A konferencia és a könyv a 2011-es magyar soros EU-elnökség alkalmából született. Előzménye, hogy a Brüsszeli Magyar Kulturális Intézet és a Dobrányi Ildikó Alapítvány „Európa szövete" címmel meghívásos pályázatot hirdetett. A budapesti Iparművészeti Múzeumban őrzött „Mercurius átadja a gyermek Bacchust a nimfáknak" című 18. századi kárpitból virtuálisan kimetszettek huszonhét kisebb részletet, melyek újraértelmezésére és újraszövésére kértek fel huszonhét (az uniós tagországok száma) művészt.
Az első tanulmányban Schulcz Katalin erről a projektről, a közös munka többféle tapasztalatáról és néhány tanulságáról számol be. A megvalósítás ötlete Száraz Marika kuratóriumi tagtól származott, célja pedig az volt, hogy a szövött kárpit művészetére, időszerűségére ráirányítsák a figyelmet, egyben pedig tisztelgés a kárpit tanszék alapító mestere, Ferenczy Noémi előtt. A műegyüttes időben elkészült, Brüsszelben és Budapesten volt kiállítva.
Ingrid de Meûter írása a brüsszeli Királyi Művészeti és Történelmi Múzeumok néhány mitológiai témájú, a 14. és a 17. század között született darabját tekinti át. Szót ejt a Héraklész-hőstettek ábrázolásának 14-15 századi népszerűségéről, és arról, hogy a 16. századtól a mitológiai témák, különösen Ovidius „Átváltozások" című művében szereplő történetek kaptak nagyobb szerepet. A 17. századtól a megrendelők már nagyobb szabadsággal választhatták ki kárpitegyütteseiket, ebbe a folyamatba illik „Perszeusz és Andromeda" történetének sorozata és a budapesti kárpit is, melyeket ugyanazok a művészek - Lucas Achtschellinck és Louis van Schoor – terveztek.
Semsey Réka az Iparművészeti Múzeum kárpitgyűjteményének legjelentősebb, Brüsszelben készült darabjait ismertette. A legkorábbi mű az 1520 körül készült, Jézus születését ábrázoló, ún. győri kárpit, amelyet Pieter van Aelst művének tartanak. A Cadmus történetét ábrázoló munka a 16. század végén a tájábrázolás egyre hangsúlyosabbá válását jelzi. A Medici-kárpitok, vagy a „Puttók játékai" néven emlegetett sorozat egy korábbi téma 17. századi újraszövése. A múzeum gyűjteményében található többi 17–18. századi brüsszeli kárpit mind mitológiai tárgyú, a tanulmány ezek ismertetésével zárul.
Hegyi Ibolya a 20. századi magyar kárpitművészet legfontosabb mérföldköveit tekintette át, 1883-tól, a szövés hazai megindulásától. Szót ejtett a gödöllői művésztelep jelentőségéről, Ferenczy Noémiről, aki nemcsak kárpitművészként, hanem tanárként is jelentős alakja a magyar művészet történetének. Később 1968 lett a magyar újtextiles mozgalom nyitánya, amikor a kárpit autonóm kiállítási tárggyá vált. Az 1980-as „±Gobelin" kiállítástól a szövésből fakadó egyedi műfaji lehetőségek kerültek előtérbe, ezt a máig ható folyamatot a szerző néhány újító művész – például Dobrányi Ildikó és Solti Gizella – művein keresztül mutatja be.
András Edit a kárpit és az idő összefüggéseit vizsgálja. A modernitás jövőre orientált időfogalmát a posztmodernnek az idővel kevésbé törődő szemlélete követte. 2011. 09. 11. után „az idő érzékeltetése, megidézése, azaz lelassítása és mérhetősége, megragadhatósága vált a kortárs képzőművészet egyik problémájává" – állapítja meg a szerző. Tanulmánya „olyan magyar és nemzetközi kárpitokat elemez (például Dobrányi Ildikó 'Fű' című kontemplatív művét), amelyek a kárpit természetes elemét, az időt, nem elleplezik, hanem előtérbe hozzák."
Susan Mowatt, aki meghívott művészként részt vett a projektben, tanulmányát azzal a kérdéssel kezdi: „milyen légkörre számíthatnak a művész szövők a 21. század jelen időszakában?" Példák nyomán azt fogalmazza meg, hogy jelenleg a szövés mesterségében nem járatos kortárs művészek azok, akik a kárpitot a legérdekesebb módon használják. Beszámol az Edinburgh College of Art kárpit tanszékén szerzett tapasztalatairól is, majd írása végén kifejti, hogy szerinte azoknak a művészeknek a legizgalmasabbak a munkái, akik műfaji határátlépésekre vállalkoznak.
A másik tanulmányíró, aki művészként részt vett a továbbszövés folyamatában, Thomas Cronenberg. Előadásának első fele néhány művének ismertetésén keresztül – mint például a „Hűségek" vagy a „Tommy" – művészi pályájának alakulásáról szól. A második részben pedig az „Artapestry" triennálékat szervező European Tapestry Forum (ETF) munkáját mutatja be, amelynek irányító bizottságában ő maga is dolgozik. 
A mintegy hetven oldalas, színes műtárgyfotókkal illusztrált könyvet Schulcz Katalin és Hegyi Ibolya szerkesztették, kiadását a Magyar Művészeti Akadémia, az Iparművészeti Múzeum, a Nemzeti Kulturális Alap, a Nemzeti Civil Alapprogram és Kispest Önkormányzata támogatta.

(Hegyi Ibolya, Schulcz Katalin (szerk.): Európa szövete. A szövött kárpit művészetének átváltozásai : A Dobrányi Ildikó Alapítvány 2011. november 11-én a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen megrendezett konferenciájának előadásaiból. Budapest, 2013, Dobrányi Ildikó Alapítvány, 71 p.)