Fotó: Lugosi Lugo László
Elhunyt Mécs Károly
Életének kilencvenedik évében 2025. február 26-án, Budapesten elhunyt Mécs Károly Kossuth-nagydíjas és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Mécs Károly játékából az elegancia, tartás és intellektualitás sugárzott fiatalon és idősen, filmen és színpadon egyaránt. Csaknem 150 színházi szerepet játszott el gazdag és tartalmas pályafutása alatt, melyek szinte mindegyike főszerep volt, a közönség és a kritika egyaránt elismerte munkásságát. Mécs Károlyt a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
—
Gyászjelentés
—
Gyászjelentés
A szélesebb nézői rétegek elsősorban filmszerepeiből ismerték, mintegy 90 mozi- és tévéfilmben működött közre, számos ismeretterjesztő műsorhoz is kölcsönözte hangját narrátorként. A Magyar Rádió archívumában 3000-nél is több felvétele van, jellegzetesen szép orgánumával szinkronszínészként is több mint 300 filmben találkozunk.
„Ez a nemzet magába fogadott, egész létem keretét és tartalmát adta, és ebből kiválni még a legválságosabb helyzetben sem tudtam vagy akartam…" – vallotta a színész Nemzet Művésze díj átvételekor.
Mécs Károly 1936. január 10-én született Budapesten. Rózsahegyi Kálmán Színészképző Stúdiójában tanulta meg a színészmesterség alapjait. 1957 és 1961 között volt a Színház és Filmművészeti Főiskola hallgatója. Már másodéves korában színpadra lépett a Nemzeti Színházban, a Katona József Színházban, valamint az akkor alakuló Petőfi Színházban. 1959-ben a Nemzeti Színházban jelentős, később főszerepet kapott, eljátszhatta Darvas József: Kormos ég című darabjában Joó Laci szerepét, játszott Marchbankset Shaw Candidájában majd Arbuzov Tányájában; Shakespeare Antonius és Kleopátrája című drámájában Alexas szerepében tűnt föl. Ígéretes pályakezdésének a film is azonnal lendületet adott 1960-ban: (szintén még főiskolásként) szerepet kapott a Merényletben, illetve A Noszty fiú esete Tóth Marival és a Két emelet boldogság című, emblematikussá vált filmalkotásokban.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után, 1961-ben a Szegedi Nemzeti Színházba szerződött. Itt 1963-ig újból jelentős és főszerepeket kapott, eljátszotta többek között Rómeót, Pecsovicsot a Cirkuszhercegnő, Ifj. Nagyot A tanítónő előadásaiban, Goethe Egmontjának és Čapek A rablójának főszerepeit, Dudgeon Richardot Shaw Az ördög cimborája című darabjában. Ezekben az években is akadtak filmes feladatok, így például Az ígéret földje és a Napfény a jégen című filmek szerepei, de Keleti Márton: Esős vasárnap (1962) című filmjének is szintén ő volt a főszereplője.
Színházi pályafutásának következő időszaka tulajdonképpen egy nagy ívben határozható meg: a Thália Színház és jogutód intézményei (Arizona/Művész Színház/Thália Társaság) fémjelzik az 1963-tól tartó hosszú évtizedeket. Másfélszáznyira rúgó színházi alakításainak zöme erre az időszakra esik. A nagy klasszikus szerepek sorát Racine Britannicusának címszerepe nyitotta, ezt követte mások mellett Szerafin páter Diderot Az apácájában, Shakespeare II. Richárdja, Fejes Endre Mocorgójának Főhadnagya, Petőfi Tigris és hiénájának Boricsa, Lemminkejnen a Kalevalából. Játszotta a Sátánt Milton Elveszett paradicsomában, Bolond Istókot Weöres Sándor A holdbeli csónakosában, Ráma királyfit a Ramajanában, volt II. Endre a Bánk bánban, Heilbutt Fallada Mi lesz veled, emberke? és Abutalip Kuttubájev Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb ez a nap című regények adaptációiban. Játszotta Görgey Artúrt Illyés Gyula Fáklyalángjában, VII. Piust A pápa és a császárban. A Tháliában eltöltött két évtized egyfajta szakmai stabilitást is adott, a korszak meghatározó rendező-egyénisége, a Kazimir Károly irányítása mellett folyó, új utakat kereső, színházi formanyelvet újító művészeti műhelymunkának Mécs Károly aktív részese lehetett. A színművész szakmai kiteljesedéséhez ez az időszak nagymértékben hozzájárult.
