Az MMA Művészetelméleti Tagozatának ünnepi eseményén Életút-díjat kapott Borcsa János irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, helytörténész, kultúraszervező, tanár, könyvkiadó – mutatta be a sokoldalú alkotót Pécsi Györgyi irodalomtörténész, az MMA elnökségi tagja. Laudációjában elhangzott: a kitüntetett négy évtizedes magas szakmai minőségű és etikai szempontból töretlenül hiteles munkásságával jelentősen hozzájárult a 20–21. századi egyetemes magyar irodalom értékkijelöléséhez.

Borcsa János a Kárpát-medence legkeletibb városában, Kézdivásárhelyen született, s bár hívták tanítani a Babes−Bolyai Tudományegyetemre Kolozsvárra, ő mégis úgy döntött, nem hagyja el a szülőföldjét. Szabad székely ősei egykor katonai szolgálattétellel tartoztak a hazának. A Borcsa család már a 17. század első éveinek katonai összeírásában megjelenik, majd rendre a szellem és a tudomány harcmezején – ősei is fogják és vezetik a kitüntetett kezét.

Borcsa János jó pedagógusként készült az ünnepi alkalomra, és a zsebéből előhúzott céduláról olvasta fel gondolatait: „Azt szoktuk hangoztatni, hogy kis nép vagyunk, én viszont úgy érzem, nagy ez a magyar glóbusz. Szülőhelyem ugyanis más időzónába esik, mint a fővárosomé. S ezt már kisiskolás koromban megtapasztaltam, amikor ugyanis a Kossuth Rádióban estéről estére alhangzott, hogy remélem, ágyban vagytok, gyerekek, (…) akkor a nap járása szerint nekem már rég aludnom kellett volna amott, a magyar glóbusz keleti végein… Egyszóval kisebb áldozattal járt részemről már akkor, ha követni akartam a fővárosomból sugárzott magyar szót. Nem tagadom, a mai napig kisebb-nagyobb áldozattal jár figyelni a fővárosból érkező hangokra és gondolatokra, de ott a keleti végeken, ahol az otthonom van, eligazításképpen mégis csak napnyugatra tekintünk. Munkánk eredményességét is akkor mérhetjük le igazán, ha visszaigazolást is innen kapunk…"


Prokopp Mária Széchenyi-díjasművészettörténész laudációjában elmondta: egyre többen merítenek erőt Orient Enikő művészetéből, amely mély szimbólumokat jelenít meg, amely megszólítja az embereket a tisztaságukkal, az arányosságukkal, a nyugalmukkal, a kiegyensúlyozottságukkal, a fényükkel.

Orient Enikő művei perspektívát nyitnak – hangsúlyozta Prokopp Mária. – Meggyőznek arról, hogy az Ég és a Föld valóban összeér! Van remény! Az Életút-díjjal kitüntetett textilművész hozzáfűzte: a látható és láthatatlan világot jeleníti meg alkotásaiban, mélységbe, magasságba viszi a gondolatokat, szóljanak bár azok a természet és a lélek rezdüléseiről, vagy legyenek betűkből összeállított szimbolikus üzenetek.

„Sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az Opera igazgatója." – Kodály Zoltán gondolatával vezette fel az elismerő oklevelek átadását Solymosi-Tari Emőke Széchenyi-díjas zenetörténész, a Művészetelméleti Tagozat vezetője. Az alapokat gyerekkorban lehet letenni, és nem elég csak az elit helyeken, a legkisebb falvakban is szükség van jó pedagógusokra – erősítette meg a zenetörténész. – „A tehetség előbb-utóbb utat talál magának, nekünk azonban feladatunk művészet által gazdagítani a belső világát azoknak is, akik végül nem lesznek professzionális művészek. Az MMA egyik fő feladata a művészetek közkinccsé tétele, ennek jegyében építjük a Művészettel Nevelés Hálózatot, amelynek adatbázisában tagjaink – immár százötven kiváló szakember – metódusai, úgynevezett jó gyakorlatai elérhetők."

