Hangverseny Szőnyi Erzsébet tiszteletére
A Zeneakadémia április 24-én ünnepi hangversennyel köszöntötte a kilencvenedik születésnapját ünneplő Szőnyi Erzsébetet, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagját. A Kossuth-díjas zenepedagógus, zeneszerző és karnagy Kodály Zoltán tanítványaként, életművét a Kodály módszer folytatása szellemében építette fel.
„A egyéniség, a személyiség és az oly sokszor megtapasztalt emberség természetesen kortalan, ugyanakkor Szőnyi Erzsébet esetében korszakhoz kötött, hiszen életében és munkásságában meghatározó volt a 20. század egyik óriásának, Kodály Zoltánnak tisztelete, és a mester tanításainak ünneplése, továbbadása" – mondta az ünnepi koncert előtt tartott köszöntőbeszédében dr. Vigh Andrea, a hangverseny fővédnöke és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora.
A Szőnyi Erzsébet tiszteletére elhangzó zeneműveket a Budapesti Monteverdi Kórus adta elő. A hangverseny során közreműködtek a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Sapszon Ferenc vezette Gaudete, Laudate és Jubilate kórusai, a Musica Nostra Nőikar Mindszenty Zsuzsánna karvezetésével és a Budapesti Monteverdi Kórus, melyet Kollár Éva vezényelt.
Hangszeres közreműködők: Varsányi Erika - hegedű, Gyurkovics Csaba - brácsa, Vámos Marcell – cselló, Tóth Bence - ütőhangszerek, Domány Rita - orgona, Maros Éva – hárfa
A Szőnyi Erzsébet tiszteletére elhangzó zeneműveket a Budapesti Monteverdi Kórus adta elő. A hangverseny során közreműködtek a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Sapszon Ferenc vezette Gaudete, Laudate és Jubilate kórusai, a Musica Nostra Nőikar Mindszenty Zsuzsánna karvezetésével és a Budapesti Monteverdi Kórus, melyet Kollár Éva vezényelt.
Hangszeres közreműködők: Varsányi Erika - hegedű, Gyurkovics Csaba - brácsa, Vámos Marcell – cselló, Tóth Bence - ütőhangszerek, Domány Rita - orgona, Maros Éva – hárfa
|
Szőnyi Erzsébet alkotói stílusa nem sorolható a 20. századi magyar zene egyik irányzatához sem, egyszerre jellemzi a konzervativizmus és a nyitottság. Már tizenhárom évesen komponált, először zongoradarabokkal, később vokális művekkel kísérletezett. Páratlan az a tanári kar, mely kincseivel elhalmozta. 1942–47 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Bárdos Lajos és Vásárhelyi Zoltán (középiskolai énektanárképző), Szegedi Ernő (zongora), Viski János (zeneszerzés), Kodály Zoltán (népzene), Szabolcsi Bence, Weiner Leó (kamarazene) és Ferencsik János tanítványa lehetett. Középiskolai énektanári diplomáját 1945-ben, zeneszerzői diplomáját 1947-ben szerezte meg. 1947–48-ban Francia Állami Ösztöndíjjal Párizsban, a Conservatoire de Musique et d'Art Dramatique hallgatójaként, tudását Tony Aubin, Nadia Boulanger és Olivier Messiaen kezei alatt csiszolhatta tovább.
1945-től középiskolai énektanár, 1948-tól 1981-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, 1960–1981 között a középiskolai énektanár és karvezetőképző tanszak vezetőjeként. Kodály ösztönzésére részt vett a magyarországi zenepedagógia újjászervezésében, s lett a mester módszerének világszerte elismert közvetítője, 1964-től az ISME elnökségi tagja. Jelentős közéleti tevékenysége részeként 1978 és 2003 között a Magyar Kodály Társaság és a Bárdos Lajos Társaság, valamint 1996-tól a Magyar Muzsikus Fórum társelnöke. 1992–96 között a Magyar Zenei Kamara alelnöke, 1993–94-ben a Magyar Rádió felügyelő-bizottságának elnöke. A hartfordi (USA) Kodály Musical Training Institute tagja, a francia Kodály Társaság és a KÓTA tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Kodály Társaság (IKS) tanácsadója, a varsói Chopin Társaság tagja.
|
April 25, 2014