A Thália két évtizedes „nagy időszaka" után is meghatározó szerepeket kapott az utódszínházakban az ekkor már igazán érettnek számító művész. Köztük van Eörsi István Az áldozatának Domitiusa, Dr. Mátyás Vilmos Fejes Endre Rozsdatemetőjében, vagy épp Don Ottavio Nagy András Don Juan, a sevillai, a kővendég és a szédelgő című darabjában. Ez az időszak azonban nyitást is hozott Mécs Károly számára: 1990-ben a magyarországi előadások mellett főszerepet játszott a bécsi Theater beim Auerspergben. 1993-tól alapító tagja és vezető színésze volt a Szekszárdi Deutsche Bühne társulatának, amelyben németül is olyan szerepeket volt alkalma alakítani, mint Odoaker Dürrennmatt Nagy Romulusában, vagy Mackie Messer Brecht Koldusoperájában.
A Tháliában és utódaiban töltött évek alatt és azután is számos vendégszerepben tűnt fel, így többek között a Merlin Színházban, a Nemzeti Színházban, a Vígszínházban, Pécsett, Sopronban és a Szolnoki Szigligeti Színházban is játszott. 2001-től kezdve rendszeresen vendégszerepelt a Magyar Állami Operaházban is. Márai Sándor Kaland című darabjának főszerepét a 2000-res évek elejétől játszotta, immár nyugdíjasként. 2003-ban Budaörsön két darabban rendezőként is kipróbálta magát, sikerrel. Tóth-Máté Miklós A zsoltáros és a zsoldosát, illetve Rodostó című művét nemcsak színpadra állította, mindkettőben játszott is, utóbbiban II. Rákóczi Ferenc szerepében nemcsak Budaörsön, hanem Kassán is megfordult.
A színész filmes pályafutása mindvégig töretlen volt. Pályájának elején máris jelentős karaktereket vihetett filmvászonra. Előszeretettel osztották rá a rendezők – markáns megjelenése, erőteljes színészi habitusa miatt – a jóvágású katona- és huszártiszt szerepeket. Ilyen volt a Várkonyi Zoltán rendezte Kőszívű ember fiai legendássá vált Baradlay Richárdja 1965-ben. Folyamatosan foglalkoztatták műfajilag is változatos filmalkotásokban, A napfény íze (1999), vagy a Sacra Corona (2001) éppúgy szerepel filmes lajstromában, mint a Macskafogó rajzfilmjei vagy számtalan tévéjáték, dokumentumfilm-narráció. Az Iskolatelevízióban, versműsorokban, rádiójátékokban állandó közreműködő volt, a Magyar Rádióban szinte mindennapos vendégnek számított. Több mint háromszáz filmhez adta a hangját, legtöbbször Paul Newmant és Omar Sharifet szinkronizálta, de több alkalommal volt Humphrey Bogart, Burt Lancaster, Marcello Mastroianni, Gregory Peck, Jean-Louis Trintignant, Michael Caine, Jean-Paul Belmondo magyar hangja is.
Több tucatnyi előadóest résztvevőjeként is fellépett határon innen és túl. Olyan jelentős muzsikusokkal dolgozott együtt, mint Doráti Antal, Christophe von Dohnányi, a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar, Jandó Jenő, Kovács László, a Keller Vonósnégyes, vagy a Gryllus-fivérek. A magyar irodalom legjobb német fordításaiból válogatott műsorokkal megfordult Bécstől Berlinig, Erlangentől Düsseldorfig. Magyar irodalmi estet tartott többek között Bécsben, Ulmban, Kölnben, Stockholmban és Fokvárosban is. Többször vett részt karitatív célú programokban, a badacsonytomaji, ábrahámhegyi, máriaremetei templomok javára rendezett előadóesteken, a kékesdi Szt. Mihály templom felépítésének támogatásában. De a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen és számos egészségügyi intézetben is fellépett.
„A pályám miatt nem panaszkodhatom, mert mindig a közönség szeretete övezett, számomra ez a legfontosabb, és remélem, mostani kitüntetésem hallatán azok is velem örülnek majd, akik kedvelnek" – mondta a Kossuth-díj átvételekor.
2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.
2014-ben az MMA Kiadó portréfilmet készített Mécs Károlyról „Álmában nevet" címmel, melyet Sára Júlia rendezett.
2016-ban a Kecske utcai (mai nevén: Makovecz utca) Makovecz szalonban köszöntötték nyolcvanadik születésnapja alkalmából aladémikustársai, ahol felolvasták Orbán Viktor miniszterelnök ez alkalomra írt üdvözlő levelét. Ugyanebben az évben a nemzet művészei közé választották.
