Molnár Sándor: Festőjóga
2022. szeptember 30. – 2023. február 5.
Műcsarnok
Festőjóga – Kiállítás Molnár Sándor képeiből a Műcsarnokban
Szeptemberben nyílt meg és 2023 februárjáig tekinthető meg Molnár Sándor festőművész kiállítása a Műcsarnokban Festőjóga címmel. A nemrég elhunyt művész a magyar avantgárd jeles képviselője volt, sokan Csontváry Kosztka Tivadar utódjának, szellemi örökösének tartják. A kiállítás Molnár Sándor olajfestményeinek varázsát, auráját tárja a néző elé, az eddigi legteljesebb formában. A művek sorozata a „festőjóga", Molnár sajátos művészi és életprogramja szerint tagolódik öt egységre, amely keletkezésük időrendjét is jelenti. Ezek a Föld, a Víz, a Tűz, a Kristály és a Levegő elemek. A festmények lenyűgöző sorát Molnár plasztikái és anyagtanulmányai egészítik ki.
Sulyok Miklós művészettörténész, kurátor szerint a kiállítás retrospektív (visszatekintő) jellegű, de nem életmű-kiállítás, mert az csak a művész életművének többé-kevésbé teljes feldolgozása után jöhet létre. Molnár Sándor 1990–2005 között a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanított, munkásságát Munkácsy Mihály- és Kossuth-díjjal ismerték el, 2017-ben a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti-díját is megkapta.
Molnár Sándor festészete mintha kívül állna az időn: nem érintik meg a hétköznapok, mivel nem az egyéni és kollektív tudat felszínén zajló eseményeket kutatja, hanem a kollektív tudatalatti világát. A célja kezdettől fogva tisztán szellemi jellegű festészet létrehozása volt – választott mestere, Hamvas Béla tanítása nyomán –, amely az ábrázoló, társadalmilag reprezentáló vagy absztrakt festészeti felfogásokon túlemelkedve képes megteremteni a műben a világ egységét. Molnár 1966-ban a konyhában üldögélt éppen, amikor a festőjóga szövege hirtelen, mintegy látomásként megjelent lelki szemei előtt. Ezt jegyezte le azután, mint valami képernyőn futó szöveget. Az igazi csoda azonban ezután bontakozott ki, s ez maga Molnár ötvenhat éves pályafutása: a harminchat évesen papírra vetett élet- és festői programot megvalósította, s mégsem elméleti megfontolások szerint festett sohasem. Nem az előírtat teljesítette, hanem a látomása során előre fölismert sorsot valósította meg. Ezt pedig páratlan lelki szilárdsága és integritása, harcos lelkialkata segítségével tehette meg.Sulyok Miklós művészettörténész, kurátor, a kiállítás katalógusának szerkesztője hangsúlyozta, hogy a tárlat nem a megszokott, magyarázó művészettörténeti, tanulmányi kiállítás, hanem – Molnár szándéka szerint – műveinek erejét, varázsát, auráját tárja a néző elé az eddigi legteljesebb formában. A művek sorozata a festőjóga szakaszolása szerint tagolódik öt egységre, amely egyúttal a keletkezés időrendjét is jelenti. Molnár az alkímiából vett elemek, plusz egy saját fázis sorrendjében tagolta programját. Ezek a Föld elem, a Víz elem, a Tűz elem, a Kristály elem és a Levegő elem. A Föld elem a természet értelmét, a Víz elem a sötét, démoni erők értelmét fedi fel. A Tűz elem a tűzaszkézis erejét fedi fel, a kiégetés és a fény, a szeretet erejét mutatja meg. A Kristály elem a halhatatlan forma, a Levegő elem mutatja meg az Egész értelmét, a halhatatlanságot. Molnár életműve a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb teljesítménye, olyan művészekéhez mérhető, mint Bálint Endre, Csontváry, Ferenczy Károly, Gyarmathy Tihamér, Kondor Béla, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc, vagy Vajda Lajos.
A megnyitón Pressing Lajos buddhista tanító is méltatta a festőművész munkásságát, beszédében kiemelte, hogy Molnár Sándor az absztrakt nyelvén szólal meg, de a művészet ősi gyökereihez tér vissza, ahol a művész dolga még „a létezés teljességének helyreállítása" és ennek kifejezése a művészi nyelvben. Számára a művészet nem öncél, és nem is pusztán a gyönyörködtetés vagy a formavilág ábrázolásának eszköze, hanem a tudat transzformálásának útja s egyben külső lenyomata. Az alkotás meditációs művelet, melynek lényege az alkotó személyében végbemenő s a néző által lekövethető átalakulás. Képeivel és szobraival a lélek megtisztulásának belső folyamatain vezet keresztül, amelyek a kárhozatból, a teremtettből, a halandóból felemelik őt az üdvözülés végső valóságába, ahol eggyé válik a halhatatlan Istennel. Végül Molnár Sándor szavait idézte: „A kiindulás a természet, a végpont Isten. A kiindulás a forma, a végpont az üresség (…) A fantasztikus az, hogy nincs is út, mégis, aki nem járja végig a nem létező utat, célba nem ér, az üdvözült örökléthez nem jut el." [Pressing Lajos megnyitóbeszéde]
Korábbi filmünkben Molnár Sándor és Lajta Gábor festőművész értelmezi Molnár "fehér" képeit, melyekből 2016-ban a Vigadó Galériában volt látható kiállítás Üresség címmel:
Tárlatvezetések: 2022. október 6-án 17 órakor és október 20-án 18 órától.
