Szemadám György: Arabuko Sokoke

The selected web content no longer exists.

magyar English

Képzőművészet

Gorka Géza Kerámiamúzeum

2621 Verőce, Szamos u. 22.

A kiállítás megtekinthető 2013. június 30-ig hétfő kivételével naponta 9-17 óráig.

Nagyobb térképre váltás

More images

„A sovány elefánt erdeje" – így hangzik magyarul Szemadám György Munkácsy-díjas festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja 2013. május 10-én megnyílt kiállításának címe, mely egyben Kenya legfőbb nemzeti parkjának is a neve.

A tárlat a Gorka Kerámiamúzeumban látható, rendezője Vörösváry Ákos, közreműködött Szemadám Tamás. A meghívó ide kattintva elérhető.

A kiállítást Czakó Gábor Kossuth-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja nyitotta meg:

Mit csinál a művész?

Mit, amikor festőszobája székén kuporog, amikor Kenyában csatangol?

Ha eltekintünk az izmusművészettől, kubizmustól a szocreálon át a posztmodernig, vagyis az ISO-ipartól, amely bizonyos gyártási és forgalmazási szabványokat követve próbál megfelelni ideológiának álcázott politikai és kereskedelmi céloknak, s még csak arra sem jön rá, hogy egyik sem különbözik a másiktól, lényegüket, eltökélt benső igénytelenségüket tekintve azonosak –

Miért? Miként?

Azért, mert lemondtak a szellem kereséséről, követéséről, szolgálatáról a sikerért, vagy közönségesebben, de őszintébben szólva a pénzért. Egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől, hogy az izmusokat vagy száz éve a piac találja ki, olykor a vele puszipajtás politikával hancúrozva. A művészeknek szinte semmi közük az izmusokhoz: nevük csak áruvédjegy –

No lám, a mikéntre is megfeleltünk.

József Attila írja Ars Poetica-jában:

„Költő vagyok - mit érdekelne

engem a költészet maga?"

Valóban – tegnap dada, ma szocreál, holnap strukturalizmus?

Aki ilyesmikre csavarodik, az vagy karrierista, vagy álművész, vagy hülye. Vagy az lesz, amikor megzuttyan a semmit kergetve –

„Én túllépek e mai kocsmán," – felel önmagának és korának, meg ún. sikeres kortársainak a költő, s kiadja az utasítást: Önmagának, de úgy, hogy senki se ringassa magát abban a tévhitben, hogy rá nem vonatkozik: „A mindenséggel mérd magad!" kevesebbel nem érdemes, és nem is lehet, mert az vonatkozik ránk a maga teljességében.

Mi a mindenség?

Ez.

Az izmusművész kapva kap a fikán, bekeretezi, kiállítja, s aláírja: A Mindenség. Termékével vagyont és hírnevet szerez.

És ha kiderül, hogy a fika meztelen? Nyugodtan hánykolódhat ágyában, az antikrisztusi idő jelen állása szerint még nem fog lebukni…

Szemadám György szobafestő.

A leginkább szabadban dolgozó művészek a mindenséget a tér felől közelítik. A táj, az ég, a levegő határtalanságába merülve próbálják megragadni a végtelent, miként tette például Paál László. A szobafestők jobbára a műtermükben ülnek és a másik végtelennek látszó dimenzióval, az idővel birkóznak, hogy eljussanak a valósághoz.

Nem a láthatóhoz, nem a fikához, hanem az érvényeshez.

Ahhoz, ami, helyesebben, Aki ténylegesen létezik.

A művész sosem nyaral, akkor sem, amikor Kenyai turistaösvényeken ballag az idegenvezetővel és fényképezőgépét kattogtatja, miként az korszerű szokás. Igen érdekes világ tárul elénk, Kenya történelem nélküli történetéhez igazodóan kellően rejtélyes, mert történetírás nem létezett, a helyi emlékezet meg keveset őrzött meg a romjaikban is tekintélyes épületek regényéről.

Szemadám szép fölvételeket szedett elő gépéből, mert ő már ilyen, nehezére esik hitványat csinálni.

Nekem nagyon tetszik az elefánt a zsiráffal meg a Piros virág a madárszárnnyal. Itt vagyunk az idők végtelenjében, minden idők madara száll keresztül a festőszoba dzsungelén.

Szemadám időfestő.

Akkor érünk a Lényeghez, a valósághoz, amikor beletekintünk ennek a különleges madárnak, a Rablólovagnak a szemébe. Olyan, mintha a Mindenségen átfúrt lyukat látnánk, ami beszippant, ha nem vigyázunk. Ne vigyázzunk, engedjük el magunkat, hogy lássuk benne magunkat és egymást – örökké.

A megnyitón köszöntőt mondott továbbá Czene András múzeumigazgató-helyettes

„A sovány elefánt erdeje" – így hangzik magyarul Szemadám György Munkácsy-díjas festőművész kiállításának címe, mely egyben Kenya legfőbb nemzeti parkjának is a neve. A legenda szerint a waata törzsbéli fekete vadászok az erdőnek egy olyan részén, ahol a fák törzse átlagosan 50 cm átmérőjű és 7 méter magas, rátaláltak egy sovány elefántra, melynek ormánya nem érte el a leveleket. Azt, hogy mi történt szegény jószággal, nem sikerült kideríteni, s erre választ Szemadám György kiállított képei sem adnak.

Mégis érdemes volt eljönnünk. Az afrikai kontinens egyik legszebb és legjobban megőrzött ősi környezetének világába vezeti be a látogatót a művész. Egy olyan világba, ahol elmosódnak a határok ember, állat és növény között, ahol ezek méltóságteljesen, paradicsomi szín- és formagazdagságban élnek együtt egymással, s melyek ugyanakkor szerves részei is egymásnak. Archaikus egységet alkotnak. Nem kell beszélnünk a szuahélit, a kikuyut, a kambát, a luhját vagy akár a kalendzsint, azaz a helyi nyelvek valamelyikét – nem, azt a bizonyos ősi nyelvet, melyet a kiállítótérbe lépve azonnal meghallunk, még megértjük mi is. Az egyetemes szellem rezgését, ősi hangját transzcendens dobhártyánkkal észleljük.

A kiállított alkotások ősi, gyakran rituális elemeket villantanak fel – obszidián pengét, kőzetformációkat, csontokat, törzsi maszkokat, démont, varázslót - mindezeket sajátos művészi megformálásban, egyszerre több műfajban is. A teremtett világ szeretete, szellemi mélysége és gazdagsága árad a művekből.

Nem lehet elmenni közönyösen a kiállított alkotások mellett. Vigyázat! Az archaikus világ ebben a teremben szemmel tart minket. Figyelnek minket az állatok, a madarak, szeme van a színes növényi-organikus formációknak, szigorúan tekint ránk a varázsló önarckép és még a rozsdás ásó is két szemmel lesi léptünket. Az archaikus szellem világa belénk lát, nem hagyja, hogy elfelejtsük, mit is jelent – embernek lenni.

Hölgyeim és uraim, fogadják szeretettel Szemadám György 60. egyéni kiállítását!

Czakó Gáborés Szemadám György

May 10, 2013 | kiállítás , szemadám györgy