Szepesi Judit, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet könyvtárosa, az est háznagya köszöntőjében kiemelte, hogy a tanulmánykötet témája Makovecz Imre antropozófiai szemlélete, ami egy új építészetet kezdeményez: az antropológiával, etnológia-etnográfiával, képzőművészettel érintkező kísérletező tevékenysége, melybe egy ornamentikus kutatás és az eredményeik is beletartoznak, új építészeti fogalmakat is bevezetve.

A könyv írásai bemutatják Makovecz Imre logikai következetességét; az épület, mint jelenvaló létező olykor ellentmondásos mivoltát. Feltárja az egyetemes, így a hazai hagyományokban is megtalálható kettősségeket, ezek egy egységben megfogalmazható szimbólumait, melyek a világ egységét kereső emberiség ismert jelképei.
Makovecz Imre gondolatai és épületei különlegesek és egyéniek, ugyanakkor párhuzamaik megtalálhatók a korszak legismertebb művészeinek munkásságában, jelezve ezzel problematikájának és megoldásainak egyetemességét.
A kötet azért kétnyelvű, hogy a köztestület alapító örökös elnöke gondolatait megismerje mindenki és inspiráljon bárkit, hogy tovább gondolja az általa feltett kérdéseket.
Miképpen azt Keserü Katalin az Országépítő podcast adásában is elmondta, munkája egyfelől áttekintést nyújt Makovecz Imrének a nem magyarországi kortárs építészethez való viszonyáról, különös tekintettel az amerikai FrankLloyd Wright-tanítványok épületeivel való rokonságáról.


Makovecz Imre kísérleti munkáiban az összművészet valósult meg, az írásai pedig önálló alkotások. Megtöltötte gondolattal, értelemmel, élettel a maga területét: a szabványosított építészetet. Ahogyan az emberi élet legfontosabb kérdéseit látta, az tükröződik az építészetében is.
Keserü Katalin kiemelte Makovecz Imrének azt a törekvését, hogy az építészetet ismét művészetnek tekintsék. Ez az egyik hatvanas évekbeli gondolata volt, amikor elharapódzott és kötelezővé lett a modernista építészet szocialista változata a magyarországi városokban és a falvakban is. A hatvanas években merült fel, hogy másfajta építészet is létezhet, a tér létrehozatala művészi igénnyel (azaz sok-sok kísérlet és tanulmány alapján) is történhet.
Makovecz Imre egyetemista korában találkozott az organikus építészet ars poeticájának egyik gondolatával, miszerint az épület központja a tűzhely, ahonnét a lehetséges legtöbb irányba el lehet indulni. Ezáltal a tűzhely köre közösségi térré válik – Az élő szervezettel kerül összefüggésbe az épület. A jelenvaló létezőként elképzelt épületnek viszonya van a mindenséghez. Lehet ugyanis az építészetet úgy tekinteni, mint aminek nemcsak a szomszéd épülettel van kapcsolata, hanem a világmindenséggel is.
A Szó és kép Makovecz Imre műhelyében című fejezetben a szerző kifejti azt, hogy az összművészeti együttgondolkodás jegyében, az inspirációk nyomán a művészetek és a kapcsolódó területek teremtették meg az élet, a kiút lehetőségét.
Az Álarc nélküli bál című fejezet Makovecz Imre megismételhetetlen művészeti alkotásairól, a jelenlétükről szólnak, az emberről, aki képes önmagára reflektálni. A műalkotás jelenvalóságát tekintve a korszak legfontosabb irodalmi vagy színházi alkotásai ugyanezt tették, fontossá vált annak bizonyítása, hogy amit az alkotói „hozzáállás" létrehoz, az egy olyan világ, amelyet be lehet lakni, fizikailag, lelkileg, szellemileg.
 
B. L.