Építő „részek" – A Partium folyóirat lapszámbemutatója
A Magyar Művészeti Akadémia irodaházában került sor az irodalmi és művészeti írásokat közlő folyóirat lapszámbemutatójára, az Élőfolyóirat estek rendezvénysorozat keretében. Az orgánumot Vári Fábián László Kossuth-díjas költő, író, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának jelenlegi vezetője invitálta, s kérésének eleget tett a Partium szerkesztősége. Nem rendhagyó módon, hiszen a folyóirat vezetői évek óta járják az országot, különböző, kisebb és nagyobb helyszínekre viszik hírét tevékenységüknek.
Manapság nem könnyű egy folyóirat vagy periodika folyamatos megjelenését biztosítani, fenntartani, miképpen elindítani sem. És gyakran nem is annyira a támogatás mértékén vagy rendszerességén múlik a fennmaradás – noha ez jelentős, meghatározó körülmény tud lenni. Mert kivételes esetekben annak látni példáit, hogy az életre hívók és a hozzájuk társulók elszántsága, kitartása, közösséggé épülése a biztosíték. A megjelentetés költségeit ugyan nem, minden mást meg ki lehet kerülni. Például ha a szerzők és szerkesztők eltekintenek, lemondanak a honoráriumról. Ez a Partium esete.
E periodika – amely az évszakok változásának megfelelően, kedvező esetben évi négy számmal jelentkezik – profilja szerint szépirodalmi írásokat közöl, de nyitott a társművészetek, elsősorban a fotó- és képzőművészet irányába is.
A lap története, a Partium több mint három évtizedre tekint vissza. A kelet-magyarországi orgánumot Ratkó József hívta életre, hogy az ország szegletében élő költőknek, íróknak fóruma legyen. Indulásakor a partiumi Unitárius Alkotók Társaságának (UART) lapjaként jött létre, ám szerzőinek köre egyre szélesedett, így mára az országban, sőt a határainkon túl élő szerzők is gyakori szereplői.
Az aktuális, téli lapszámbemutató a tervezett lapismertetőhöz képest talán másként alakult. Ugyanis az éppen megjelent lapszám írásainak bemutatása háttérbe szorult, mivel fontosabbnak tűnt a folyóirat történeti ismertetője, hogy honnan, milyen megfontolásból és miként szerveződött az orgánum, milyen változásokon esett át az elmúlt mintegy három évtized alatt. Kiemelt hangsúllyal jelent meg a szerkesztőségi csapat változásainak, valamint az egyes rovatok létrejöttének felvázolása. A bemutatkozó est szöveges egységeit, Oláh András főszerkesztő, valamint dr. Felhős Dávid lapigazgató visszaemlékezéseit és ismertetőit a Hangraforgó duó (Sipos Beáta és Faggyas László) megzenésített verses blokkjai tagolták.
Az írások javát a Szépírás rovat foglalja magába, benne versek és novellák, regényrészletek tűnnek fel, ám alkalmanként interjúk is a magyar költészet és prózairodalom kortárs képviselőivel.
A lap rögzített rovatokkal (Szépírás, Tanulmány, Szilánkok, Szemle, Unitárius szemmel, Kopogtató) dolgozik; néhányuk régibb keletű, míg mások újonnan gyarapították a lapszerkezetet. Utóbbiak körében kiemelkedően fontos a jelenlegi lapszerkesztő, Oláh András által kigondolt Kopogtató. Ez a legfiatalabb, vagy akár már idősebb, de publikációs tevékenységet korábban nem gyakorló szerzők fóruma, elsősorban költőké, íróké. A rovat címe találó: a kezdő, irodalmi pályájuk kezdetén álló szerzők mintegy illendően, kopogtatással jelzik, hogy belépnének az irodalom közegébe.
Az Unitárius szemmel rovat szintén sajátos, elkülönítő jegye a lapnak. Ebben elsősorban a vallási hovatartozás, annak hagyományai és szokásai jelennek meg.
A folyóirat szellemi arculatát hosszan a tavaly elhunyt Felhős Szabolcs formálta. A hit, a hűség és közéletiség, a szabadelvűség, az összmagyarságban való gondolkodás jegyében, az elődöknek tekintett Ratkó József és Balázs Ferenc szellemében. E folyóirat megnevezésében ugyan történeti, mégis a ma emberéhez szól: a szellem és a lélek számára kínál fel javakat, építő részeket.
E periodika – amely az évszakok változásának megfelelően, kedvező esetben évi négy számmal jelentkezik – profilja szerint szépirodalmi írásokat közöl, de nyitott a társművészetek, elsősorban a fotó- és képzőművészet irányába is.
A lap története, a Partium több mint három évtizedre tekint vissza. A kelet-magyarországi orgánumot Ratkó József hívta életre, hogy az ország szegletében élő költőknek, íróknak fóruma legyen. Indulásakor a partiumi Unitárius Alkotók Társaságának (UART) lapjaként jött létre, ám szerzőinek köre egyre szélesedett, így mára az országban, sőt a határainkon túl élő szerzők is gyakori szereplői.
Az aktuális, téli lapszámbemutató a tervezett lapismertetőhöz képest talán másként alakult. Ugyanis az éppen megjelent lapszám írásainak bemutatása háttérbe szorult, mivel fontosabbnak tűnt a folyóirat történeti ismertetője, hogy honnan, milyen megfontolásból és miként szerveződött az orgánum, milyen változásokon esett át az elmúlt mintegy három évtized alatt. Kiemelt hangsúllyal jelent meg a szerkesztőségi csapat változásainak, valamint az egyes rovatok létrejöttének felvázolása. A bemutatkozó est szöveges egységeit, Oláh András főszerkesztő, valamint dr. Felhős Dávid lapigazgató visszaemlékezéseit és ismertetőit a Hangraforgó duó (Sipos Beáta és Faggyas László) megzenésített verses blokkjai tagolták.
Az írások javát a Szépírás rovat foglalja magába, benne versek és novellák, regényrészletek tűnnek fel, ám alkalmanként interjúk is a magyar költészet és prózairodalom kortárs képviselőivel.
A lap rögzített rovatokkal (Szépírás, Tanulmány, Szilánkok, Szemle, Unitárius szemmel, Kopogtató) dolgozik; néhányuk régibb keletű, míg mások újonnan gyarapították a lapszerkezetet. Utóbbiak körében kiemelkedően fontos a jelenlegi lapszerkesztő, Oláh András által kigondolt Kopogtató. Ez a legfiatalabb, vagy akár már idősebb, de publikációs tevékenységet korábban nem gyakorló szerzők fóruma, elsősorban költőké, íróké. A rovat címe találó: a kezdő, irodalmi pályájuk kezdetén álló szerzők mintegy illendően, kopogtatással jelzik, hogy belépnének az irodalom közegébe.
Az Unitárius szemmel rovat szintén sajátos, elkülönítő jegye a lapnak. Ebben elsősorban a vallási hovatartozás, annak hagyományai és szokásai jelennek meg.
A folyóirat szellemi arculatát hosszan a tavaly elhunyt Felhős Szabolcs formálta. A hit, a hűség és közéletiség, a szabadelvűség, az összmagyarságban való gondolkodás jegyében, az elődöknek tekintett Ratkó József és Balázs Ferenc szellemében. E folyóirat megnevezésében ugyan történeti, mégis a ma emberéhez szól: a szellem és a lélek számára kínál fel javakat, építő részeket.
