A retrospektív kiállítást Keserü Katalin művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja nyitja meg. A kurátor a Hantai család – az ő közreműködésükkel valósul meg a tárlat – és Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója, aki elmondta az MMA-nak, ott lesz a megnyitón a 86 éves Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő, Hantai Simon földije, 70 éven át, Hantai haláláig tartó barátja, valamennyi kötetborítójának tervezője és verseinek illusztrátora. Juhász is több verset írt a festőművészhez. Fabényi Júlia arról is beszélt, hogy Hantai korai, Magyarországon 1944 és 1948 között született munkáit, köztük az Életöröm, Az erkélyen, az Önarckép címűeket és a család tulajdonában levő több képet kiállításon még soha nem mutattak be, itt lesz látható először.

Hantai Simon a XX. század második felének egyik legnagyobb hatású alkotója volt, a most bemutatott anyag a szürrealizmustól a gesztusfestészeten át a pliage-ig terjed. Olyan történelmi jelentőségű képei is a kiállításon lesznek, mint a Párizsból kölcsönkapott, 1949-ben született Fürdőzők (109×166,5 cm, olaj-vászon) vagy a Mezők termékenysége, a Negyedik vedlés vagy a Megdermedt harmat címűek. Ezek a festmények Hantai első párizsi kiállításán, 1953-ban voltak láthatók. A tárlatot André Breton francia író, esztéta, a szürrealizmus irányzatának megalapozója szervezte Hantainak.

A művész 1960-tól 1982-ig alkalmazta a pliage vagyis a hajtogatás technikáját, és a nyolc különböző pliage szériából egy-egy alkotást is kiállítanak. A vászon hajtogatásával, gyűrésével és festésével hatalmas felületeken sajátos, absztrakt mintázatokat alkotott. Földre fektetett vászonnal dolgozott és „vakon festett" képeknek nevezte a létrejött alkotásokat. A kékfestőhöz hasonlatos módszerről egy helyen azt írta Juhász Ferenc, hogy ennek ősgyökere az édesanyjához vezet vissza, az ő falusi  szekrényében sorjáztak szépen összehajtogatva a kékfestő kötények.
Hantai Simon 1982-ben Franciaországot képviselte a Velencei Biennálén, ezzel búcsúzott a közönségtől. „A merkantilizmus eluralta a művészeti világot is. Ha nem tetszik, nem kell benne részt venni. Én kivonultam" – írta a festő. A visszavonulás után 16 évvel a Laissée (Meghagyott/Maradék) sorozat darabjait ollóval összevágta és új kompozíciókat állított össze belőlük.

Hantai Simon Bián született 1922-ben sváb családban, Handl néven. 1941-ben vették fel a képzőművészeti főiskola freskó szakára. Aba-Novák Vilmos és Kontuly Béla volt a mestere. A főiskolai évek alatt Matisse és Bonnard művészete vonzotta. 1948-ban feleségével, Bíró Zsuzsa festővel római ösztöndíjjal utazott Olaszországba, ahonnan Párizsba mentek és ott telepedtek le. Először szürrealisztikus képeket festett, később a New York-i iskola párizsi bemutatkozása után Pollock munkássága inspirálta, és a gesztusfestészet felé fordult.

1958–59-ben a hatalmas, 3×4 méteres vásznon, az Ecriture Rose-on (Rózsaszínű írás) dolgozott. Ez a vászon lett további munkáinak kiindulópontja, majd jött a hajtogatás, a pliage korszaka és a visszavonulás.

Alkotásai a hazai vezető művészeti intézményeken, a Szépművészeti Múzeumon, a Magyar Nemzeti Galérián, a Ludwig Múzeumon és a pécsi Janus Pannonius Múzeumon túl megtalálhatók a New York-i Guggenheim Museum, a párizsi Modern Művészetek Múzeuma és Párizs város kortárs művészetek múzeumának gyűjteményében, valamint a római Vatikán Múzeum, a nizzai kortárs művészeti múzeum, a londoni Christie's, a párizsi Galerie Jean Fournier kollekcióiban, továbbá magyar, amerikai, olasz, belga és francia magángyűjteményekben.