The selected web content no longer exists.
Emlékek és tervek
Interjú a Fotó- és Filmművészeti Tagozat közelmúltban megválasztott vezetőjével, Zsigmond Dezsővel
Zsigmond Dezsőt ‒ elmondása szerint ‒ a kétezres évek közepén Sára Sándor operatőr, rendező, az MMA néhai tagja és Jankovics Marcell filmrendező, művelődéstörténész, illusztrátor, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tiszteletbeli elnöke kereste meg azzal, hogy csatlakozzon, az akkor még nem köztesületként működő, Magyar Művészeti Akadémia Film- és fotóművészeti tagozatához. Nemrégiben pedig már a tagozat vezetésére kérték fel akadémikustársai. Egy rövid interjú keretében Zsigmond Dezsőt vezetői víziójáról, terveiről kérdeztük.
Zsigmond Dezsőt ‒ elmondása szerint ‒ a kétezres évek közepén Sára Sándor operatőr, rendező, az MMA néhai tagja és Jankovics Marcell filmrendező, művelődéstörténész, illusztrátor, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tiszteletbeli elnöke kereste meg azzal, hogy csatlakozzon, az akkor még nem köztesületként működő, Magyar Művészeti Akadémia Film- és fotóművészeti tagozatához. Nemrégiben pedig már a tagozat vezetésére kérték fel akadémikustársai. Egy rövid interjú keretében Zsigmond Dezsőt vezetői víziójáról, terveiről kérdeztük.
- Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra, amikor először megkereste Sára Sándor és Jankovics Marcell?
- Az volt talán a Magyar Művészeti Akadémia fénykora, amikor a székfoglaló kifejezést például még tényleg szó szerint lehetett érteni, mert a székekre valóban rákerült az új tagok neve. Számomra egyértelműen kiderült, hogy egy olyan társaságról van szó, amelynek tagjai rendkívül elhivatottak a szakmájuk iránt, és azt mindig nagy szeretettel és szenvedéllyel űzik. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy két ilyen kiemelkedő művész ajánlott a tagságra. Meglátásom szerint a fotósok és a filmesek egy tagozatba tömörítése némileg kényszerű megoldás volt eredetileg. Ennek ellenére a korábbi tagozatvezetőinknek, Dárday István filmrendezőnek, az MMA rendes tagjának és Buglya Sándor filmrendezőnek, az MMA rendes tagjának sikerült a két területet megfelelő egyensúlyban tartaniuk, pedig nem minden területen passzol egymáshoz tökéletesen a két művészeti ág.
- Milyen érzésekkel fogadta a felkérést, és vágott bele a munkába?
- Többen a legaktívabb tagozatként emlegetik a mienket, nem véletlenül. Ebből is kiderül, hogy kiemelkedően színvonalas munka zajlott a tagozatunkban eddig is, pedig óriási kihívásokkal kellett szembenéznie elődeimnek. Nagy megtiszteltetésnek tartottam a felkérést, de nem rejtem véka alá, hogy – épp miattuk – azért volt bennem némi szorongás is a kezdetkor.
- Mely területeken érzi úgy, hogy változtatásra lenne szükség?
- Szeretném, ha a tagozatunk a közéletben aktívabban vállalna szerepet, bátrabban felvállalva egyes ügyekben a véleményformálást. Meggyőződésem, hogy bele kell szólnunk a magas szintű szakmai vitákba, mert ezzel segíthetjük és segítenünk is kell a döntéshozók munkáját. A filmes és fotós világban igenis hallatnunk kell a hangunkat! Nem lenne jó, ha partvonalon kívüli, amolyan nyugdíjas klub jelleget öltenénk.
- Mire van szükség ahhoz, hogy ez ne így legyen?
