Rendező: Fábri Zoltán
Forgatókönyv: Sánta Ferenc azonos című regényéből Köllő Miklós és Fábri Zoltán
Dramaturg: Bíró Yvette
Operatőr: Illés György
Vágó: Szécsényi Ferencné
Hang: Lehmann Mihály
Díszlettervező: Romvári József
Kosztümtervező: Schäffer Judit
Gyártásvezető: Föld Ottó
 

Szereplők:  Páger Antal; Görbe János; Keres Emil; Szirtes Ádám; György László; Bihari József; Őze Lajos; Makláry János; Kovács Károly

„A Húsz óra a magyar újhullám egyik meghatározó és nagyon fontos alkotása. Ezt azért érdemes kiemelni, mert noha a film a hatvanas évek derekán készült – tehát pont ennek a nemzeti irányzatnak a közepén –, mégis, Fábrit nem szoktuk az újhullám alkotóihoz sorolni. Hiszen az újhullámhoz inkább azokat társítjuk, akik pályakezdő, fiatal alkotók voltak ekkor, és egy nemzedéki lendülettel indultak el a pályán: a fiatal Sára Sándor, Szabó István, Gaál István, Kósa Ferenc."

(Gelencsér Gábor)

Sánta Ferenc regénye kerülhetett volna olyan rendező kezébe, aki a falusi élet iránti érzékenységével bizonyított, esetleg megbízhattak volna vele a politikai témák valamely megbízható filmes specialistáját. Ami Fábri Zoltánt illeti, ő biztosan nem ez utóbbi, és bár a Körhintával a falu hiteles ábrázolásában is tökéleteset alkotott, nyilván senki sem tekintette a „vidék rendezőjének." Más alkotói jegy az, mely a Húsz óra megfilmesítésére mégis éppen őt különösen alkalmassá tette. Fábri Zoltánról a hatvanas évek közepére most már teljes bizonyossággal kiderül, hogy amihez legjobban ért (vagy ami legjobban érdekli) azok az „emberi építmények" – az olyan morális tételek kibontása, melyben sok az ismeretlen: pontosan annyi, ahány szereplő. Az ilyen filmekben – korábbi és későbbi Fábri-alkotásokban egyaránt, az Utószezontól az Ötödik pecsétig – mindig nagy a veszély hogy csupán steril tételek, papíros-figurák keveredjenek konfliktusba. Fábri tehetsége kell hozzá, hogy hiába a tétel-szerűség, az alakok – a tétel ismeretlenjei – élettel teljenek meg.

Szerző: Hirsch Tibor

Forrás: filmtörténet.hu