Ittzés Mihály a kodályi örökség méltó őre, ápolója – mondta laudációjában Szőnyi Erzsébet, aki köszöntőjében kitért arra is, hogy noha Ittzés fő kutatási területe Kodály Zoltán élete és munkássága, a magyar zenetörténet más területeivel is foglalkozott. Több, tudományos alapossággal megírt publikációja jelent meg például Liszt Ferencről, Bárdos Lajosról pedig kismonográfiát készített. Hozzátette: „csodálatos, szerény egyénisége révén zenészek generációjának vált példaképévé". Ittzés Mihály válaszában így fogalmazott: „a kodályi örökség gazdagságának megóvása és továbbadása életre szóló feladat. Kötelesség. Igyekeztem ebben a munkában helyt állni".
  Fekete György Dávid Katalint köszöntötte. Bejelentette: a Magyar Művészeti Akadémia életműdíjjal tünteti ki a nemzetközi hírű művészettörténészt. Mint fogalmazott: „Dávid Katalin végtelenül szeretetteljes, bátorító és melegszívű. Mikor találkozunk, minduntalan megcsap a tudás és a bölcsesség lehelete". Ezt követően részleteket vetítettek abból a portréfilmből, amit az ünnepelttel az akadémia korábban készített. A pergő filmkockák során kirajzolódott Dávid Katalin életének korai korszaka. Szegeden született, Dávid Lajosnak, a kolozsvári egyetem professzorának gyermekeként. A filmben így emlékezett vissza ezekre az évekre: „a szüleim szeretete, vallásos hite és intellektuális környezete vett körbe bennünket, és ez testvéreimmel együtt meghatározta az egész életünket". Szegeden érettségizett, majd ugyanitt járt egyetemre is. Kerényi Károlytól klasszika-filológiát és antik görög kultúrát, Sík Sándortól esztétikát, Bálint Sándortól néprajzot, Felvinczi Takács Zoltántól pedig művészettörténetet tanult. Közben Istenbe vetett hite is tovább erősödött. „Fiatal koromban nagy hatással volt rám a jezsuita rend korszerű katolicizmusa. Megtanultam tőlük, hogy az evangelizáció az élet végéig tart" – mondta, majd beszélt arról, hogy a német megszállás alatt a jezsuita atyákkal karöltve mentette az üldözötteket. Mint fogalmazott: „Nem volt bennem félelem. Félni a háború után tanultam meg." Ezekről, a háború utáni nehéz évekről is beszélt Dávid Katalin. Arról, hogy egy friss bölcsészdoktori diplomával rendelkező, mélyen vallásos fiatal leány hogyan élte meg a kommunista hatalomátvételt, és az azt követő éveket. Megtudtuk: az öccsét internálták. A levetített filmrészlet végén Dávid Katalin kijelentette: „csak úgy szabad dolgozni, ha az ember megvallja a hitét. De van még egy fontos dolog: életben kell maradni. Az én generációm igazi erénye, hogy életben tudott maradni."