- Szükségünk van mindazokra, amiket eddig is tett az MMA és azon belül a Tagozat is. Ugyanakkor szükségünk van jó beszélgetésekre, szakmai egyeztetésekre is akadémikusokkal és nem akadémikus köztestületi tag kollégáinkkal is. Ezek már zajlanak is, és ezeknek köszönhetően most ki is válogattunk kilenc-tíz olyan kortárs magyar filmet, amik lényegében keresztmetszetét adják a magyar filmművészetnek, és amiket az Uránia Filmszínházban vetítettünk vagy vetítünk folyamatosan. Ezekre a vetítésekre mindig ki is küldjük a meghívókat az említett kollégáknak, és külön élményt jelent, hogy a filmek után először rövidebben a nézőkkel, majd hosszabban szakmai körben átbeszéljük a látott produkciók tanulságait. Ezeknek köszönhetően tiszta képet kapunk a mai hazai trendekről, kirajzolódik előttünk, hogy mit várhatunk a mai magyar filmművészettől. Meghívtuk Káel Csaba filmügyi kormánybiztos urat, mert szeretnénk gondolatainkkal, tanácsainkkal segíteni a döntéshozók munkáját is. Ezen kívül egyeztettünk a Magyar Mozgókép Fesztivál szervezőivel, és remélhetőleg sikerül megállapodnunk arról, hogy a tagjainkról, illetve a szakma kiválóságairól készített portréfilmjeink vetítésre kerüljenek náluk. Tehát, elindultunk egy úton, ami reményeink szerint aktívabbá, láthatóbbá teszi tagozatunkat.
- Mik a konkrét tervei a közeljövőre vonatkozóan?
- Készülünk ‒ többek között ‒ az április 30-ai Magyar Film Napjára. A magyar dokumentumfilmek szülőháza és máig létező műhelye a Dunatáj, aminek létrejöttének harmincadik évfordulója idén van. Ezt szeretnénk méltóképpen megünnepelni. Ennek életben tartásához és ápolásához nem csak az anyagiak szükségesek, hanem a film szeretete, kreativitás, emberi összefogás, egymás alkotásainak megbecsülése és egymás munkájának segítése egyszóval mindaz, ami a manapság kínzóan hiányzó műhelymunkához szükséges. Novemberben Radnóti Miklós halálának évfordulóján szeretnénk egy tagozatokon átívelő programmal megemlékezni a Pesti Vigadó Sinkovits termében. Ez egy multimédiás rendezvény lenne, most készülő filmes betétekkel, meghívott irodalomtörténésszel és kriminológussal, akik Radnóti életének utolsó hónapjait kutatták.
- Mik a hosszabb távú elképzelései, tervei?
- A már említetteken kívül tervem még a tagozati díjunk, a Szőts István-díj kiegészítése más különdíjakkal. Másik vágyam pedig, hogy a mára teljesen kihalt stúdió- és műhelymunkát újjáéleszthessük. Ez konkrétan a tagozatvezetői programom egyik legfőbb célja.
- Az volt talán a Magyar Művészeti Akadémia fénykora, amikor a székfoglaló kifejezést például még tényleg szó szerint lehetett érteni, mert a székekre valóban rákerült az új tagok neve. Számomra egyértelműen kiderült, hogy egy olyan társaságról van szó, amelynek tagjai rendkívül elhivatottak a szakmájuk iránt, és azt mindig nagy szeretettel és szenvedéllyel űzik. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy két ilyen kiemelkedő művész ajánlott a tagságra. Meglátásom szerint a fotósok és a filmesek egy tagozatba tömörítése némileg kényszerű megoldás volt eredetileg. Ennek ellenére a korábbi tagozatvezetőinknek, Dárday István filmrendezőnek, az MMA rendes tagjának és Buglya Sándor filmrendezőnek, az MMA rendes tagjának sikerült a két területet megfelelő egyensúlyban tartaniuk, pedig nem minden területen passzol egymáshoz tökéletesen a két művészeti ág.
- Milyen érzésekkel fogadta a felkérést, és vágott bele a munkába?
