beszélnek: Pincében, Mennyből az angyal, Lövés a ködben, Hajnali műtő, Molotov-koktél dobáló fiú. Az emlékezés mellett a tiszteletadás szándéka is vezette, amikor munkához látott?
– Mindenképpen. Nagyon tisztelem azokat, akiknek volt bátorságuk szembeszállni a ránk zúduló fegyveres túlerővel. Akik megmutatták, hogy „a szabadság, az ember természetes elengedhetetlen életformája – miként azt a kiállításhoz írott Előszóban megfogalmaztam –, az ember a szabadságban éli meg igazi természetét, ez alakítja lehetőségeit, jellemét, és a szabadságban teljesítheti be küldetését, ember voltát emberségét." Nem véletlen, hogy a szabadság megvonásánál nincs nagyobb büntetés az ember számára. A rajzok, a pasztellek és kisplasztikák nem konkrét ábrázolásai egy-egy történésnek. Emlékezések, költői transzpozíciók, expresszív látomások, meditációs helyek, amelyek egyrészt kötődnek a valósághoz, másrészt elemelkednek tőle.
– A tárlat legtekintélyesebb darabja, az '56-os oltár mondanivalója külön hangsúlyt nyer a helyszín, a Szent István Bazilika Lovagterme által?
– Az oltár szakaszosan készült el, mikor volt időm és hangulatom folyamatosan dolgoztam rajta. Ez az eddigi legnagyobb méretű képem. Sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán kiállítható-e a méretei (350x730 cm) miatt. Egykori tanítványom, a mostani kiállítás szervezője Bukta Norbert a műtermemben a kép láttán azonban meggyőzött arról, hogy ez nem lehetetlen vállalkozás. Hosszasan dolgoztam rajta és nagyon örülök, hogy a látogatók megtekinthetik a többi művel együtt.
– Az alkotás egyik előfeltétele a művész személyes viszonyulása a témához. Milyen emlékeket őriz 1956-ról?
– Az általános iskola második osztályába jártam azokban a napokban. Zuglóban, a Városliget mellett laktunk, ugyanabban a házban majdnem az egész család. Október huszonharmadikán nem a megszokott időben jöttek haza apámék, hanem sokkal később és izgatottan beszéltek az aznap történtekről, kiváltképp a Sztálin-szobor ledöntéséről. A rákövetkező napokban felszabadult, reményteli időszak köszöntött be. Apám naplót vezetett, amit később elrejtettünk, de mind a mai napig megvan. Valamelyik hajnalban a szüleim felébresztettek, le kellett mennünk a ház pincéjébe és néhány napig ott is maradtunk. A ház Hungária körúti kerítésre felkapaszkodva elképesztő látványban volt részünk a haverommal: ameddig a szemünk ellátott, rengeteg tank vonult előttünk, az egész környék beleremegett. Egyik nap apám a nagybátyámmal elment kenyérért és majdnem eltalálták őket, a tetőkről nyitottak tűzet a sorban álló emberekre. Emlékszem arra is, hogy mikor visszamehettünk néhány holminkért a lakásba, kinéztem az ablakon és minden környező ház ablakában mécses vagy gyertya égett. Ezek a történések elevenen megmaradtak bennem.
– A kiállított művek címei magukért beszélnek: Pincében, Mennyből az angyal, Lövés a ködben, Hajnali műtő, Molotov-koktél dobáló fiú. Az emlékezés mellett a tiszteletadás szándéka is vezette, amikor munkához látott?
– Mindenképpen. Nagyon tisztelem azokat, akiknek volt bátorságuk szembeszállni a ránk zúduló fegyveres túlerővel. Akik megmutatták, hogy „a szabadság, az ember természetes elengedhetetlen életformája – miként azt a kiállításhoz írott Előszóban megfogalmaztam –, az ember a szabadságban éli meg igazi természetét, ez alakítja lehetőségeit, jellemét, és a szabadságban teljesítheti be küldetését, ember voltát emberségét." Nem véletlen, hogy a szabadság megvonásánál nincs nagyobb büntetés az ember számára. A rajzok, a pasztellek és kisplasztikák nem konkrét ábrázolásai egy-egy történésnek. Emlékezések, költői transzpozíciók, expresszív látomások, meditációs helyek, amelyek egyrészt kötődnek a valósághoz, másrészt elemelkednek tőle.
– A tárlat legtekintélyesebb darabja, az '56-os oltár mondanivalója külön hangsúlyt nyer a helyszín, a Szent István Bazilika Lovagterme által?
– Az oltár szakaszosan készült el, mikor volt időm és hangulatom folyamatosan dolgoztam rajta. Ez az eddigi legnagyobb méretű képem. Sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán kiállítható-e a méretei (350x730 cm) miatt. Egykori tanítványom, a mostani kiállítás szervezője Bukta Norbert a műtermemben a kép láttán azonban meggyőzött arról, hogy ez nem lehetetlen vállalkozás. Hosszasan dolgoztam rajta és nagyon örülök, hogy a látogatók megtekinthetik a többi művel együtt.
