Solymosi Tari Emőke
Lajtha László-nap a Vigadóban
Gazdag és változatos program várta azokat a Pesti Vigadóban 2017. május 24-én, akiknek szívügyük a magyar szimfonikus zene egyik vitathatatlan nagyságának, Lajtha Lászlónak (1892–1963) a munkássága. A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozata konferenciával, néptáncbemutatóval, hangversennyel és kiállítással emlékezett a 125 évvel ezelőtt született Lajtha László Kossuth-díjas zeneszerzőre, népzenekutatóra és zenetanárra.
A Lajtha-nap konferenciával kezdődött az MMA székházában, amelyen kiváló szakemberek tartottak előadást Lajtha László életművének egy-egy fontos aspektusáról. Lajtha László a Francia Szépművészeti Akadémia levelező tagja a 20. századi magyar zenetörténet nemzetközi mércével is jelentős alkotója, tudósa volt. Bartók Béla és Kodály Zoltán kortársaként, sok tekintetben hozzájuk hasonló, de mégis teljesen önálló, tőlük független pályát futott be.
Fekete György, az MMA elnöke köszöntőjében többek közt elmondta, büszke arra, hogy ahhoz a néphez tartozik, amelyhez Lajtha László. Megnyitó beszédében úgy vélte: vannak népek, amelyek fennmaradását az elszigeteltség, a sokaságban rejlő erő vagy a diaszpóralét biztosítja és vannak, amelyeknek "tőkéje a fegyverek zaja". A magyar viszont azon népek közé tartozik, amelyek "kultúrájuk mindennapi esőcseppjeit, mosolyait fogják fel dobogó szívük edényeibe" és "az ének, a tánc, az ima, a mese, a mindennapi tárgyi világ tenyérbe vándorló parányi csodáit simogatják, ízlelgetik, melengetik évezredeken át". A magyar szellemi élet nagyjai a kultúrát az oktatás-nevelés, a tudományok és a művészetek hármas szent szövetségének tekintették – emelte ki a köztestület elnöke, aki szerint az MMA a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolásán dolgozik olyan történelmi időkben, amikor "külső és belső ellenségeink a nemzeti identitásunk gyengítésére törekednek".
Ezután Ménesi Gergely karmester elemezte Lajtha László 1944-ben született Capriccio című balettjét, amelynek 2017. április 19-én, a Vigadóban lezajlott színpadi világpremierjén ő vezényelt. Barta Dóra, a Capriccio koreográfusa előadásában arról beszélt, hogy Lajtha Lászlóval nem találkozhatott, ennek ellenére a zeneszerző személye volt a leginspirálóbb a számára a 70 perces táncjáték koreográfiájának megalkotása során. Berlász Melinda, Lajtha-kutató három Lajtha-portrét ismertetett, amelyeket Vargyas Lajos, Veress Sándor és László Gyula írt – mint a szakember mondta – kivételes hitelességgel. Ezt követően a Lajtha-nap fő szervezője és szakmai felelőse, Solymosi Tari Emőke, az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetője mutatta be azt a tizenkét tablóból álló és mintegy száz dokumentumot tartalmazó kiállítást, amely a zeneszerző és népzenekutató életét mutatja be, és amely a Vigadó negyedik emeletén kapott helyet.
A második délelőtti ülésszak első előadója Szekfű András volt, aki Lajtha László és G. M. Höllering osztrák filmrendező barátságáról és három közös munkájáról beszélt. Ozsvárt Viktória Lajhta és Höllering második közös munkájáról tartott előadást, ez nem volt más, mint T. S. Eliot Gyilkosság a székesegyházban című verses drámájának megfilmesítése, Lajtha részéről pedig a hozzá való filmzene megkomponálása volt. Windhager Ákos, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa Lajtha László, Kadosa Pál és Kósa György kilencedik szimfóniáit elemezte és hasonlította össze Beethoven híres művének fényében. Solymosi Tari Emőke arról beszélt, hogy Lajtha László műveire különleges hatással volt a festészet, különösen kedvenc festőjének, Jean-Antoine Watteau-nak az életműve. Pálóczy Krisztina a Lajtha-féle munkacsoport több ezer dallamot számláló népzenei gyűjtését ismertette, és elmondta, hogy munkatársaival egy internetes katalógust szeretnének létrehozni, hogy ez a páratlan anyag kutatható legyen. Medgyesi S. Norbert ugyanennek a dunántúli népzenei gyűjtésnek a történeti-földrajzi hátteréről beszélt előadásában. Fehér Anikó, az MMA Művészetelméleti és Módszertani kutatóintézetének tudományos munkatársa a XX. századi magyar népzenei monográfiáit ismertette, kiemelve Lajtha László nagyszabású és példaadóan precíz összefoglalóit. Végül Sebő Ferenc beszélt arról, hogy Lajtha László munkássága hogyan hatott a későbbi magyar táncházmozgalom kialakulására.
Ezután a közönség a Lajtha László gyűjtéséből való széki muzsikát és néptáncot hallhatott és láthatott Mihó Attila és barátainak (hegedű, brácsa, bőgő), valamint Cseke-Marosi Eszter, Petrilla Kinga, Petrilla Kende és Szente János közreműködésével.