- Többen a legaktívabb tagozatként emlegetik a mienket, nem véletlenül. Ebből is kiderül, hogy kiemelkedően színvonalas munka zajlott a tagozatunkban eddig is, pedig óriási kihívásokkal kellett szembenéznie elődeimnek. Nagy megtiszteltetésnek tartottam a felkérést, de nem rejtem véka alá, hogy – épp miattuk – azért volt bennem némi szorongás is a kezdetkor.
- Mely területeken érzi úgy, hogy változtatásra lenne szükség?
- Szeretném, ha a tagozatunk a közéletben aktívabban vállalna szerepet, bátrabban felvállalva egyes ügyekben a véleményformálást. Meggyőződésem, hogy bele kell szólnunk a magas szintű szakmai vitákba, mert ezzel segíthetjük és segítenünk is kell a döntéshozók munkáját. A filmes és fotós világban igenis hallatnunk kell a hangunkat! Nem lenne jó, ha partvonalon kívüli, amolyan nyugdíjas klub jelleget öltenénk.
- Mire van szükség ahhoz, hogy ez ne így legyen?
- Szükségünk van mindazokra, amiket eddig is tett az MMA és azon belül a Tagozat is. Ugyanakkor szükségünk van jó beszélgetésekre, szakmai egyeztetésekre is akadémikusokkal és nem akadémikus köztestületi tag kollégáinkkal is. Ezek már zajlanak is, és ezeknek köszönhetően most ki is válogattunk kilenc-tíz olyan kortárs magyar filmet, amik lényegében keresztmetszetét adják a magyar filmművészetnek, és amiket az Uránia Filmszínházban vetítettünk vagy vetítünk folyamatosan. Ezekre a vetítésekre mindig ki is küldjük a meghívókat az említett kollégáknak, és külön élményt jelent, hogy a filmek után először rövidebben a nézőkkel, majd hosszabban szakmai körben átbeszéljük a látott produkciók tanulságait. Ezeknek köszönhetően tiszta képet kapunk a mai hazai trendekről, kirajzolódik előttünk, hogy mit várhatunk a mai magyar filmművészettől. Meghívtuk Káel Csaba filmügyi kormánybiztos urat, mert szeretnénk gondolatainkkal, tanácsainkkal segíteni a döntéshozók munkáját is. Ezen kívül egyeztettünk a Magyar Mozgókép Fesztivál szervezőivel, és remélhetőleg sikerül megállapodnunk arról, hogy a tagjainkról, illetve a szakma kiválóságairól készített portréfilmjeink vetítésre kerüljenek náluk. Tehát, elindultunk egy úton, ami reményeink szerint aktívabbá, láthatóbbá teszi tagozatunkat.
- Mik a konkrét tervei a közeljövőre vonatkozóan?
- Készülünk ‒ többek között ‒ az április 30-ai Magyar Film Napjára. A magyar dokumentumfilmek szülőháza és máig létező műhelye a Dunatáj, aminek létrejöttének harmincadik évfordulója idén van. Ezt szeretnénk méltóképpen megünnepelni. Ennek életben tartásához és ápolásához nem csak az anyagiak szükségesek, hanem a film szeretete, kreativitás, emberi összefogás, egymás alkotásainak megbecsülése és egymás munkájának segítése egyszóval mindaz, ami a manapság kínzóan hiányzó műhelymunkához szükséges. Novemberben Radnóti Miklós halálának évfordulóján szeretnénk egy tagozatokon átívelő programmal megemlékezni a Pesti Vigadó Sinkovits termében. Ez egy multimédiás rendezvény lenne, most készülő filmes betétekkel, meghívott irodalomtörténésszel és kriminológussal, akik Radnóti életének utolsó hónapjait kutatták.
- Mik a hosszabb távú elképzelései, tervei?
- A már említetteken kívül tervem még a tagozati díjunk, a Szőts István-díj kiegészítése más különdíjakkal. Másik vágyam pedig, hogy a mára teljesen kihalt stúdió- és műhelymunkát újjáéleszthessük. Ez konkrétan a tagozatvezetői programom egyik legfőbb célja.
Bakonyi Péter
