„Egy színésznőnek nincs kora"
Temperamentum, vitalitás, finom érzékenység és szenvedélyes végletek egyaránt jellemzik a színpadon és a filmvásznon Bánsági Ildikó, a nemzet művésze játékát. Száznál is több színházi szerepe mellett több mint ötven filmes, illetve közel ötven televíziós produkció is őrzi alakítását. Szinkronszínészként kétszáznál is több moziban hallhatjuk a hangját. Bár naivának tartja magát, erőteljes nőiessége életkortól függetlenül nyomot hagy valamennyi színészi feladatában – és a közönségben is.
– Nemrég ért véget a 4. Színészlegendák, amiben több akadémikustársával együtt rész vett. Mi tölti ki a napjait? Miben játszik mostanában?
– 120 éves a magyar film és sok helyre hívnak beszélgetni a régi filmjeink kapcsán. A közönségtalálkozókat nagyon szeretem, jól esik, ha hívnak, mert olyan dolgokról lehet beszélni, ami nekem örömet okozott és ezáltal talán a közönségnek is. Órákig tudunk beszélgetni filmekről, színházról, meg egyáltalán a színészetről, a filmezésről, a technikákról, az átélt tanulási folyamatról és mindenről, ami a szakmához tartozik. A nézők-résztvevők mindenre kíváncsiak: attól kezdve, hogy az ember hogyan játszik el egy szerelmest a színpadon egészen a mély színházi kérdésekig.Legutóbb a Filmmaratonra hívtak Mészáros Márta filmjéhez, most az Egyetemre készülök a fiatalokhoz a Bizalom című film kapcsán, és Veszprémbe is megyek egy megnyitóra. Ezek apróbb munkák, amiket szívesen elvállalok. Minden, ami nagyobb feladat lett volna, sajnos áttevődik tavaszra: a Rózsavölgyi Szalonban augusztusban lett volna egy premierünk, felkértek egy nagyon izgalmas kisjátékfilmre, de annak a forgatása is elcsúszik tavaszra és a premiert is áttettük.
Most az Átriumban játszom egy gyerekdarabban, Varázsnagymama a címe. Farkasházy Réka és a Tintanyúl kísér. Nagyon szeretek ott játszani, csak sajnos ritkán van műsoron. Rollerrel érkezem a gyerekek közé mint Nagymama és megszólítom őket, nagyon aranyosak. Ilyen jellegű interaktív darabban még nem vettem részt, de nagyon élvezem. A rendező egy fiatalember, Nyulassy Attila, vele kísérletezgetjük, hogy mennyire vonhatom be a gyereket a színdarabba. Közben pedig ott van velem a zenekar beöltözve fakopáncsnak, brekinek, nyuszinak, mackónak. Nagyon aranyos darab.
Továbbá átvettem egy kisebb szerepet Tóth Judittól a Játékszínben és az Operettszínházban is újra játszani fogjuk a Nine-t. Sokat hívnak a szinkronba is.
A munkámhoz pedig szükségem van a jó fizikumra is, ezt eddig a kiskutyámmal való séta biztosította, most pedig olyan edzésformát keresek, ami megfelel a kondiban tartáshoz. Szeretek a kertemben is tevékenykedni, feltölt, most például árvácskákat ültettem az ablakomba.
– Pályája során kikkel szeretettel együtt dolgozni, akár filmen, akár színházban?
– Elsőként Andorai Pétert említeném, aztán Haumann Pétert. Mészáros Márta filmjeit is nagyon szerettem, és persze Fehér Györggyel is szívesen filmeztem, meg persze Szabó Istvánnal és Grünwalszky Ferivel. Mint partner, Szilágyi Tiborral dolgoztam nagyon sokat a Pesti Színházban, meg Tordy Gézával. A Nemzeti Színházban Blaskó Péterrel szerettem együtt játszani. Nagyon széles a tábor, akikkel nagyon jó együtt dolgozni. Idén szeretnék többet eljárni színházba, megnézni a kollégákat is.
– Mire a legbüszkébb?
– Természetesen a gyermekeimre. Meg arra, hogy a kis házikómban ropog a tűz, és a madarak az etetőmből csipegetnek, a kis, kikészített itatóban fürödnek. Persze sok hiányérzetem is van. Sok minden bennem ragadt, és kevés az idő ezeket megvalósítani. Főleg a születésnapom körül érzem ezt. Kevés már az idő arra, hogy megmutassuk, hova fejlődött az ember.Szeretném, hogy havonta összejöjjek a barátaimmal egy teázóban és beszélgessünk akár fontos színházi, szakmai kérdésekről is. Ez hiányzik nekem. Az MMA-ban persze ott van Ráckevei Anna és Tyutyu (Cserhalmi György), akikkel rendszeresen beszélek, meg mostanáig Haumann Péter, aki mellett ültem a tagozati ülésen, de a tea melletti kötetlen beszélgetés hiányzik. Hiszen itt a Színházművészeti Tagozatban nemcsak mi színészek vagyunk, hanem a szakma minden ága: rendezők, táncművészek, operaénekesek, jelmeztervezők, díszletesek. Jó lenne a lépcsőztetés, ahol mi prózai színészek az egyik „lépcsőn" vagyunk, erősítjük egymást a feladatokban.