2021 szeptemberében bejelentette a visszavonulását. A döntését azzal indokolta, hogy szeretné nyugalomban élni élete hátralévő részét.
Díjai: Jászai Mari-díj (1970), Érdemes Művész (1977), Kazinczy-díj (1995), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996), Kiváló Művész (2002), Kossuth-díj (2013), Budapest díszpolgára (2013), Nemzet Művésze (2016), II. kerület díszpolgári cím (2016), Kossuth-nagydíj (2021), Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíja (2021)
„Ez a nemzet magába fogadott, egész létem keretét és tartalmát adta, és ebből kiválni még a legválságosabb helyzetben sem tudtam vagy akartam…" – vallotta a színész Nemzet Művésze díj átvételekor.
Mécs Károly 1936. január 10-én született Budapesten. Rózsahegyi Kálmán Színészképző Stúdiójában tanulta meg a színészmesterség alapjait. 1957 és 1961 között volt a Színház és Filmművészeti Főiskola hallgatója. Már másodéves korában színpadra lépett a Nemzeti Színházban, a Katona József Színházban, valamint az akkor alakuló Petőfi Színházban. 1959-ben a Nemzeti Színházban jelentős, később főszerepet kapott, eljátszhatta Darvas József: Kormos ég című darabjában Joó Laci szerepét, játszott Marchbankset Shaw Candidájában majd Arbuzov Tányájában; Shakespeare Antonius és Kleopátrája című drámájában Alexas szerepében tűnt föl. Ígéretes pályakezdésének a film is azonnal lendületet adott 1960-ban: (szintén még főiskolásként) szerepet kapott a Merényletben, illetve A Noszty fiú esete Tóth Marival és a Két emelet boldogság című, emblematikussá vált filmalkotásokban.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után, 1961-ben a Szegedi Nemzeti Színházba szerződött. Itt 1963-ig újból jelentős és főszerepeket kapott, eljátszotta többek között Rómeót, Pecsovicsot a Cirkuszhercegnő, Ifj. Nagyot A tanítónő előadásaiban, Goethe Egmontjának és Čapek A rablójának főszerepeit, Dudgeon Richardot Shaw Az ördög cimborája című darabjában. Ezekben az években is akadtak filmes feladatok, így például Az ígéret földje és a Napfény a jégen című filmek szerepei, de Keleti Márton: Esős vasárnap (1962) című filmjének is szintén ő volt a főszereplője.
Színházi pályafutásának következő időszaka tulajdonképpen egy nagy ívben határozható meg: a Thália Színház és jogutód intézményei (Arizona/Művész Színház/Thália Társaság) fémjelzik az 1963-tól tartó hosszú évtizedeket. Másfélszáznyira rúgó színházi alakításainak zöme erre az időszakra esik. A nagy klasszikus szerepek sorát Racine Britannicusának címszerepe nyitotta, ezt követte mások mellett Szerafin páter Diderot Az apácájában, Shakespeare II. Richárdja, Fejes Endre Mocorgójának Főhadnagya, Petőfi Tigris és hiénájának Boricsa, Lemminkejnen a Kalevalából. Játszotta a Sátánt Milton Elveszett paradicsomában, Bolond Istókot Weöres Sándor A holdbeli csónakosában, Ráma királyfit a Ramajanában, volt II. Endre a Bánk bánban, Heilbutt Fallada Mi lesz veled, emberke? és Abutalip Kuttubájev Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb ez a nap című regények adaptációiban. Játszotta Görgey Artúrt Illyés Gyula Fáklyalángjában, VII. Piust A pápa és a császárban. A Tháliában eltöltött két évtized egyfajta szakmai stabilitást is adott, a korszak meghatározó rendező-egyénisége, a Kazimir Károly irányítása mellett folyó, új utakat kereső, színházi formanyelvet újító művészeti műhelymunkának Mécs Károly aktív részese lehetett. A színművész szakmai kiteljesedéséhez ez az időszak nagymértékben hozzájárult.
A Thália két évtizedes „nagy időszaka" után is meghatározó szerepeket kapott az utódszínházakban az ekkor már igazán érettnek számító művész. Köztük van Eörsi István Az áldozatának Domitiusa, Dr. Mátyás Vilmos Fejes Endre Rozsdatemetőjében, vagy épp Don Ottavio Nagy András Don Juan, a sevillai, a kővendég és a szédelgő című darabjában. Ez az időszak azonban nyitást is hozott Mécs Károly számára: 1990-ben a magyarországi előadások mellett főszerepet játszott a bécsi Theater beim Auerspergben. 1993-tól alapító tagja és vezető színésze volt a Szekszárdi Deutsche Bühne társulatának, amelyben németül is olyan szerepeket volt alkalma alakítani, mint Odoaker Dürrennmatt Nagy Romulusában, vagy Mackie Messer Brecht Koldusoperájában.
