A konferencia a Batthyány Lajos Alapítvány székházában számos művész és művészettörténész részvételével zajlott, akik előadásokat tartottak a GIM-ről. A rendezvény kiállítással is kiegészült, amely válogatás volt a GIM gyűjteményes anyagából. A GIM-ről és jelentőségéről Katona Szabó Erzsébet textilművészt kérdeztük, aki a GIM vezetője, a hozzá kapcsolódó alapítvány kuratóriumi elnöke, valamint az MMA rendes tagja.


– Elkerülhetetlen a kérdés: hogyan indult, miként jött létre ez a művészeti és baráti csoportosulás, amelynek Gödöllő város segítségével egy csodálatos alkotóházat is sikerült találnia a Körösfői Kriesch Aladár utca 15–17. szám alatt?
 
– A kezdetet megelőzte egy olyan időszak, amikor a jelenleg romos és felújításra váró testőrlaktanyában – ahol a feltételezések és helyi szóbeli hagyományok szerint a Gödöllői Királyi Kastély testőrei és családjai laktak a 18. században –, több alkotótársam és én is műtermekhez juthattunk. Ennek köszönhetően kialakult egy kis művészeti élet, sokat dolgoztunk, találkozgattuk, majd összekovácsolódott egy baráti társaság, noha senki sem fogta egybe a csoportot. Később a város úgy döntött, hogy másra használja a laktanyát, így sajnos műtermek nélkül maradtunk. De megígérték, hogy amint lehetőség adódik rá, gondoskodnak helyről a gödöllői művészek számára. A város vezetősége először azzal az ötlettel keresett meg, hogy a gödöllői szőnyeg hagyományaira épülő önfenntartó szövőműhelyt indítsunk az egykori művésztelep utcájában, a ma Körösfői utcai ingatlanban. Ezen a helyen a hetvenes évektől műhelyek és irodák céljaira felhúzott, mondhatni jellegtelen épület állt, amely azóta sokféle funkciót töltött be, bérbe is adták időnként. Elhárítottam az ajánlatot, mivel nem kívántam üzlettel foglalkozni, viszont azt javasoltam, hogy a gödöllői művésztelep szellemében egy nyitott és több lábon álló alkotóműhelyt kellene inkább létrehozni. Persze hozzá kell tennem, hogy egy közepes állapotú felvonulási épületről és épülettörmelékkel, gyommal teli kertről volt szó. Hatalmas, hosszan tartó munkát kellett végeznünk, hogy céljainknak megfelelően kialakítsuk azt az atmoszférát, amitől olyanná vált, ami ma látható. A 2004-ben történt általános felújítást követően, amely az önkományzat támogatásával valósult meg, építészeti szempontból is elnyerte a mai alakját, a kiállítóterem pedig sokrétűen használhatóvá vált. Gödöllő polgáraitól is sok segítséget kaptunk, a kezdetektől a mai napig.
 
– Mekkora az épület és a kert?
 
– Négyszáz négyzetméteres az alkotóház, ebből 70 négyzetmétert tesz ki a kiállítóterem, de van szövő-, rajz- és kerámiaműhelyünk is, ahol művészeti oktatás folyik. A kert körülbelül kétezer négyzetméter. Amikor 1998 tavaszán megkaptuk, tele volt szeméttel, gazzal, és rendkívül rossz volt a földje. Harminc teherautónyi rossz földet kellett elvinni és helyette termőföldet hozni, hogy megkezdhessük a kert kialakítását. Ebben is támogattak. A teljes villamoshálózatot is ki kellett cserélni, és nem is folytatom, hogy mi mindenre volt még szükség az indulásnál. A kastély akkori ügyvezető igazgatója is mellénk állt, sokat segített tanácsokkal, és munkaerővel is támogatott. És még sokan mások. Spontán jött létre ez az összefogás. Akkoriban kezdett érdekelni a kertészkedés otthon, így aztán hobbiból a GIM-ben is tervezgettem a kertet, elég sokat dolgoztam is benne. Érdekes módon ez a kert valamiféle szimbolikus dologgá vált. Most már tudom, emblematikusan meghatározza egész tevékenységünket. Már a kezdettekkor kihasználtam a tervezésben, hogy az alkotóház és a kert elhelyezkedése csodálatos, gyönyörűen odasüt a nap, a városrészben, ahol megtalálható, nagy zöld terület övezi, közel az Erzsébet park, határos a temetővel, nincs túl messze az erdő sem. Nem véletlen, hogy Erdő utcának hívták a huszadik század fordulóján. Ilyen szép környezetbe kerültünk.
 
– Melyek a GIM fő tevékenységei?
 
