– A székfoglaló beszéd komoly felkészülést és összegzést igényel. Ön mögött egy rendkívül tartalmas, sikeres pályafutás áll. Miben látja ennek a pályaívnek a titkát?

– Amint megtudtam a székfoglaló pontos dátumát, elkezdődött a felkészülési folyamat, ami öt hónapon át tartott. Nagyon fontos volt, hogy ezt a 75 évet, az 50 év szolgálatot milyen fogalom köré állítom, mire fűzöm fel. Ez a fogalom az elhivatottság. Édesanyámnak köszönhetem, hogy elindított a pályán, hogy jól figyelt és meglátta bennem azt a képességet, ami erre a pályára hívott. Ha Ő nincs, én ma tanár vagyok, s nem „csak" tanár, mert ezt gyönyörű hivatásnak tartom. Külön ajándéknak élem meg, hogy a másik két pálya, ami vonzott, hogy balerina és tanár legyek, végül összeért. Tizennégy évig tanítottam a Tácművészeti Főiskolán, amit nagyon nagy odaadással és élvezettel végeztem. Az én színészi pályámnak csodálatos nagy íve volt, sok mindent ki kellett volna emelnem a beszédben. A családom visszajelzése alapján végül sikerült megfogalmaznom a lényeget. Tudtam, hogy sok mindenre vagyok alkalmas, elkényeztetett a sors, de azt is tudom, ha nem lett volna ilyen sikerekben gazdag, akkor nem szenvedem végig a pályát. Mindig végletesen gondolkodtam. Ha az ember azzal él, hogy még kevés vagyok, akkor tovább szeretné képezni magát, még többet tanulni és még többet olvasni. Akiktől én a legtöbbet tanultam, azok a mellettem lévő pályatársak, akiket mindig figyeltem. S az olvasás által; az általam tisztelt írók Szabó Magda, Márai Sándor stb. Nemcsak az vagy, amit a színpadon látnak, hanem az is, amit mögé művelsz! Az a tartás, az a titok. Minden embernek van egy titka, amit olvasol, amit tanulsz, az benned marad, ad egy alapot, vígaszt, erőt, hogy azt csinálod, ami a dolgod. Soha nem voltam beképzelt, én mindig egy kecskeméti lány leszek, aki emberközeli maradt. Nagyon jólesik a figyelem, a gratuláció, mert tudom, hogy honnan indultam, ki lettem és milyen út áll mögöttem.

– A művészi pályán berobbanni talán nem olyan nehéz, mint ötven évig a csúcson maradni úgy, hogy a minőség közben csak erősödjön. Önnek ebben mi segített?

– Nagyon jó társulat tagja lehettem. Ádám Ottó és később Kerényi Imre is, mint igazgatók tudták, hogy engem hogyan kell kezelni. Én mindig felkészült színésznő voltam. Kerényi nyilatkozta egyszer, hogy míg fiatalon csapongó voltam, odáig értem, hogy rám lehetett bízni dramaturgiai feladatokat is. Az egyik közös munkánk alkalmával még a jelmeztervezésnél is bizalmat szavazott nekem, mert tudta, hogy engem a színház minden területe érdekel. A Stuart Mária próbafolyamata közben mondta azt, hogy lassan professzorokká érnek a színésznők, fiatal koruktól kezdve nőnek bele a nagy szerepekbe, lassan már hozzájuk kell igazodni. Az a színház, amiben mi éltünk, folyamatosan építette ki magának a generációváltást. Nekem soha nem kellett foglalkoznom a korommal, hogy hány éves vagyok. A jó színész belülről látja magát. A Jóisten megajándékozott engem a tisztán látás képességével. Pontosan látom az arcom, a ráncaim, a kezem. Van ez az élet, és ha igazán éled, akkor tudod, mi minden van benne: ebédfőzés, pelenkamosás, tiszta ház, előadás. Én száz százalékig éltem mindkét életem: az Életem és a Színházam. És nem tudom, hogy csináltam, nem tudom, hogy volt rá időm, lehetőségem. Ami engem hajt, az a szenvedély. Szenvedélyesen szeretek élni, a gyerekeimmel, az unokáimmal lenni. Sokszor mondták, hogy könnyű nekem. Nem igaz, én is sokszor álltam fejre. Csak a nehézségekről nem kell beszélni, hanem inkább meg kell oldani a helyzetet.

– A költészet, a versek, a magyar nyelv méltó művelése szívügye, mert, ahogy vallja: magyarnak lenni küldetés és rang.

– Az önálló estek azért jók, mert tudod, hogy mennyit érsz. Állsz egy négyzetméteren és ott kiderül, mennyit értenek meg belőled. Már harminchat évesen ezért próbáltam ki magam. Nemes összeállításaim voltak. A székfoglalómat is el tudtam volna mondani versben, az egész életemet. A fiatalokat is arra bátorítottam, hogy rakják össze önmagukat, hogy mi van bennük, van-e belső mondanivalójuk. Ma sajnos kevés önálló est születik. 2017 óta játszom az Abigél titkai önálló estemet. Szabó Magda szavai erőt adnak nekem és azoknak is, akiknek az előadásaimban azt átadom. Boldog vagyok attól, ha adhatok. Ahogy visszafordulnak a dolgok a történelemben és időszerűvé válik minden. Szabó Magda azt írja: „Vigyázzatok Magyarországra!" Amikor ezt ma kimondom, megáll a levegő. Az előadás újra és újra más tartalommal töltődik meg. Arra büszke vagyok, hogy a hitem sosem rendült meg abban, amit csinálok.

– Ebben a pillanatban élő, születő és meghaló, örömet csupán percekig nyújtó hivatásban, létezik a megelégedés? A megállni tudás? Vagy csak egy másik tempóban kezd el élni az ember, de nem szűnik meg az alkotás iránti vágy?

