1819-ben a Nyitra megyei Vágszentkereszti születésű rudnói és divékújfalusi Rudnay Sándor gyulafehérvári székhelyű erdélyi püspököt I. Ferenc osztrák császár javaslatára a pápa kinevezte esztergomi érsekké, Magyarország hercegprímásává. Az akkor 59 éves főpap már jelentős politikai tapasztalatokkal rendelkezett a Habsburg uralom alatti Magyar Királyságban. Már felnőtt fejjel élte át II. József császár, a Kalapos király abszolutista uralmát, I. Ferenc német-római császár 1804. évi bukását, Napóleon francia császár európai diktatúráját, az osztrák császárság megalakulását, az 1809. évi Napóleon elleni győri csata kudarcát, majd Napóleon sorozatos vesztes csatáit 1812 és 1813-ban, és ezt követően, 1815-ben a Szentszövetség megalakulását – vagyis az osztrák, porosz és orosz uralkodó összefogását, I. Ferenc császár és magyar király vezetésével. Ebben az évben, 1815-ben nevezték ki Rudnay Sándort Erdély püspökévé.

Habsburg I. Ferenc, aki Metternich kancellár segítségével igen megerősítette európai hatalmát, az 1811/12 évi országgyűlés után már nem hívta össze a magyar országgyűlést, abszolutisztikusan kormányzott!

Ilyen politikai viszonyok között kapott 1819. július 12-én kinevezést Rudnay Sándor, Erdély püspöke az esztergomi érseki székbe, Magyarország hercegprímási méltóságára, amely, a király után, a legfőbb közjogi méltóságot jelentette a Magyar Királyságban. Ő azonnal válaszolt a kinevezésre, s a válasz végére ezt írta: „Kelt Esztergomban!", vagyis 277 év után vissza kívánta helyezni a magyar egyház központját az eredeti, a Szent István király által alapított székhelyére, Esztergomba, ahonnan a mohamedán török uralom elől menekült az érsekség Nagyszombatba 1543-ban. Tehát, már a kinevezése kézhezvétele első pillanatában kinyilvánította a halogatást nem tűrő legfőbb célkitűzését, hogy visszatér az eredeti, a Szent István király bölcs rendelkezése révén elrendelt Duna-menti központba. S mivel tudta, hogy ez nem egyszerű feladat, mivel az esztergomi várhegy az osztrák katonaság területe, ezzel a szándékával egyértelműen jelezte, hogy nem ismer lehetetlent! Mert Istennél semmi sem lehetetlen! – ez a keresztény tanítás egyik sarkalatos tétele.

Rudnay prímás előtt tíz évig nem volt betöltve a prímási szék: I. Ferenc császár és király magánál tartotta a prímási jövedelmeket. Az előző prímás, Károly Ambrus, az uralkodó unokatestvére volt, aki mindenben az uralkodó emberének ígérkezett. 1809-ben, a kolerajárvány idején halt meg egy évvel a hivatalba lépése után, tehát nem tudjuk, hogy volt-e önálló törekvése. Az őt tíz évvel később követő, kisnemes családból származott Rudnay Sándornak mindenesetre határozott célkitűzése volt az első pillanattól kezdve!

Az uralkodó bízott Rudnay Sándor Habsburg-hűségében, ezért írta alá a kinevezését. Az esztergomi egyházmegyés Rudnay az egyházi ranglétrán egyenletesen felfelé jutva fontos megbízatásokat teljesített: volt plébános, szemináriumi rektor, esztergomi kanonok, aztán Erdély püspöke, ahol a rövid, négyévi szolgálata alatt látványosan megújította a vallási életet. Az 59 éves felvidéki magyar pap, aki rendszeresen prédikált három nyelven, a magyar mellett németül és szlovákul, jól ismerte honfitársait és a hazája történetét. Különösen az általa személyesen is átélt évtizedek politikai és vallási küzdelmeit. 1819-ben tehát jól tudta, hogy mit vár tőle, a Magyar Királyság főpapjától az Isten! S megkezdte az általa jól ismert esztergomi egyházmegyei zsinat előkészítését, amit 1822-ben be is fejezett, de sajnos, az uralkodó nem továbbította a határozatokat a pápához, s így nem léphettek érvénybe.