Solymosi-Tari Emőke felhívta a figyelmet az általuk kezdeményezett műhelytalálkozókra, konferenciákra is, egyben kérte a kitüntetetteket, hogy vegyék fel a kapcsolatot Szepesi Judit projektvezetővel, és csatlakozzanak a Művészettel Nevelés Hálózathoz.

Művészetpedagógiai elismerő oklevelet kapott Benedek Krisztina Mária néptánc és népi ének művésztanár, táncelméleti szakíró, aki szakmai konferenciákon, továbbképzéseken tart előadásokat, és műhelynapokat szervez művészetpedagógiai metodikájának továbbadására. „Krisztina 37 éve tanít, s jelenleg több, mint négyszáz gyermeket vezet be hetente a magyar néphagyomány kincsestárába – erősítette meg laudációjában Festő Boglárka, a Gödöllői Damjanich János Általános Iskola igazgatója. Az elismerő oklevél átvételekor a művésztanár elmondta: egykori tanárai példája és a magyar nyelv gyógyító ereje viszi előre a pályán.

Fülöp Katalin könyvtárost Bozzai Judit, a Berzsenyi Dániel Könyvtár gyermekkönyvtárosa laudálta, előtte azonban Kincses Károly Szőts István-díjas fotómuzeológus köszöntötte meghatottan a díjazottat: „Főiskolás voltam Szombathelyen, ő könyvtáros volt ugyanabban a városban - mondta. – Az lett volna az igazi csoda, ha nem találkozunk. Könyv, könyvtár, könyvtáros, Fülöp Kati, átolvasott éjszakák: ez a múltam. Ez az emlegetett hallgató nemcsak hallgatott, hanem beszélgetett is, nemcsak olvasott, de fotografált is. Tele volt/van a lelkem Krúdyval, mindenhol őt láttam, mindenkiben őt vagy alakjait kerestem. Fotók százain próbáltam megidézni, megmutatni a ránk örökül hagyott világát, és kerestem azokat a kortársaimat, akikben felfedezhettem valamit hőseiből, hősnőiből. Mit tesz Isten, Fülöp Katalin, a könyvek mögé rejtőző, halk szavú, érzékeny lány ilyen volt. Innentől már nemcsak olvastam a kezembe adott könyveket, de fényképeztem is őt hajnalban és alkonyatkor, parkban, erdőben járva, középkori kövek között. És ő mindezt angyali türelemmel viselte. Krúdy meg nyilván megengedőn mosolygott a felhők fölött. Az akkor exponált képek még mindig sugározzák a hangulatokat, amiket megéltünk, én pedig csak csodálom Katót a meseműhelyért, mesepedagógiai eredményeiért, és azért, mert reménysugarat vetít az egyre szürkébbé váló horizontunkra. (…) Fülöp Katalin nem csodát csinál. Csak konokul és megátalkodottan kutatja, tanítja mindazt, ami régen volt – ezzel nagyon is újat mutatva ennek a világnak."
 
Most van éppen tíz éve annak, hogy Simon Izabella a kamara.hu fesztiválon elindította gyerekkoncertjei sorát, és éppen ilyenkor, novemberben minden évben koncertet ad a Zeneakadémián Varázshang címmel hat–tizenkét éves gyerekeknek. A léleksimogató eseményeknek hamar híre ment– elevenítette fel Solymosi-Tari Emőke a laudációjában –, így több zenekar is megkereste Izabellát.  A Liszt Ferenc Kamarazenekarral négy–nyolcéves gyerekeknek adott koncerteket, a Concerto Budapest kicsit nagyobb, nyolc–tizenkét éves gyerekpublikumát pedig a mai napig megörvendezteti hasonló eseményekkel. „Izabella is megfogadta Kodály tanácsát, hogy a gyereknek csak a legjobb elég jó, ezért elsőrangú külföldi és hazai muzsikusokat kér meg, hogy közösen varázsolják el a néhány tucat, de néha száznál is több kisgyereket. Persze valójában mindezzel együtt is egy one woman show-ról van szó, elvégre mindig Izabella találja ki a körbejárandó tematikát, s hozzá a programot, ő zongorázik szólóban és a meghívott művészvendégekkel, ő válogatja a kivetített festményeket vagy az elhangzó verseket, ő az, aki minderről beszélget a gyerekközönséggel."
 
