Filmrendezői pályafutása előtt Fábri Zoltán festőművésznek készült. Három évet járt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Réti István tanítványa volt. A mester a fiatal növendéket harmadéves korában tanársegédjéül kérte fel. Ő azonban – mentora számára váratlanul – nem élt e megtisztelő lehetőséggel, átjelentkezett a Filmművészeti Főiskolára. Ami ezután következett, mára a filmtörténet részévé vált.
1983-ban, miután elkészítette utolsó filmjét (Gyertek el a névnapomra), újra festeni kezdett. Így fogalmazott: „Kézbevettem megint az ecsetet. Létrejött egy csomó kép. S most olyan, mintha nem is lett volna közben semmi…" A művész néhány festménye és díszletterve utoljára 2007-ben, a 38. Magyar Filmszemlén volt látható. Az idei kiállítás abban különbözik a 2007-estől, hogy itt a kiállított képek egy konkrét tematikát követnek, ezek a festmények gondolatilag közvetlenül a filmrendezői életművet hosszabbítják meg.
Sarkadi Imre írta le a Körhinta forgatására emlékezve, hogy Fábri „egyszerűen művészi munkát akart végezni, s mert filmről volt szó, a filmművészet rendelkezésére álló eszközeivel".
 Forrás: Filmhu