Joseph Haydn 1732. március 31-én született Rohrauban. Zenei tehetsége korán megmutatkozott: már 8 éves korában a bécsi Stephanskirche kórusában énekelt. Innen 1749-ben, szopránhangja elvesztése után távoznia kellett, s nyomorúságos szegénységben élt. Zenetanításból tartotta fenn magát, s egy időben a kor neves énekmesterének Nicola Andrea Porporának tanítványa, inasa és énekleckéinek állandó zongorakísérője lett. 1759-ben Morzin gróf lukaveci kastélyába került, de már két év múlva az Esterházy család hercegi ágának muzsikusa lett. Élete nagy részét Kismartonban (Eisenstadban), illetve Eszterházán, az ekkor felépülő pompás kastélyban töltötte. Csaknem hatvanesztendős korában hagyta el hosszabb időre az udvart, s vállalkozott nagyobb utakra. 1791/92-ben és 1794/95-ben Londonban tartózkodott, ahol 6-6 új szimfóniájával óriási sikert aratott, s a művelt világ legismertebb muzsikusává vált. A londoni utak után, élete utolsó évtizedében alkotta két hatalmas oratorikus művét, a Teremtést és az Évszakokat. Bécs és az egész Európa zeneértő közönségének szeretetétől övezve halt meg, 1809. május 31-én.

Michael Haydn (1737–1806), zeneszerző, Joseph Haydn öccse. A két Haydn-fivér zenei pályája együtt indult. A rohraui szülőházból mindkettejüknek a bécsi Stephansdom fiúkórusába vezetett az útja. Michael nyolc esztendős korában, 1745-ben lett a kórus tagja. Valószínűleg már 1757-ben kedvező állás-ajánlatot kapott: legkésőbb 1760-tól a nagyváradi püspöki zenekar Kapellmeistere lett. A nagyváradi időszakban Haydn igen termékeny alkotónak bizonyult: nemcsak számos misét és kisebb egyházi kompozíciókat, hanem szimfóniákat és versenyművet is írt. Hírneve gyorsan növekedett, ennek köszönhető, hogy 1762-ben igen előkelő pozíciót ajánlottak neki: a salzburgi hercegérsek udvari zenekarának koncertmestere lett, a Mozart-életrajzból jól ismert, jóságos és engedékeny kegyúr, Sigismund Schrattenbach muzsikusa. Haydn tehát meghatározó szerepet játszott Salzburg zeneéletében Mozart tanulóévei alatt. A Mozart-családdal baráti kapcsolatban állott. Schrattenbach hercegérsek halálára (1771) Michael pompás Requiemet komponált, mely számos vonásában megdöbbentő hasonlóságot mutat Mozart húsz évvel későbbi Requiemjével. Mozart nyilvánvalóan sokat tanult tőle az egyházi zene területén, hiszen jó néhány művét lemásolta. A barátság töretlen maradt 1781 után is, mikor Michael vette át a salzburgi dóm zenei irányítását. Michael Haydn élete végéig hűséges maradt Salzburghoz, noha ünnepelt mesterként máshol is szívesen fogadták volna. 1798-ban majd 1801 körül ismételten meglátogatta bátyját Bécsben, s lehetősége lett volna Joseph mellett helyettes Kapellmeisterként Esterházy (II.) Miklós szolgálatába állni, de Haydn nem hagyta el megszokott salzburgi környezetét. Második Requiemje, melyet a császárnőnek komponált, éppúgy befejezetlen maradt, mint Mozarté.