Szabó István töretlen hittel és energiával neveli és oktatja több generáció óta az ütőhangszeres hallgatókat. Egykori növendékei az ország különböző részein tanítanak művészeti intézményekben, játszanak szimfonikus zenekarokban, de megtaláljuk őket a határon túl is Szlovákiában, Észtországban a Tallini Operában, Németországban a Jenaer Philharmonie zenekarában és Hollandiában az Amszterdam Concertgebouw Zenekarban – fogalmazott laudációjában Mohos Nagy Éva, Liszt-díjas operaénekes, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar professor emeritusa.
 
Berlász Melinda Széchenyi-díjas zenetörténész, az MMA rendes tagja laudációjában elmondta: Szász Józsefné Réger Judit zenepedagógiai életműve a 20–21. századi magyar hegedűoktatás egyik kiemelkedő jelentőségű, egyéni teljesítményeként értékelhető. Tanári pályája elsődlegesen az alsófokú hegedűoktatás feladatköréhez kapcsolódott: több mint ötven éven át, sőt még napjainkig is a Józsefvárosi Zeneiskola többszáz tanítványát ajándékozza meg kimagasló tudásával, mert tévedhetetlenül felismerte, hogy a hangszeres zenetanítás eredményességének egyik pillére a koragyermekkortól kibontakozó, egységes szempontú zenepedagógiában rejlik. Réger Judit nem csupán a kisgyermekek oktatásában kamatoztatta tudását, a Zeneakadémián a felsőfokú művész- és tanárképzésben is részt vállalt, s mi több, idővel szinte mindenki tanárává vált, aki hegedűs tanulmányai és művészi pályája során tanácsért hozzá fordult. Több mint száz tanítványa a zenei hivatás vonzáskörébe került: ők napjaink művészeiként, tanáraiként Réger Juditot tekintik első mesterüknek.

A kitüntetett az érzelmi intelligencia fejlesztésének módszeréről így vallott: a tanítás olyan missziós munka, amely során arra kell törekedni, hogy a növendék ráébredjen, mennyire gazdagabbá válhat a zenélés által.

Hock Bertalannak az orgona a hangszere előadóművészként, hangszerépítőként és zenetanárként egyaránt. A kitüntetett zeneakadémiai tanulmányainak megkezdésével egy időben nyerte el a Budavári Nagyboldogasszony templom orgonista állását, ami egész orgonaművészi pályáját meghatározta: 1976-tól 2020-ig, nyugdíjazásáig látta el a Mátyás templomban az orgonával kapcsolatos feladatokat, mind a liturgiában, mind koncertek szólistájaként és kísérőjeként, mind nagyszabású orgonahangverseny-sorozatok szervezőjeként. Tervei alapján valósult meg a templom csodálatos Rieger-hangszerének felújítása. Szakértőként bekapcsolódott a hazai történelmi hangszerek megóvásának munkálataiba, tervező-szakértője volt a Pusztaszabolcsi Plébániatemplom és a sárospataki Szent Erzsébet-templom műemlék orgonája helyreállításának – idézte fel az életút főbb állomásait Eckhardt Mária, Széchenyi-díjas zenetörténész, az MMA levelező tagja.

Pregitzer Fruzsina, Magyarország Érdemes Művésze, az MMA rendes tagja személyes hangú laudációban idézte fel közel negyvenéves ismeretségét Vona Évával. „Elég csak végigtekinteni szakmai életén, hogy lássuk: milyen kiapadhatatlan szenvedéllyel keresi a képzésekben, a projektekben mindazt, amit felhasználhat. Felhasználhat a fiatalság minőségi nevelésére, művészet iránti kíváncsiságra, és mindenre, amivel érzékeny, szeretetteli jövőt építhet a gyermekekben. Fesztiválokra vitt számtalan gyerekcsoportot, nem egyszer rangos elismerést kapva, hogy később ő maga szervezzen iskolás drámafesztiválokat. Drámapedagógus, népművelő, kulturális szervező, és mivel újból beült az iskolapadba, hamarosan logopédus…"

Tóth Ida

Fotó: Nyirő Simon