A nap zárásaként pedig koncertre került sor Lajtha, Debussy és Ravel műveiből Vörös Szilvia (a 2014-es első Nemzetközi Marton Éva Énekverseny győztese), Bíró Zsófia (fuvola), Razvaljajeva Anasztázia (hárfa), Rácz József, György Boglárka (hegedű), Szűcs Boglárka (brácsa) és Zétényi Tamás (gordonka) előadásában.
Fekete György, az MMA elnöke köszöntőjében többek közt elmondta, büszke arra, hogy ahhoz a néphez tartozik, amelyhez Lajtha László. Megnyitó beszédében úgy vélte: vannak népek, amelyek fennmaradását az elszigeteltség, a sokaságban rejlő erő vagy a diaszpóralét biztosítja és vannak, amelyeknek "tőkéje a fegyverek zaja". A magyar viszont azon népek közé tartozik, amelyek "kultúrájuk mindennapi esőcseppjeit, mosolyait fogják fel dobogó szívük edényeibe" és "az ének, a tánc, az ima, a mese, a mindennapi tárgyi világ tenyérbe vándorló parányi csodáit simogatják, ízlelgetik, melengetik évezredeken át". A magyar szellemi élet nagyjai a kultúrát az oktatás-nevelés, a tudományok és a művészetek hármas szent szövetségének tekintették – emelte ki a köztestület elnöke, aki szerint az MMA a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolásán dolgozik olyan történelmi időkben, amikor "külső és belső ellenségeink a nemzeti identitásunk gyengítésére törekednek".
Ezután Ménesi Gergely karmester elemezte Lajtha László 1944-ben született Capriccio című balettjét, amelynek 2017. április 19-én, a Vigadóban lezajlott színpadi világpremierjén ő vezényelt. Barta Dóra, a Capriccio koreográfusa előadásában arról beszélt, hogy Lajtha Lászlóval nem találkozhatott, ennek ellenére a zeneszerző személye volt a leginspirálóbb a számára a 70 perces táncjáték koreográfiájának megalkotása során. Berlász Melinda, Lajtha-kutató három Lajtha-portrét ismertetett, amelyeket Vargyas Lajos, Veress Sándor és László Gyula írt – mint a szakember mondta – kivételes hitelességgel. Ezt követően a Lajtha-nap fő szervezője és szakmai felelőse, Solymosi Tari Emőke, az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetője mutatta be azt a tizenkét tablóból álló és mintegy száz dokumentumot tartalmazó kiállítást, amely a zeneszerző és népzenekutató életét mutatja be, és amely a Vigadó negyedik emeletén kapott helyet.
A második délelőtti ülésszak első előadója Szekfű András volt, aki Lajtha László és G. M. Höllering osztrák filmrendező barátságáról és három közös munkájáról beszélt. Ozsvárt Viktória Lajhta és Höllering második közös munkájáról tartott előadást, ez nem volt más, mint T. S. Eliot Gyilkosság a székesegyházban című verses drámájának megfilmesítése, Lajtha részéről pedig a hozzá való filmzene megkomponálása volt. Windhager Ákos, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa Lajtha László, Kadosa Pál és Kósa György kilencedik szimfóniáit elemezte és hasonlította össze Beethoven híres művének fényében. Solymosi Tari Emőke arról beszélt, hogy Lajtha László műveire különleges hatással volt a festészet, különösen kedvenc festőjének, Jean-Antoine Watteau-nak az életműve. Pálóczy Krisztina a Lajtha-féle munkacsoport több ezer dallamot számláló népzenei gyűjtését ismertette, és elmondta, hogy munkatársaival egy internetes katalógust szeretnének létrehozni, hogy ez a páratlan anyag kutatható legyen. Medgyesi S. Norbert ugyanennek a dunántúli népzenei gyűjtésnek a történeti-földrajzi hátteréről beszélt előadásában. Fehér Anikó, az MMA Művészetelméleti és Módszertani kutatóintézetének tudományos munkatársa a XX. századi magyar népzenei monográfiáit ismertette, kiemelve Lajtha László nagyszabású és példaadóan precíz összefoglalóit. Végül Sebő Ferenc beszélt arról, hogy Lajtha László munkássága hogyan hatott a későbbi magyar táncházmozgalom kialakulására.
Ezután a közönség a Lajtha László gyűjtéséből való széki muzsikát és néptáncot hallhatott és láthatott Mihó Attila és barátainak (hegedű, brácsa, bőgő), valamint Cseke-Marosi Eszter, Petrilla Kinga, Petrilla Kende és Szente János közreműködésével.
A nap zárásaként pedig koncertre került sor Lajtha, Debussy és Ravel műveiből Vörös Szilvia (a 2014-es első Nemzetközi Marton Éva Énekverseny győztese), Bíró Zsófia (fuvola), Razvaljajeva Anasztázia (hárfa), Rácz József, György Boglárka (hegedű), Szűcs Boglárka (brácsa) és Zétényi Tamás (gordonka) előadásában.