– A két legfontosabb a kiállítások rendezése és a hozzá kapcsolódó műhelynapok, összművészeti rendezvények. A másik pedig a művészeti oktatás művészeti szabadiskola formájában. A GIM elsősorban szakmai, baráti csoportosulás, a Gödöllőn és környéken élő hivatásos művészekből jött létre. Kialakítottuk kiállítási koncepciónkat: a tárlatok általában meghívásos alapon jönnek létre, jellemzően tematikusak, meghatározó a kiállítóterem mérete, de persze nyáron ott a kert is. Talán ez a keret biztosítja azt az intimitást, jó érzést, baráti atmoszférát a szakmain túl, amiért magukénak érzik a kollegák, és szívesen ottmaradnak minden alkalommal, amikor találkozunk. Ha nagyobb lenne a hely, ez talán nem tudna létrejönni. A lényeg a közös gondolkodás.
 
– Hány művész tartozik a GIM-hez?
 
– Ezt így nehezen tudnám meghatározni, ami biztos, hogy az alapító csoport tizenegy tagú volt, közülük sajnos hárman eltávoztak. Ez az a mag, amely majdnem minden kiállításon részt vesz. A tizenöt év alatt összesen körülbelül kétszázötven művész munkáját állítottuk ki, és évente 3-6 tárlatot rendezünk. De nemcsak a GIM-házban, hanem az egész országban sok más helyen és külföldön is. Például voltunk Glasgow-ban, a Magyar Magicen, ahova Keserü Katalin és Őriné Nagy Cecília javaslatára kaptunk meghívást, Barbizonba és Párizsba pedig a Euroart, az Európai Művésztelepek Szövetsége tagjaként. Vagy említhetem az Iparművészeti Múzeumban rendezett Horror Vacui című kiállítást, a pesterzsébeti múzeumbeli vagy dunaszerdahelyi csoportos bemutatkozásokat. Talán a legnagyobb szabású esemény, az Élmény és Eszmény címmel rendezett képző- és iparművészeti kiállításunk volt 2001-ben, a gödöllői művésztelep 100 éves jubileuma alkalmából a gödöllői kastély szinte teljes területén.
 
– Hogyan jellemezné a GIM szellemiségét?
 
– Az egykori gödöllőieket áthatotta a művészet erejébe vetett hit, a pozitív művészeti attitűd. Nehéz a művészkollégáim nevében többes szám első személyben beszélni arról, hogy mit képviselünk. Ez egy program, amely tizenöt, lassan tizenhat éven át örömet és kiállítási ambíciót teremtett sok nagyszerű kollégám számára. Mi Gödöllőn, most már talán velük együtt is, fontosnak tartjuk a harmóniát, a mívességet és az alkotásban kifejeződő humanizmust. Mindenesetre mikor meghívok valakit kiállítani vagy a téma vagy a rólunk kialakult véleménye hatására, általában ezeket az értékeket felmutató alkotással lep meg, s így egymást inspirálva haladunk tovább az úton.
 
– Iparművészeti műhelyről van szó, de jól látható, hogy a képzőművészet is állandóan jelen van.
 
– Igen, a kettő véleményem szerint nem válik el. Ahogy egykor a gödöllői művésztelepen sem vált el. Igaz ugyan, hogy kezdetben a mi csoportunk túlnyomó részt iparművészekből állt, a tizenegy alapító között csak két képzőművész volt, de a művészet annyira egyéni teljesítményekre épül, hogy változhat az időben az alkotó érdeklődése, például a megrendelés függvényében vagy éppen egyéni élete okán. Szerencsére a jó mű az, ami műfajtól független. Mi, „kétszázötvenen" nyitottak vagyunk, és szívesen látunk másokat, akik kíváncsiak erre a harmonikus és békés szigetre.
 
– Jelenleg és a közeljövőben milyen kiállítások láthatók az alkotóházban?
 
– Mű-Történetek – az emlékezés éve, 1914–2014 címmel szeptember 30-ig látható egy képző- és iparművészeti kíállítás. Ez egy ugyanolyan tematikus sorozat első bemutatkozása mint a Kert volt, amely témában összesen tizenhárom tárlatot rendeztünk tizenhárom éven át. Ezúttal arra kértem a kollegákat, hogy munkájuk mellé csatolják műveik keletkezéstörténetét is és azokat a gondolatokat, amelyek a mű alkotása közben születtek. Így a látogatók közelebb kerülnek az alkotófolyamathoz, a megfejtéshez. Meghatóak és jók a szövegek, szép eredmény ez az új sorozat, érdemes lesz folytatni az elkövetkező években. A legközelebbi kiállításunk október 18-án nyílik, Fekete György és Schrammel Imre munkái lesznek láthatók a Mesterek, műhelyek című, 2008-ban indult sorozatunk részeként.