Az esztergomi egyházmegyei zsinattal párhuzamosan Rudnay prímás megfogalmazta a prímási székhely újjáépítésének lelkipásztori programját, a Magyar Sion-gondolatot. Bár még nem gyűjtöttük össze a körleveleiben leírt, és a prédikációiban kifejtett tanítását erről a témáról, de nem nehéz rekonstruálnunk Rudnay prímás célkitűzését a Biblia ismeretében és az általa elkészíttetett építészeti tervek alapján. Erről a témáról nálamnál hitelesebben fog szólni a szeptember 17-i Ars Sacra-konferencián, az esztergomi Szent Adalbert központban: a tudós teológiai professzor Dr. Török Csaba, az esztergomi főszékesegyház kormányzója.

De annyit már elöljáróban is meg kell mondanunk, hogy Rudnay prímás nemcsak helyreállítani, újjáépíteni kívánta a mohamedán uralom alatt lőpor-raktárnak használt, és felrobbant székesegyházat, hanem egy egyházi kormányzóságot, a Magyar Siont, a Magyar Vatikánt kívánta megjeleníteni a Szent István király életével megszentelt Szent Hegyen. „Caput Mater et Magistra Ecclesiarum Hungariae" – ahogy hirdeti a Bazilikánk keleti homlokzatán a felírat, aranyozott bronz betűkkel. A Főtemplom nyugati homlokzatán, a Dunára néző oldalon, Szent Pál üzenetét olvassuk: „Quae sursum sunt querite!" – A felül valókat keressétek!

Rudnay prímás hihetetlen energiával, nagy rátermettséggel és diplomáciai érzékkel elérte a bécsi Hofbauamt-nál, az Udvari Építészeti Hivatalnál, hogy Ő irányítsa a Várhegyen a munkálatokat, a középkori hatalmas „szép templom" maradványainak az elbontásától kezdve az új templom terveinek elkészíttetésén, jóváhagyásán át a kivitelezésig és a tervezett felszentelésig.

S hihetetlen gyorsasággal folyt a munka 1820-tól kezdve.

1822-ben már az elfogadott tervek szerint – amelyeket a Bécsi Udvari Építészeti Iroda két kismartoni magyar építésze készített, Kühnel Pál és az unokaöccse, Packh János –, letették az új templom, a mintegy 100 méter x 120 méter x 100 méteres monumentális kockában összefogott pompás, tiszta klasszicista stílusú, remekművű épület alapkövét.

1823-ra elkészült a kora-klasszicista stílusú altemplom, amely Rudnay prímástól kezdve – mindmáig – nyughelyet ad a magyar prímás-érsekeknek, kanonokoknak és a főbb világi híveknek is, mindenekelőtt az építész Packh Jánosnak.

1824-re már álltak az új székesegyház falai a kupola magasságáig, és benne helyet kapott a középkori templom egyik déli oldalkápolnája, Bakócz Tamás bíboros érsek 1506-ban, a helyi, piszkei magyar, vörös márványból épült sírkápolnája. Ez a kápolna a toszkán 16. század eleji reneszánsz építészet szerkezeti felépítésének és művészi arányosságának betetőzése, amely Michelangelo munkatársának, a fiesolei Andrea Ferrucci építész és szobrász alkotása. Bakócz Tamás bíboros prímás ezt a kápolnát az Ancona közeli dalmát tenger-parti Loreto Mária-kegyhellyel egyidőben építtette, és – II. Gyula pápát követve – szentelte az Angyali Üdvözlet tiszteletére. A mohamedán törököknek igen megtetszett e jeles centrális épület, a tükörfényes vörös márvány falakkal, ezért dzsámivá alakították. Így az épület sikeresen átvészelte a török uralmat, s csak a belső figurális díszítés szenvedett csonkítást.

Rudnay prímás jól ismerte Bakócz Tamás mély Mária-tiszteletét és a dalmát-parti Loreto Mária-házának magyar történelmi eredetét. Eszerint V. István királyunk Mária lánya, aki II. Anjou Károly nápolyi király felesége volt, a fia, Lajos tarantói herceg 1291. évi házasságkötésekor nászajándékba kapta Szent Szűz názáreti házának – a téglából rakott helyiségének – a falait apósától, Angelosz epidauroszi desopotától. Mivel közeledett a muzulmán invázió, hajón szállították el az isztriai Terzatóba, majd onnan a dalmát-parti Babér-ligetbe. Az itt kialakult Mária-kegyhely így kapta a Loreto nevet, amely olaszul babért jelent.

