A Filmregény  idővel a Budapesti Iskola egyik legfontosabb filmjévé vált. Dárday előző filmjéhez, a Jutalomutazáshoz képest ez a munka sokkal inkább épített a szabad, improvizatív dramaturgiára. Muhi Klára így ír a Filmregényről: "A Filmregényben - a Budapesti Iskola e korszakos darabjában - sajátos módon az elkészült film az egyetlen bizonyíték arra, hogy a 'szabadság' szónak tán mégis volt jelentése, kontextusa e korban. (S persze valamennyi szellemi teljesítmény, ami akkor e 'nemszabadságot' pontosan és hitelesen ábrázolta.) Mert közel harminc év távlatából - a mozgóképek teljes valóságvesztésének korában - tulajdonképpen megrázóbb látni, mint annak idején, ahogyan a játék- és dokumentumfilmes módszerek okos-szabad (!) társítása nyomán ott lüktet-alakul a vásznon a korabeli magyar 'valóvilág'. Házasság, válás,'útban a gyerek', 'nyaralunk', új állás, régi szerető - mindez pőrén, sokszor 'real time'-ban, amatőr szereplőkkel, hosszan kitartott közelikben, lemondva a zene hangsúlyteremtő, hangulatfestő funkcióiról. Papp Ferenc és Koltai Lajos kamerája szinte csak az arcokra kíváncsi, s miközben látszólag nagyon ráér, mindvégig a lényegre tart - kétszázhetven percen keresztül."