– Ha én most a 75. évemben feladnám, akkor meghalnék. Minden pillanatot kihasználok az életben. Nem tudok leállni, mindig sok vagyok. Szeretem az erőt, a feladatot. Shakespeare Viharjából Prospero monológja jut eszembe, amikor el akarja törni a varázspálcát. Én nem töröm el! Amíg működik az agyam, nem adom fel. Annyi monológ, előadásrészlet belém ivódott, én ezeket használom, alkalmazom. Alapmondatok, mint a Peer Gyntben a „Kerülj kívül!", azaz lépj egyet hátra és keresd a megoldást. Tudom, hogy az élet véges, hogy 70 év az emberöltő és én azt már túléltem, de terveket szövök. Leírom magamnak, mire készülök. Például egy előadásra Liv Ullmannról vagy Alma Mahlerről. Csehov három nővérének a vágyakozása él bennem a terveim beteljesítése felé. Addig nagyon izgalmas az élet, amíg hajtanak a vágyaid. Soha nem volt szerepálmom, mindig jöttek a szerepek. De most van egy, még nem játszottam el Arkagyinát Csehov Sirályában, ő még bennem van. Élvezem az új kihívásokat, legyen az videoklip, hangalámondás, vagy a Ghymessel együtt szavalás. Így kerek az életem. Várom az izgalmas új megkereséseket és közben mesélek, mert sok mondanivalóm van, még mindig.

– Hiszen „mesében állunk, csodakertben" írja Szabó Lőrinc, s ezt a címet választotta a székfoglalójának is, amelynek kezdőképe egy gyönyörű festmény. Természetesen ez sem véletlen…

– Valóban nem. Ez a csodás freskó a Kr. e. 7. századból kicsit engem jelképez. A már félháttal, elmenőben lévő hölgy bizonytalanul visszanyúl és letép még egy virágot, közben a bal kezében tartott amfora tele apró virággal. Talán a szerepeimet jelenti, a múltat. Titokzatos kép, mint ahogy mi emberek is tele vagyunk titkokkal. És minden fölött a szeretet, a hit a lényeg. „Tudd viselni a keresztedet és higgy." (A. P. Csehov)

Piros Ildikó portréja A kecskeméti születésű színésznő már négyéves korában színpadon játszott, később zongora- és táncórákra járt, imádta a verseket, irodalomtanár szeretett volna lenni. Érettségi után mégis a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett. 1970-ben együtt végzett Kern Andrással, Sunyovszky Szilviával, Bodnár Erikával, Verebes Istvánnal. Harmadéves főiskolásként főszereppel mutatkozott be a Madách Színházban, ahol diplomája megszerzése után végleges szerződést kapott. Harminchét éven át, 2007-ig volt a társulat tagja, azóta örökös tag. 2007 és 2012 között a Soproni Petőfi Színház társulatának tagja volt, 2010-től a Turay Ida Színház társulatában is játszik. Színpadi szerepkörét meghatározta finom szépsége, a lényéből áradó szelídség és tisztaság. Nemcsak ő volt hűséges a Madách társulatához, hanem a színházi vezetés bizalma is töretlen volt iránta. Minden téren bizonyíthatott: klasszikus és modern drámák hősnőit formálta meg sikerrel, vígjátékokban, tragédiákban egyaránt szerepet kapott. Hosszú pályafutása alatt egy darabban több szerepet is eljátszhatott. (Az Ármány és szerelemben például fiatalon Lujzát, később pedig Lady Milfordot alakította.) Jelentősebb színpadi szerepei: Lujza (Schiller: Ármány és szerelem), Nyina (Csehov: Sirály), Desdemona (Shakespeare: Othello), Mira (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom), Lisbeth (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja), Ophelia (Shakespeare: Hamlet), Mária Lujza (Rostand: A sasfiók), Gertrúd, dán királyné (Shakespeare: Hamlet), Mauks Ilona (Görgey Gábor: Mikszáth különös házasságai), Marlborough hercegné (Scribe: Egy pohár víz). Számos filmben és tévéjátékban láthattuk: A veréb is madár (1968), Hahó, Öcsi (1971), Lila ákác (1972), Macskajáték (1974), Gyertek el a névnapomra (1983). Egyik főszereplője volt a Rózsa Sándor és a Kisváros című televíziós sorozatoknak, ő játszotta Zsuzsannát, a diakonisszát Szabó Magda Abigél című regényének nagy sikerű tévéváltozatában. Elsősorban színpadi színésznőnek tartja magát. Hisz abban, hogy a harmadik évezred elején is van küldetése a színháznak, hogy a színésznek a következő nemzedéknek is át kell adnia a játék örömét és hitét. A szép nyelven „beszélő" színházat szereti, „ahol nemes műveket nemesül tolmácsolnak", de a modern dolgokra is nyitott, 2016-ban például Kovács Ákos Ugyanúgy című dalának videoklipjében is szerepet vállalt. 2000 és 2014 között színészi játékot tanított a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Férjével, a szintén Kossuth-díjas Huszti Péterrel, aki a nemzet művésze is, közel ötven éve élnek együtt, a színpadon is számos szerelmespárt alakítottak. Művészi munkáját 1982-ben Jászai Mari-díjjal, 2003-ban érdemes művész címmel ismerték el. 2012-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „a lényéből áradó szelíd tisztasággal megformált színházi és filmszerepeiért", sokoldalú, nagy sikerű művészi pályafutása elismeréseként. 2014-ben megkapta a Magyar Művészeti Akadémia Tolnay Klári-emlékérmét. 2017-ben Arany Medál életműdíjat kapott. 2021-ben a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjává választották.