Ezt követően Halász János, kulturális államtitkár köszöntötte a jelenlévőket, és természetesen az idei vendég Olaszországot. Beszédében utalt rá, hogy ez a huszadik alkalom, hogy megnyílik a Könyvfesztivál, és nem kis érdeme van ebben a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének. Két fontos íróról külön is megemlékezett: Gárdonyi Gézáról, aki 150 éve született, illetve Weöres Sándorról, aki idén lenne 100 esztendős. Beszédében az államtitkár is hangsúlyozta az olvasás fontosságát, és figyelmeztetett rá, hogy a fiatalok körében nem hogy visszaszorulóban van, sokaknál ki sem alakul az igény, a digitalizált világban, hogy szépirodalommal, vagy egyéb hasznos olvasmányélményekkel gazdagodjanak. Ezért is tartja fontosnak, hogy a kormány új, olvasásnépszerűsítő programot indítson a közeljövőben. 

 

Olaszország képviseletében az ország nagykövete mondott beszédet. Maria Assunta Accili az olasz díszvendégek programjairól elmondta: jó néhány szerző érkezik Budapestre, jelen lesznek a kiadók és legfontosabb köteteik, így számos programmal találkozhatnak az érdeklődők: dedikálások, kerekasztal-beszélgetések várják a fesztiválra látogató vendégeket. 700 esztendeje annak, emelte ki a nagykövetasszony, hogy Giovanni Boccaccio, a Dekameron írója született. Külön kiállítással emlékeznek meg róla itt Budapesten is. A köszöntő beszédet követően az Olasz Kultúrintézet és a Liszt Ferenc Zeneakadémia szervezésében Giuseppe Fricelli és a firenzei Luigi Cherubini Konzervatórium növendékei adtak koncertet. Elhangzott többek között Verdi Keringője és Pezsgőáriájának zongoraátirata a Traviata című operából.

 

Délután 4 órakor került sor a beszélgetésre a díszvendég Michel Houellebecq-kel, akinek partnere ezúttal Forgách András író volt. A beszélgetés alaphangulata meglehetősen érdekesen alakult a bő egy óra folyamán, hisz a díszvendégben egy olyan írót, személyiséget tisztelhet a magyar és a nemzetközi közönség, aki nem mentes a botrányoktól és az olyan kijelentésektől, leírt mondatoktól, melyek velőt ráznak, ugyanakkor elgondolkodtatóak. Forgách András a beszélgetés első felében a költészet felé terelte a témát, mert éppen a Fesztivál megnyitása előtti napon jelent meg Houellebecq legújabb verseinek gyűjteménye Configuration du dernier rivage címen. Forgách András egyfajta szemlét tartott a díszvendég költészete fölött, az új verseskötet anyagát egészen új iránynak tartva; kiemelte, hogy az új kötet egy-egy mondata már egy nappal a megjelenése után gyakorlatilag szlogenné vált.  Houellebecq maga szerényen és érdeklődve konstatálta a jelenséget, holott ő maga is szembesült már azzal, hogy pólókon, és egyéb felületeken jelennek meg idézetek verseiből, egyéb írásaiból. A legújabb verseskötet megjelenése, és az, hogy költőként kezdte pályafutását, jó alapot szolgáltatott a kérdezőnek, hogy érdeklődjön a műnembeli váltás felől, vagyis hogy miért is a próza az, ami igazán meghatározó lett mégis alkotói munkája során.  Houellebecq természetesen a társadalom szerkezetéről és átalakulásáról beszélt. A mindennapi élet (szerelem politika, halál stb.) bemutatására és elemzésére a próza szolgáltatja a legkiegyensúlyozottabb és legbiztosabb alapot – tette hozzá. Így képes provokálni, persze, jó értelemben. Erre maga a beszélgetőtárs, Forgách András is utalt, és Houellebecq maga is, aki egyfajta provokáció gyanánt egy-egy kérdés közben beleszívott a magával hozott elektromos cigarettájába. Vonzódása talán romantikus vonás is, hiszen – saját bevallása szerint – a 19. századi irodalom (Verlaine, Baudelaire, Balzac, Dosztojevszkij) számára sokkalta meghatározóbb, mint a 20. századi. Houellebecq – komolysága, és kritikus szemlélete mellett – egy igazán jó kedélyű, csendes, megfontolt személyiség, akiből nem hiányzik az önirónia és a kifinomult, intelligens humor sem.

 

A beszélgetés után Bartis Attila laudációja hangzott el, majd ezt követően került sor a Budapest Nagydíj átadására, melyet Csomos Miklós, Budapest főpolgármester-helyettese adott át Michel Houellebecq-nek.