A Tháliában és utódaiban töltött évek alatt és azután is számos vendégszerepben tűnt fel, így többek között a Merlin Színházban, a Nemzeti Színházban, a Vígszínházban, Pécsett, Sopronban és a Szolnoki Szigligeti Színházban is játszott. 2001-től kezdve rendszeresen vendégszerepelt a Magyar Állami Operaházban is. Márai Sándor Kaland című darabjának főszerepét a 2000-res évek elejétől játszotta, immár nyugdíjasként. 2003-ban Budaörsön két darabban rendezőként is kipróbálta magát, sikerrel. Tóth-Máté Miklós A zsoltáros és a zsoldosát, illetve Rodostó című művét nemcsak színpadra állította, mindkettőben játszott is, utóbbiban II. Rákóczi Ferenc szerepében nemcsak Budaörsön, hanem Kassán is megfordult.
A színész filmes pályafutása mindvégig töretlen volt. Pályájának elején máris jelentős karaktereket vihetett filmvászonra. Előszeretettel osztották rá a rendezők – markáns megjelenése, erőteljes színészi habitusa miatt – a jóvágású katona- és huszártiszt szerepeket. Ilyen volt a Várkonyi Zoltán rendezte Kőszívű ember fiai legendássá vált Baradlay Richárdja 1965-ben. Folyamatosan foglalkoztatták műfajilag is változatos filmalkotásokban, A napfény íze (1999), vagy a Sacra Corona (2001) éppúgy szerepel filmes lajstromában, mint a Macskafogó rajzfilmjei vagy számtalan tévéjáték, dokumentumfilm-narráció. Az Iskolatelevízióban, versműsorokban, rádiójátékokban állandó közreműködő volt, a Magyar Rádióban szinte mindennapos vendégnek számított. Több mint háromszáz filmhez adta a hangját, legtöbbször Paul Newmant és Omar Sharifet szinkronizálta, de több alkalommal volt Humphrey Bogart, Burt Lancaster, Marcello Mastroianni, Gregory Peck, Jean-Louis Trintignant, Michael Caine, Jean-Paul Belmondo magyar hangja is.
Több tucatnyi előadóest résztvevőjeként is fellépett határon innen és túl. Olyan jelentős muzsikusokkal dolgozott együtt, mint Doráti Antal, Christophe von Dohnányi, a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar, Jandó Jenő, Kovács László, a Keller Vonósnégyes, vagy a Gryllus-fivérek. A magyar irodalom legjobb német fordításaiból válogatott műsorokkal megfordult Bécstől Berlinig, Erlangentől Düsseldorfig. Magyar irodalmi estet tartott többek között Bécsben, Ulmban, Kölnben, Stockholmban és Fokvárosban is. Többször vett részt karitatív célú programokban, a badacsonytomaji, ábrahámhegyi, máriaremetei templomok javára rendezett előadóesteken, a kékesdi Szt. Mihály templom felépítésének támogatásában. De a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen és számos egészségügyi intézetben is fellépett.
„A pályám miatt nem panaszkodhatom, mert mindig a közönség szeretete övezett, számomra ez a legfontosabb, és remélem, mostani kitüntetésem hallatán azok is velem örülnek majd, akik kedvelnek" – mondta a Kossuth-díj átvételekor.
2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.
2014-ben az MMA Kiadó portréfilmet készített Mécs Károlyról „Álmában nevet" címmel, melyet Sára Júlia rendezett.
2016-ban a Kecske utcai (mai nevén: Makovecz utca) Makovecz szalonban köszöntötték nyolcvanadik születésnapja alkalmából aladémikustársai, ahol felolvasták Orbán Viktor miniszterelnök ez alkalomra írt üdvözlő levelét. Ugyanebben az évben a nemzet művészei közé választották.
2021 szeptemberében bejelentette a visszavonulását. A döntését azzal indokolta, hogy szeretné nyugalomban élni élete hátralévő részét.
Díjai: Jászai Mari-díj (1970), Érdemes Művész (1977), Kazinczy-díj (1995), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996), Kiváló Művész (2002), Kossuth-díj (2013), Budapest díszpolgára (2013), Nemzet Művésze (2016), II. kerület díszpolgári cím (2016), Kossuth-nagydíj (2021), Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíja (2021)
