A Balogh Rudolf-díjas neves alkotó, számtalan kiállítás résztvevője és számos könyv szerzője, ezúttal színes képeit mutatja be. A tárlaton szereplő fotók többségének nincs címe, mert nem a hagyományos értelemben vett színes munkák, hanem leginkább tájképek. Ahogy Móser Zoltán elmondta, ezek színélmények, és amikor találkozott velük, nem tehetett mást, mint hogy elővette a gépét. Csak filmre dolgozik, és aki így tesz, egészen másképp gondolkodik, mint aki a digitális technikát használja – hangsúlyozta. Számára fontos, miként képes a színélményt megragadni és visszaadni.
Szakolczay Lajos irodalom- és művészetkritikus a megnyitón kiemelte: „A Móser-fotó egyidejűleg képzőművészeti alkotás és egy karakteres gondolkodás foglalata... Móser, megannyi klasszikussal szemben, épp a szépség a szerkezetet uraló ökonomikus dinamizmus megálmodója. Még tárgyfotóiban, utcaképeiben is ott a hagyománytól, a hagyományos beállítástól való elrugaszkodás. Önkifejező szépségkalodája nem csupán dokumentálni akarja a látottakat, a múzeumok eme látószögéből szinte a rút is szép, hanem saját érzelemvilágát is belevívén úgy meghódítani, hogy ez a bekebelezés a nézőre is kihasson."
A tárlaton látható Móser legújabb munkája is. Egy elhullott kis levéllel „játszott el" egy hónapig. Elforgatta 180 fokkal, egymásra tükröztette a képeket. Ezáltal keletkezett a pompásan szerkesztett színhangulat.

Móser Zoltán ajánlása „Azon a keskeny, meredek úton föl, fölszaladva pillantgattam szét a földön: hazámon, Európán."                   (Illyés Gyula: Puszták népe)   „Ez a kis kiállítás a Valahol, Európában és a Tájiratok (Otthon Európában) című, kétnyelvű albumom anyagából készült válogatás. Ezeken a színes képeken – melyek közel negyven év munkáját rejtik – híres és ismert európai helyek, valamint alig ismert magyar falvak, tájak láthatók. E képeket nézve, az embernek az az érzése támad, hogy a magyar fotósnak négy hazája, otthona van: az első az, ahol született (nekem ez Tevel nevű falut jelenti), a második a tágabb szülőföld, a megye (amely Tolna volt, de három évtizede Fejér), a következő az ország, vagyis Magyarország, a negyedik pedig Európa. Az itt látható képek elsősorban erről, de talán másról is beszélnek: a látható távolságról és a bennünk élő közelségről. Másodsorban (de lehet, hogy ez kívánkozik első helyre!) a színélményekről: mert amit fekete-fehérben fényképeztem, azt soha nem csináltam meg színesben és fordítva: csak akkor (nagyon ritkán) nyomtam meg a színes filmet tartalmazó gépet, ha nem a forma, hanem a szín élménye volt a döntő, a meghatározó. Ezért adtam ennek a válogatásnak az Európai Szín-Fónia címet. Még talán annyit, hogy az Otthon Európában alcímet egy előadást hallgatva jegyeztem meg magamban. Itt azt hallottam, hogy – az előadó szerint – az otthon az egyenlő a boldogsággal. Engem valóban megörvendeztetett, mert akkor ez a cím a boldog Európára irányítja a figyelmet úgy, ahogy én azt nem is sejtettem. Csak most már az a kérdés, hogy valóban örömet és boldogságot sugallnak ezek a képek? Advent idején jó volna hinni, hogy igen."

Forrás: www.FEOL.hu, www.vorosmartyszinhaz.hu