Erdélyből visszatérve – Péterfy Gizella
A Samu Géza-díj átadása
Péterfy Gizella festő-szobrászművész műveiről tartott vetítettképes bemutatót a Kecske utcában. A háznagyi teendőket Wehner Tibor művészettörténész látta el. Az est folyamán Kő Pál az idei Samu Géza-díjjal Gergely-Farmos Lilla fiatal szobrászt tüntette ki. A díjat férje vette át.
Kő Pál a díjátadó ünnepségen elmondta: a fiatal szobrásznemzedéket támogató kitüntetést Zelnik Józseffel közösen álmodták meg. Először 2005-ben adták át. Az elmúlt években Farkas Ádám, Fáskerti Zsófia, Gálhidy Péter, Hidi Endre, Polgár Botond, Szőnyi Endre és Cigándi Varga Sándor, most pedig Gergely-Farmos Lilla kapta a Samu Gézának emléket állító díjat.
Péterfy Gizella laudációját az est háznagyi teendőire felkért Wehner Tibor művészettörténész tartotta. A festő-szobrászművész életútjáról megemlítette, hogy székely gyökerekkel rendelkező családja Kolozsvárról 1945 őszén az utolsó menekültvonattal jött Magyarországra. Ózdon telepedtek le, itt nőtt fel. Édesapja református lelkész, édesanyja tanítónő. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1963 és 1968 között végezte el, Bernáth Aurél kezei alatt. Mestere nagy hatással volt művészetére. Wehner Tibor személyes emlékeként elmondta: Péterfy Gizella szobraival a '90-es évek elején találkozott először, elsősorban a Veszprémi Művész Céh kiállításain, de más tárlatokon is. A festő-szobrász életműve azonban a '60-as évektől folyamatosan kiteljesedő. Első önálló kiállítását 1972-ben tartotta, a Ferencvárosi Pincetárlaton. Mint Wehner Tibor fogalmazott: „Péterfy Gizellát az ember szeretete és a természet szépsége iránti csodálat vezérli. Alkotói pályája két, egymástól élesen elválasztható részre bontható. 1968 és 1980 között készült táblaképeit, olajkompozícióit természetelvű alkotások, biblikus történetek feldolgozásai jellemzik. A lírai, posztnagybányai hangulatot idéző képein az ember mindig központi helyet foglal el. Ez a budapesti műterméhez köthető korszaka. A '80-as évektől kezdve művészete kitágul a szobrászat irányába. Egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak festett szobrai, majd mindinkább a nagy méretű, monumentális, épületekhez köthető munkák fűződnek a nevéhez". Wehner Tibor ezt Péterfy Gizella balatonkenesei korszakának nevezte. Hozzátette: „a szobrászathoz való közeledés fontos eleme volt a Kő Pállal kialakult kapcsolata. A forma és szín Péterfy Gizella művészetében egymással egyenrangú, egymást kiegészítő elem. A korszak valóságára szenvedélyesen reflektáló művész" – mondta. Ezt követően diaképeken levetítették Péterfy Gizella jelentősebb munkáit.
Péterfy Gizella laudációját az est háznagyi teendőire felkért Wehner Tibor művészettörténész tartotta. A festő-szobrászművész életútjáról megemlítette, hogy székely gyökerekkel rendelkező családja Kolozsvárról 1945 őszén az utolsó menekültvonattal jött Magyarországra. Ózdon telepedtek le, itt nőtt fel. Édesapja református lelkész, édesanyja tanítónő. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1963 és 1968 között végezte el, Bernáth Aurél kezei alatt. Mestere nagy hatással volt művészetére. Wehner Tibor személyes emlékeként elmondta: Péterfy Gizella szobraival a '90-es évek elején találkozott először, elsősorban a Veszprémi Művész Céh kiállításain, de más tárlatokon is. A festő-szobrász életműve azonban a '60-as évektől folyamatosan kiteljesedő. Első önálló kiállítását 1972-ben tartotta, a Ferencvárosi Pincetárlaton. Mint Wehner Tibor fogalmazott: „Péterfy Gizellát az ember szeretete és a természet szépsége iránti csodálat vezérli. Alkotói pályája két, egymástól élesen elválasztható részre bontható. 1968 és 1980 között készült táblaképeit, olajkompozícióit természetelvű alkotások, biblikus történetek feldolgozásai jellemzik. A lírai, posztnagybányai hangulatot idéző képein az ember mindig központi helyet foglal el. Ez a budapesti műterméhez köthető korszaka. A '80-as évektől kezdve művészete kitágul a szobrászat irányába. Egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak festett szobrai, majd mindinkább a nagy méretű, monumentális, épületekhez köthető munkák fűződnek a nevéhez". Wehner Tibor ezt Péterfy Gizella balatonkenesei korszakának nevezte. Hozzátette: „a szobrászathoz való közeledés fontos eleme volt a Kő Pállal kialakult kapcsolata. A forma és szín Péterfy Gizella művészetében egymással egyenrangú, egymást kiegészítő elem. A korszak valóságára szenvedélyesen reflektáló művész" – mondta. Ezt követően diaképeken levetítették Péterfy Gizella jelentősebb munkáit.
