Fotó: Walter Péter / MMA
Az idő mint legfőbb múzsa
Bemutatták Mezey Katalin Örökség című verseskötetét
Az elmúlt nyolc év lírai termését gyűjti össze Mezey Katalin Örökség című verseskötete, amelyet június 25-én mutattak be a Benczúr Ház dísztermében. A Kossuth-díjas szerző formailag is változatos költeményeiből kirajzolódik az elhunyt társ, Oláh János költő alakja, a családi múlt, de napjaink tragédiákkal terhes világának valósága is.
Az elmúlt nyolc év lírai termését gyűjti össze Mezey Katalin Örökség című verseskötete, amelyet június 25-én mutattak be a Benczúr Ház dísztermében. A Kossuth-díjas szerző formailag is változatos költeményeiből kirajzolódik az elhunyt társ, Oláh János költő alakja, a családi múlt, de napjaink tragédiákkal terhes világának valósága is.
Mezey Katalin, a Széphalom Kiadó vezetője betegsége miatt személyesen nem lehetett jelen a könyvbemutatón, de a vele készült filmfelvétel jóvoltából megismerhettük új könyvére vonatkozó gondolatait.
Ebben elmondta, hogy a természet mindig nagyon fontos helyszíne volt az életének. A házukhoz tartozó kis kert ma is arra emlékezteti, hogy az egzisztenciája egy sokkalta nagyobb világhoz kötődik, és ez felszabadító erejű hatással van rá. Talán közelmúltunk világháborús hangulata is felelős lehet abban, hogy a gyermekkorában megélt légitámadások, az ötvenhatos forradalom tűzharcainak emlékei kísértenek emlékezetében. Az Oláh János alakját megidéző költeményei az összetartozásról szólnak. Arról, hogy az ember mennyire mélyen képes átélni a társa elmúlását. Valamiképpen elkíséri a nemlétbe a haldoklót, vele tart és ezáltal közel kerül ehhez a végső valósághoz. Ráérez, hogy a teljes megsemmisülést a test elszenvedi, de az ember magasabb – szellemi és lelki – dimenziói nem. Ebben vigasztalódhat is. Idővel érzelmileg kötődni kezd ahhoz a túlvilághoz, amelynek – hite és meggyőződése szerint – ő is várományosa. Belátja, hogy az elhunyt családtagokkal, társakkal, barátokkal való találkozás nem fejeződik be, csak másképpen van.
– Az örökség az szó szerint azt is jelenti, hogy örökkévalóság, tehát az, ami örök – mondta el a filmben Mezey Katalin. – Nem használjuk ilyen értelemben általában, de ha visszavezetjük a gyökereire ezt a fogalmat, akkor azt jelenti, hogy az, ami valaki vagy valami után megmarad. Ez lehet akár egy személy, de egy közösség, a magyarság. A költészetről is úgy véljük, nem csupán a mai napnak szól. Erre mind gondoltam, amikor ezt a címet választottam.
Legfőbb múzsájának az időt tartja. Márpedig a megélt időtől egészen addig nem szakad el, amíg őrzi az emlékeit. Nagyon sok emléke, története van, amelyeket már régen meg kellett volna írni. Ezzel tartozik még sokaknak.
A könyvbemutató további részében Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek olvastak fel verseket a kötetből, majd Zsille Gábor költő, a Magyar Napló Kiadó szerkesztője beszélt Mezey Katalin lírájáról.
Elmondta, hogy Mezey Katalin 2016-ban megjelent Ajánlott énekek című kötetében publikálta összegyűjtött és új verseit. A mostani kötetben azok a költeményei olvashatók, amelyek azóta folyóiratokban, lapokban megjelentek. Az Örökség gyerekverseiben megjelenik a kert tematikája, ami azért is fontos a szerzőnek, mert az édesapja kertész volt. Sokat írt arról – például az Édesapám nagy motorja című novellájában –, hogyan vették el a kertészetüket az ötvenes években. A Rossz időkben című versciklusban még mélyebbre ás saját múltjában, felidézi a második világháborús bombatámadásokat, ahonnét eljut felnőtté válás stációin keresztül a legmegrendítőbb ciklusig, amelyben a megözvegyüléséről számol be lírai módon.
