The selected web content no longer exists.
Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke
Kibeszélni a némaságot
41. Tokaji Írótábor
A Magyar Írószövetség idén negyvenegyedik alkalommal rendezi meg a Tokaji Írótábort, melynek mottója Eltiltva és elfelejtve – A hallgatás és elhallgattatás évei a magyar irodalomban. A szocializmus évtizedei alatt hallgatásra kényszerített írók, művészek munkásságát feldolgozó rendezvényt a Magyar Művészeti Akadémia is támogatta.
A Magyar Írószövetség idén negyvenegyedik alkalommal rendezi meg a Tokaji Írótábort, melynek mottója Eltiltva és elfelejtve – A hallgatás és elhallgattatás évei a magyar irodalomban. A szocializmus évtizedei alatt hallgatásra kényszerített írók, művészek munkásságát feldolgozó rendezvényt a Magyar Művészeti Akadémia is támogatta.
„A számvetés éveit éljük. Nem mindenki vág hozzá jó képet. Pedig ha nem beszéljük ki, nem valljuk meg az elmúlt fél évszázad közös terheit, mérgező tabutémáit, elmaszatoljuk a jövőnket is" – kezdte a Tokaji Írótábor hivatalos megnyitóján mondott beszédét Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke.
Az idei rendezvény – a tavalyi közvetlen folytatásaképp – ezúttal az 1965-ös évtől a rendszerváltásig terjedő időszak irodalmi életének, a szocialista kultúr-ideológiának és a diktatúra erőszakos, elnyomó-elhallgattató mechanizmusainak működését igyekszik feltárni. Szentmártoni János szerint az a nemzedék, amely még a nyolcvanas évek idillinek tűnő, ám valójában vihar előtti békéjében gyerekeskedett, különösen nehéz helyzetben van, hiszen a megelőző korszak bűneiért semmiben sem felelős, hacsak abban nem, hogy nem akar, vagy nem mer szembeszállni a szülők nemzedékével. Ennek a generációnak a feladata, hogy kommunikációs hidat verjen az előttük lévő korszak kegyetlensége által megnyomorítottak és az utánuk következő, a diktatúrával már semmilyen közvetlen kapcsolatba nem került fiatalok csoportjai közé. A múlt feldolgozása csak ennek a bonyolult és több nemzedéken átívelő folyamatnak az eredményeképp történhet meg. Az Írószövetség elnöke szerint a Tokaji Írótábor idei konferenciája ennek a célnak az eléréséért született meg.
Az első napon tartott szimpózium nyitóelőadásában Tellér Gyula szociológus és József Attila-díjas műfordító fölvázolta a tavalyi Írótábor témájául választott 1945-1965-ös időszak és az idén feldolgozásra kerülő '65-től a rendszerváltásig tartó korszak közti átmenetet. „Az az író-alkotó ember, aki valamikor az '50-es években belevágott, hogy művét megalkossa, vagy a befejezett írást a közönséghez eljuttassa, át kellett esnie a társadalom és a rákényszerített politikai rendszer küzdelmének drámáján" – mondta Tellér Gyula. A korszak szakértője szerint a rendszer nem csak az emberek tevékenysége és jövedelme felett igyekezett totális ellenőrzést gyakorolni, hanem az egyén megnyilatkozásai, gondolatai felett is. Ezt példázza, hogy az irodalmi élet teljes kontrolljára törekedve a kor vezetői Leninre hivatkoztak, aki szerint az irodalomnak az egységes proletár munka részévé kell válnia. „Aki ezt nem vállalta, vagy akit eleve alkalmatlannak ítéltek rá elhallgattatták és elhallgatták" – zárta gondolatmenetét Tellér Gyula.
A konferencián a továbbiakban előadást tartott még Mezei Balázs, Miklóssy Endre, Rónay László, Sárközi Mátyás, Szőcs Géza, Tófalvi Zoltán, és Vasy Géza is.
Az idei rendezvény – a tavalyi közvetlen folytatásaképp – ezúttal az 1965-ös évtől a rendszerváltásig terjedő időszak irodalmi életének, a szocialista kultúr-ideológiának és a diktatúra erőszakos, elnyomó-elhallgattató mechanizmusainak működését igyekszik feltárni. Szentmártoni János szerint az a nemzedék, amely még a nyolcvanas évek idillinek tűnő, ám valójában vihar előtti békéjében gyerekeskedett, különösen nehéz helyzetben van, hiszen a megelőző korszak bűneiért semmiben sem felelős, hacsak abban nem, hogy nem akar, vagy nem mer szembeszállni a szülők nemzedékével. Ennek a generációnak a feladata, hogy kommunikációs hidat verjen az előttük lévő korszak kegyetlensége által megnyomorítottak és az utánuk következő, a diktatúrával már semmilyen közvetlen kapcsolatba nem került fiatalok csoportjai közé. A múlt feldolgozása csak ennek a bonyolult és több nemzedéken átívelő folyamatnak az eredményeképp történhet meg. Az Írószövetség elnöke szerint a Tokaji Írótábor idei konferenciája ennek a célnak az eléréséért született meg.
Az első napon tartott szimpózium nyitóelőadásában Tellér Gyula szociológus és József Attila-díjas műfordító fölvázolta a tavalyi Írótábor témájául választott 1945-1965-ös időszak és az idén feldolgozásra kerülő '65-től a rendszerváltásig tartó korszak közti átmenetet. „Az az író-alkotó ember, aki valamikor az '50-es években belevágott, hogy művét megalkossa, vagy a befejezett írást a közönséghez eljuttassa, át kellett esnie a társadalom és a rákényszerített politikai rendszer küzdelmének drámáján" – mondta Tellér Gyula. A korszak szakértője szerint a rendszer nem csak az emberek tevékenysége és jövedelme felett igyekezett totális ellenőrzést gyakorolni, hanem az egyén megnyilatkozásai, gondolatai felett is. Ezt példázza, hogy az irodalmi élet teljes kontrolljára törekedve a kor vezetői Leninre hivatkoztak, aki szerint az irodalomnak az egységes proletár munka részévé kell válnia. „Aki ezt nem vállalta, vagy akit eleve alkalmatlannak ítéltek rá elhallgattatták és elhallgatták" – zárta gondolatmenetét Tellér Gyula.
A konferencián a továbbiakban előadást tartott még Mezei Balázs, Miklóssy Endre, Rónay László, Sárközi Mátyás, Szőcs Géza, Tófalvi Zoltán, és Vasy Géza is.
