The selected web content no longer exists.

Szobrot avattak Lajtha László tiszteletére az V. kerületi Károlyi-kertben
Felavatták a 20. század egyik legjelentősebb magyar zeneszerzője és népzenekutatója, Lajtha László (1892–1963) szobrát az V. kerületi Károlyi-kertben 2015. június 30-án, kedden, a komponista születésnapján. Dr. Hoppál Péter kulturáért felelős államtitkár jelentős hiánypótlásnak nevezte a portrészobor átadását, hiszen korábban ilyen formában nem állítottak emléket Lajtha Lászlónak.
Kiemelte életművének sokrétűségét, zeneszerzői, népzenekutatói, zenepedagógiai, kultúrdiplomáciai munkásságát, amely nélkül – mint mondta – nem lenne kerek a 20. századi magyar zenetörténet. Dubrovay László zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökségi tagja azt emelte ki, hogy Lajtha László itthon szolgálta a magyar kultúra ügyét és a haza melletti kiállása példaértékű lehet minden nemzedéknek. Mint mondta, Lajtha "franciás útja" – azaz a francia zenei hatások erőteljes beépítése zeneszerzői felfogásába – megnehezítette életművének elfogadását egy olyan korban, amelyben a német zene hegemóniája egyértelmű volt. Szentgyörgyvölgyi Péternek, Belváros-Lipótváros polgármesterének a levelét Böröcz László alpolgármester olvasta fel. A polgármester a köszöntőben felidézte, hogy Lajtha László kisgyerekkorától a kerületben nevelkedett, későbbi munkásságából pedig többek között pedagógusi tevékenységét emelte ki olyan jeles tanítványokkal, mint Ferencsik János vagy Tátrai Vilmos. A szoboravatásra hazautazott Amerikából a komponista fia, Lajtha Ábel agykutató, Szent-Györgyi Albert egykori tanítványa is. A 93 éves tudós felidézte: a szobor ötlete Lajtha Ildikótól, a zeneszerző unokahúgától származik. "Ildikó nagyon szerette édesapámat, vele volt, amikor én már nem lehettem. Nagyon sokat tett apám munkásságának itthoni elismertetéséért és szívügye volt a szobor felállítása is, ezért különösen fájó, hogy végül már nem érhette meg". Kiemelte Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója és Solymosi Tari Emőke zenetörténész segítségét is. Lajtha Ábel arról is mesélt, hogy a szobor helyszínéhez közel, a Váci utcában laktak, ahol ma emléktábla őrzi Lajtha László nevét – sőt az egész házat Lajtha-háznak nevezik –, de tudomása szerint ez az első köztéri szobor apjáról. Úgy vélte, Lajtha László itthoni emlékezete még mindig nincs méltó helyen, keveset játsszák a műveit, köztük a legfontosabbakat, a szimfóniákat is; ebben a végletekig erkölcsös, tisztességes személyisége is szerepet játszhatott. "Amikor a rádió zeneigazgatója lett, nem engedte, hogy a saját műveit játsszák. Ha valaki hozott neki egy ceruzát, visszautasította azzal, hogy őt nem lehet megvesztegetni. Életfilozófiája, amely szerint az embereken segíteni kell, nem pedig ártani nekik, sem a náci, sem a kommunista időkben nem volt népszerű" – vélekedett. Lajtha László szobrának felállítását dr. Lajtha Ildikó, Lajtha László 2013-ban elhunyt unokahúga és jogörököse kezdeményezte, és a Hagyományok Háza, a Magyar Művészeti Akadémia, a Lajtha László Alapítvány, a Fővárosi Önkormányzat és Belváros-Lipótváros Önkormányzata támogatta.
A szoboravatást követően Lajtha László műveiből összeállított ünnepi hangversennyel emlékeztek a zeneszerzőre a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében.
Forrás: MTI, Hagyományok Háza
fotók: MMA
Lajtha László (1892–1963) a XX. század első felének egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, aki meghatározó tevékenységet fejtett ki a népzenekutatás és zenepedagógia, valamint a nemzetközi kultúrdiplomácia terén is. Életében – főként Franciaországban – a nála egy évtizeddel idősebb Bartókkal és Kodállyal együtt emlegették: „les trois grands hongrois" (a három nagy magyar). A kommunizmussal való szembenállása miatt műveit 1948 után Magyarországon alig játszották. A zenetörténetileg igen jelentős, egészen egyéni arculatú művész életművét az utóbbi évtizedekben kezdi újra felfedezni a zenei szakma és a közönség.
1963-ban bekövetkezett halála után Molnár Antal zenetörténész így búcsúztatta: „egyénisége nyomán tovább terjed és növekszik a jóság, derékség, műveltség és magyarság."
Műsor:
Lajtha László: Koncertszonáta fuvolára és zongorára, Op. 64 (1958)
Előadta: Kanyó Dávid (fuvola) és Réti Balázs (zongora), az MMA ösztöndíjasa
(A mű zongoraszólama Lajtha László egykori hangszerén szólal meg.)
Lajtha László: I. sinfonietta vonószenekarra, Op. 43 (1946)
Előadta a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok, hangversenymester: Somogyi Péter
Előadta: Kanyó Dávid (fuvola) és Réti Balázs (zongora), az MMA ösztöndíjasa
(A mű zongoraszólama Lajtha László egykori hangszerén szólal meg.)
Lajtha László: I. sinfonietta vonószenekarra, Op. 43 (1946)
Előadta a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok, hangversenymester: Somogyi Péter
Forrás: MTI, Hagyományok Háza
fotók: MMA