 Rudnay Sándor prímás, aki ismert volt a mélységes Mária-tiszteletéről, hiszen végrendeletileg a szívét a jeles Mária-kegyhely, Máriaradna őrzi, fontosnak tartotta, hogy megmentse a jeles magyar Loreto-kápolnát. Ezért Packh építész nagy gonddal, 1600 részre szétbontatta a kápolnát, és eredeti formában beépítette az új katedrálisba, annak ugyancsak déli mellékkápolnáját képezve. Ez a tett nemcsak hazánkban, de egész Európában az újkori, tudományos műemlékvédelem egyik legkorábbi példás tette volt.

S Rudnay prímás átélve és átérezve kora világegyházának nagy szenvedéseit II. József német-római császár majd Napóleon császár uralma alatt, a Magyar Sion, a Magyar Vatikán felmutatásával felmutatta a kor Európájának a magyar katolikus egyház szilárd hűségét Szent Péter székéhez és Krisztus tanításához. S tette ez nemcsak az egyházkormányzásban, hanem megjelenítette építészeti formában is. A kanonoki paloták egymásba kapcsolódva, a vatikáni 17. századi kollonádok ölelő karjához hasonlóan fogják közre a Szent Hegyre épült Caput, Mater et Magistra Ecclesiarum Hungariae szentélyt, hogy Krisztus fényét sugározza az egész Kárpát-medencébe.

1824-ben közelinek látszott az építkezés befejezése, mivel a fentieken kívül már álltak a kanonoki paloták ölelő épületszárnyai a Szeminárium  pompás homlokzatával, amelyhez az egykori várárok egy részének megtartásán  át vezetett az út a Király-városból. A Várárok e része felé az építész Packh János zseniális megoldással Viaduktot emelt, amely rámpaként szolgált a Főszékesegyházhoz, Magyarország főtemplomához vezető ünnepélyes felvezetéshez.
Mindezek elkészülte után jól érthető, hogy az egész országunk, a teljes Kárpát-medence kívánta hatalmas lelkesedéssel köszönteni, ünnepelni Rudnay Sándor prímást az esztergomi székfoglalója ötödik évfordulóján. Erre az alkalomra alakították ki a Prímás-érsek diadalívét ékes klasszicista stílusban, a római Títus diadalív mintájára, a Rámpa alatt a felirattal: „ALEXANDER DE RUDNA ARCHIEPISCOPUS STRIGONIENSIS  MDCCCXXIV".
Hisszük, hogy a jelenleg folyó Főszékesegyházi építészeti restauráció mielőbb ki fog terjedni ennek az ékes diadalívnek is a méltó helyreállítására.

Mindebből semmit sem von le az a szomorú tény, hogy Rudnay prímás nem élhette meg a Magyar Sion építészeti együttes befejezését. Az ő 1831-ben bekövetkezett halála után Bécs nyolc éven át nem engedett prímást kinevezni. S ezalatt igyekezett lemondatni Packh Jánost az építkezés vezetéséről. S mivel nem mondott le önként, meggyilkolták. A nyolc év alatt, a statika ellenőrzése címen, bontatta le Bécs a falakat...

De – mindezek ellenére –1856-ban felszentelték, és 1869-ben befejezték Magyarország Főtemplomának az építését! S ma is áll a Sziklára, a Szent Hegyre épült Magyar Sion! Istennek Hála!

A 200 évvel ezelőtti, reformkori kezdetekről fog szólni az Ars Sacra Fesztivál szeptember 17-i konferenciája Esztergomban.

Mindenkit szeretettel várunk!

A Magyar Sion-gondolat építészeti megvalósulása a reformkor kezdetén – Rudnay Sándor hercegprímás (1819 – 1824) című konferencia teljes programja itt található: https://tinyurl.com/tme42rzw

Helyszín: Szent Adalbert Rendezvényközpont (Esztergom, Szent István tér 10.).
Időpont: 2024. szeptember 17., kedd 9 órától.
 
Prof. Dr. Prokopp Mária
Széchenyi - díjas művészettörténész
a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja
a Magyar Művészeti Akadémia lev. tagja
Esztergom díszpolgára
a Balassa Bálint Társaság elnöke