Hozzátette, hogy Mezey Katalin nagyon érzékenyen reflektál a minket körülvevő világra, és ezt a költészetébe is beemeli. Ha valaki kíváncsi rá, hogy most hogyan is élünk, milyen ellentmondások vesznek körül minket, akkor a verseiből ezt is megtudja. A jelen ezáltal ugyanolyan fontos témája, mint a múlt, a házastárs elvesztése, vagy a haza sorsa iránti aggodalom.
B. L.
Ebben elmondta, hogy a természet mindig nagyon fontos helyszíne volt az életének. A házukhoz tartozó kis kert ma is arra emlékezteti, hogy az egzisztenciája egy sokkalta nagyobb világhoz kötődik, és ez felszabadító erejű hatással van rá. Talán közelmúltunk világháborús hangulata is felelős lehet abban, hogy a gyermekkorában megélt légitámadások, az ötvenhatos forradalom tűzharcainak emlékei kísértenek emlékezetében. Az Oláh János alakját megidéző költeményei az összetartozásról szólnak. Arról, hogy az ember mennyire mélyen képes átélni a társa elmúlását. Valamiképpen elkíséri a nemlétbe a haldoklót, vele tart és ezáltal közel kerül ehhez a végső valósághoz. Ráérez, hogy a teljes megsemmisülést a test elszenvedi, de az ember magasabb – szellemi és lelki – dimenziói nem. Ebben vigasztalódhat is. Idővel érzelmileg kötődni kezd ahhoz a túlvilághoz, amelynek – hite és meggyőződése szerint – ő is várományosa. Belátja, hogy az elhunyt családtagokkal, társakkal, barátokkal való találkozás nem fejeződik be, csak másképpen van.
– Az örökség az szó szerint azt is jelenti, hogy örökkévalóság, tehát az, ami örök – mondta el a filmben Mezey Katalin. – Nem használjuk ilyen értelemben általában, de ha visszavezetjük a gyökereire ezt a fogalmat, akkor azt jelenti, hogy az, ami valaki vagy valami után megmarad. Ez lehet akár egy személy, de egy közösség, a magyarság. A költészetről is úgy véljük, nem csupán a mai napnak szól. Erre mind gondoltam, amikor ezt a címet választottam.
Legfőbb múzsájának az időt tartja. Márpedig a megélt időtől egészen addig nem szakad el, amíg őrzi az emlékeit. Nagyon sok emléke, története van, amelyeket már régen meg kellett volna írni. Ezzel tartozik még sokaknak.
A könyvbemutató további részében Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek olvastak fel verseket a kötetből, majd Zsille Gábor költő, a Magyar Napló Kiadó szerkesztője beszélt Mezey Katalin lírájáról.
Elmondta, hogy Mezey Katalin 2016-ban megjelent Ajánlott énekek című kötetében publikálta összegyűjtött és új verseit. A mostani kötetben azok a költeményei olvashatók, amelyek azóta folyóiratokban, lapokban megjelentek. Az Örökség gyerekverseiben megjelenik a kert tematikája, ami azért is fontos a szerzőnek, mert az édesapja kertész volt. Sokat írt arról – például az Édesapám nagy motorja című novellájában –, hogyan vették el a kertészetüket az ötvenes években. A Rossz időkben című versciklusban még mélyebbre ás saját múltjában, felidézi a második világháborús bombatámadásokat, ahonnét eljut felnőtté válás stációin keresztül a legmegrendítőbb ciklusig, amelyben a megözvegyüléséről számol be lírai módon.
Hozzátette, hogy Mezey Katalin nagyon érzékenyen reflektál a minket körülvevő világra, és ezt a költészetébe is beemeli. Ha valaki kíváncsi rá, hogy most hogyan is élünk, milyen ellentmondások vesznek körül minket, akkor a verseiből ezt is megtudja. A jelen ezáltal ugyanolyan fontos témája, mint a múlt, a házastárs elvesztése, vagy a haza sorsa iránti aggodalom.
B. L.
