– Nagyszabású programsorozattal ünnepli fennállásának 70. évfordulóját a Magyar Állami Népi Együttes: könyvbemutatóval, szabadtéri kiállítással és premierrel is készülnek a jubileumra. Melyekkel?

– A társulat hetven évéhez méltó sokszínű és gazdag programsorozattal készülünk. Igen, már megjelentettünk egy izgalmas fotóalbumot „Végtelen motívum" címen, amely formabontó tematikával készült, hiszen a színpad a nézők által nem ismert világába kalauzol el, felmutatva a „teremtő" művészt, az embert. Már látható a Corvin téren a szabadtéri kiállításunk, azt hiszem, beszédes a címe: „Hetven év alatt a világ körül". Nemzetközi és hazai sikerek emlékei, az alkotók, a társulat emblematikus művei jelennek meg rendkívül látványos formában. Mindezeken túl, természetesen sok előadással, válogatásokkal is készülünk, felmutatva azt a színes repertoárt, amely a Magyar Állami Népi Együttest mindig is jellemezte. Ezeket az előadásokat játsszuk szerte a Kárpát-medencében ugyanúgy, mint hazánk nagy vagy éppen kis településein is.

– „A tradícióból kiinduló kortárs néptáncművészet, melyet hitem szerint a Magyar Állami Népi Együttes művel, a mai kor nyelvén, a ma emberét megszólítva, a jelen részévé, személyessé teszi a régi tánc-zene-kultúrát."
Ez a gondolat egyfajta mottó is lehet, amit egyébként Öntől olvastam. De mégis, hogy látja, mi a legnagyobb erénye a Magyar Állami Népi Együttesnek a magyar kultúrtörténetben, a magyar művészetben? És mi lehet a missziója a következő nemzedékek számára?

– Hiszem, hogy a Magyar Állami Népi Együttes alapküldetése, feladatai és céljai hetven éve nem változtak. A paraszti kultúrát, melyet az eleink ránk hagyományoztak, azt nekünk, utódoknak a legaktuálisabb formában kell a hazai és a nemzetközi közösség elé tárni, hittel és tehetséggel. Folyamatosan figyelni a világ változásait és aktuális kérdésekre, aktuális válaszokat adni, ezt tették elődeink, és ezt tesszük mi is. Vallom, hogy a színpadi néptánc létezése egy nemzet számára nemcsak művészet, hanem identitás forrás is. A fő felelősségünk ennek a kettősségnek a demonstrálása a jövő generációi felé is.

– Ön közel 40 éve, 1982 óta tagja az együttesnek, kezdetben szólótáncosként, majd karigazgatóként, és most már együttesvezetőként dolgozik a társulat sikeréért. Azt mondja, a nagy elődök, Rábai Miklós, Tímár Sándor munkáját folytatva, az Ön irányításával egy új korszak indult el a Magyar Állami Népi Együttes életében. Mit jelent ez az „új szín" művészileg?

– Talán több is ez, mint „szín", ez egy új, színpadhoz való viszony. Ha azt vallom, hogy a hagyomány jelen idejű és progresszív, akkor ennek a szemléletnek kell megjelennie a műveimben is. Erre törekszem már több mint két évtizede, segítségül hívva ehhez a kortárs színház minden eszközét. Legyen az témaválasztás, modern dramaturgia, zene, jelmez, látvány, hogy az összkép maiságot sugalljon, miközben ott lüktessen benne az ezeréves tradíció.

– Mi a legkedvesebb személyes élménye? Egy konkrét premier vagy egy felejthetetlen turné…

– Nem tudok premiert választani, hisz melyik gyereke kedvesebb is az embernek. Az előadások, a turnék sokrétű impulzusokból összeálló emlékek. Melyiket válasszam? Azt, amikor fiatal voltam, vagy amikor egy egzotikus országban jártunk, hisz a siker mindig ugyanaz volt. De talán mégis legyen egy meghatározó emlék. Amerikai turné, az előadás végén a művészbejáró mellett várom a társulatot. Odajön hozzám egy amerikai néző, aki a következőket mondja: „Soha nem gondoltam volna, hogy egy távoli kis ország kultúráját látva, vágyakozzak arra, hogy a saját gyökereimet is megismerjem." Kell ennél szebb egy alkotó ember számára?

– Ősszel folytatódik a rendezvénysorozat: egy új bemutató, a Tamási Áron műve nyomán készülő alkotás, illetve a Történetek a Magyar Állami Népi Együttesről című filmsorozat is része az évfordulós „ünneplésnek". Mit tudjunk ezekről a programokról?

A MÁNE története Rábai Miklós, az együttes alapítója 1950-ben kapott megbízást a Magyar Állami Népi Együttes megszervezésre, az első fellépésre 1951. április 3-án került sor az Operaházban, a Mojszejev együttessel közösen. A Magyar Állami Népi Együttes Ének-, Zene- és Tánckarának első önálló bemutatója 1951. május 14-én, a Városi Színházban (későbbi Erkel Színház) volt. Az együttes vezetőinek sorában Rábai Miklóst többek között Tímár Sándor, majd Mihályi Gábor követte, történetének három nagy korszaka alatt a Magyar Állami Népi Együttes az ország legrangosabb néptáncegyüttesévé vált, színpompás, gazdag repertoárja a világ legtöbbet utazó társulatainak rangjára emelte. Hét évtizedes fennállása alatt négy világrész ötven országának színpadain léptek fel és több mint 5 millió néző ünnepelte világszerte nagy sikerű műsoraikat.