– Számos díjjal jutalmazták pályája során: megkapta a három legrangosabb kitüntetést: a Jászai Mari-díjat, a Kossuth-díjat és a Nemzet Művésze kitüntető címet. Kapott szakmai díjakat, nívódíjakat. Mi jelenti az ön számára a legnagyobb elismerést?
– A Kossuth-díj nagy meglepetés és öröm volt számomra, mert ahogy fejlesztettek, rögtön meg is kaptam. Két életműdíjat is kaptam és Príma-díjat. A legjobban a közönségdíjaknak örülök, de itt őrzöm mindegyiket a kandallómnál. Itt van például két Erzsébet-díj, amit Spéter Erzsébet alapított, szakmai zsűri ajánlásával, arra nagyon büszke voltam. Minden díjnak nagyon örülök, hol a szakma, hol a közönség miatt, hiszen a szeretet, az elismerés van benne.
Bánsági Ildikó portréja
Szülei egy szovjet hadifogolytáborban ismerkedtek meg, ahol édesapja raboskodott, orosz édesanyja pedig ápolónő volt, s a háború végeztével kalandos úton találtak újra egymásra Magyarországon. Ildikó érettségi után a Nemzeti Színház Stúdiójának növendéke lett, majd 1968-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Simon Zsuzsa osztályában diplomázott 1972-ben. Még ebben az évben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, a következő évtől a József Attila Színház, 1976-tól a Vígszínház, majd 1987-től ismét a József Attila Színház tagja volt. 1990 és 1993 között a Nemzeti Színház társulatában játszott, 1993-tól a Művész Színházhoz, 1996-tól a Thália Társasághoz kötötte szerződése, 1997–1998 között a Kelemen László Színkör művésze volt. 1998-2013 között az Új Színház, 2013-tól újra a Nemzeti Színház tagja volt, 2020 óta szabadúszó.
Már főiskolásként rendszeresen foglalkoztatták a Nemzeti Színházban és a József Attila Színházban, filmekben is játszott. Nem skatulyázták be, eredeti, ösztönös tehetsége, női bája drámában és vígjátékban egyaránt jól érvényesül. Több Shakespeare-darabban élvezhette alakítását a közönség: volt Katalin a Makrancos hölgyben, Beatrice a Sok hűhó semmiértben, Hyppolita/Titánia a Szentivánéji álomban, Viola a Vízkereszt vagy amit akartokban. Szerepelt Abigélként a Salemi boszorkányokban, Évaként Az ember tragédiájában, Zsuzsannaként a Jó estét nyár, jó estét szerelemben, Visegrádi Irénként a Házmestersiratóban, Veronikaként Schwajda György Csodájában, Ilmaként a Csongor és Tündében, Almaviva grófnéként a Figaro házasságában, Szabó Magda Az ajtó című darabjában az írónőt alakította. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott Maugham Színház című regényének adaptációjában Julia Lambert, Moli?re A fösvény című darabjában Frosine, Witold Gombrowicz Operettjében Himaláj hercegné szerepében. Fellépett a szolnoki Szigligeti, a Veszprémi Petőfi Színházban, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban és a Szkéné Színházban, valamint a Pinceszínházban is. Jelenleg a Játékszínben a Nyolc nő című komédiában és az Átriumban a Varázsnagymama című zenés gyerekelőadás címszerepében láthatja a közönség.
A filmvásznon is számos emlékezetes szerepet formált meg. Már színinövendékként Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia Madárkák című filmjében egy magát szexszimbólumnak tartó, rámenős lány bőrébe bújhatott. Bevallása szerint sokat köszönhet Szabó Istvánnak, aki 1979-ben rábízta Oscar-díjra jelölt filmje, a Bizalom női főszerepét, s ő élete egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtotta. A rendező később is számított rá, szerepelt az Oscar-díjas Mephistóban és az Édes Emma, drága Böbe című alkotásában is. Játszott Mészáros Márta Napló-sorozatának első három darabjában (Napló gyermekeimnek, Napló szerelmeimnek, Napló anyámnak, apámnak). Néhány további cím a gazdag pályából: Szikrázó lányok, Roncsfilm, Szalmabábuk lázadása, Na végre, itt a nyár!, A Rózsa énekei, Bolondok éneke, Szabadság, szerelem. Legutóbb Fabricius Gábor 2021-ben bemutatott Eltörölni Frankot című nagyjátékfilmjében szerepelt. Számos tv-filmben és kabaréjelenetben is játszott, gyakran szinkronizál, jellegzetes, kissé rekedtes, ugyanakkor nőies hangját már sok világsztárnak, többek között Helen Mirrennek, Meryl Streepnek és Diane Keatonnek kölcsönözte. Az utóbbi években több hangoskönyvben is megmutatta kiváló előadókészségét.
Művészi munkássága elismeréseként 1981-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1996-ban "színházi- és filmszerepekben nyújtott kiváló alakításaiért" Kossuth-díjjal tüntették ki. 2009 óta örökös tagja a Halhatatlanok Társulatának, 2010-ben a makói önkormányzat Páger Antal-díját vehette át, 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választották. 2014-ben a nemzet művésze lett, és Prima díjat kapott, 2015-ben megkapta az Arany Medál életműdíjat, 2019-ben átvehette a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját. Gáspár Sándor színművésztől született lánya, Gáspár Kata szintén a színészi pályát választotta.
