Víz, ami körülvesz minket

A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának szervezésében tartottak konferenciát a globális vízgazdálkodás fenntarthatóságáról, annak művészeti és tudományos vetületéről a Pesti Vigadóban. A program szakmai felelőse Csernyus Lőrinc építész akadémikus volt, aki a dubaji világkiállítás Magyarország vízkincseit bemutató magyar pavilonjáról is beszélt, az előadók Balázs Mihály építőművész, egyetemi tanár, Buella Mónika tájépítész, Lieber Erzsébet képzőművész, a Kék Bolygó Alapítvány munkatársai, Landgráf Katalin textilművész, Balogh Péter geográfus és Kocsis Gábor zenetörténész voltak.
A vízzel kapcsolatos viszonyunk ambivalens. Egyrészt testünk 70%-át teszi ki, ahogyan Földünk felszínének 70%-át is víz borítja. Egységben élünk vele, másrészt elválasztva tőle, mint egy külső forrástól, amit egy csappal kinyitunk és elzárunk, szennyezünk, aztán vegyszerekkel tisztítunk. A víz filozófiai, ökológiai, oktatási, gazdasági, művészeti kérdéseket is felvet.
Történelmünk során a keletről hozott örökségünk mellett két a víz kultúráját nagyon magas szinten értő civilizációval találkoztunk: a rómaival és a törökkel. Ennek nem csak építészeti öröksége él bennünk mind a mai napig. A Kárpát-medence vízben az egyik leggazdagabb terület a földünkön. A gyógyítási, tisztálkodási, ártéri gazdálkodási kultúránk mellett az ivóvízkultúránk is magas színvonalú, példaértékű és követendő.
A konferencia művészeti és tudományos megközelítésben vizsgálta a víz nélkülözhetetlen szerepét életünkben. Dr. Solymosi-Tari Emőke, az MMA művészetelméleti Tagozatának vezetője és a konferencia levezető elnöke, valamint Csernyus Lőrinc nyitógondolatai után Balázs Mihály építész, az MMA rendes tagja tartotta meg a nyitóelőadást. Ennek első részében rövid áttekintést adott a globális vízkészlet területi megoszlásáról és mennyiségéről, majd betekintést adott, hogyan használta a vizet az építészet régen és ma, mennyire pazarlóan bánik vele az építőipar jelenleg. Végül fővárosunk sajátos topográfiai adottságáról, a Duna-meder Pest és Buda közötti sajátos S-kanyarulatáról, és annak erős építészeti, környezetpszichológiai és identitásképző hatására hívta fel a figyelmet, ahol folyó és városépítészet kapcsolata kivételes módon valósul meg.
Buella Mónika tájépítész Ritmikus Chaos – víz a tájban című előadása a folyékony állapotú őselem mozgását vizsgálta tudományos szempontból, kísérletekkel is szemléltetve feltárta a csepp, a meander, a hullám és az örvény viselkedésének törvényszerűségeit.
Lieber Erzsébet képzőművész alkotásai jelentős része a vízről készült fotográfiákon alapszik. Ez adta a kiindulást kutatásához, mely a víz alakzat-, mozgás- és színmodulációit vizsgálja a strukturális és fakturális változásoknak, illetve a környezeti és fényviszonyoknak az összefüggésében.
Kocsis Gábor zenetörténész értekezése két jelentős kortárs zeneszerző, Eötvös Péter, illetve a kínai Tan Dun egy-egy fontos művét elemezte. Az előbbi szerző Atlantis című alkotása a bartóki „tiszta forrásra" is utal, amennyiben a mitikus elsüllyedt város ebben az esetben az ember és természet harmóniáját hordozó archaikus világot jeleníti meg, és amelynek ősi „hangjai" már csak nagyon áttételesen – tompán, mintha vízen keresztül hallanánk – érhetők el a mai ember számára.
Landgráf Katalin textilművész, az MMA rendes tagja a művészeti nevelés, a textilművészet és textil-előállítás összefüggéseiről, felelősségéről, a víz értékének megbecsüléséről és annak lehetőségeiről tartott előadást.
Csernyus Lőrinc értekezésének témája a 2021. október 1-jén, Dubajban nyíló Világkiállítás általa tervezett Magyar Pavilonja volt. A többszintes, kettős rétegű, faszerkezetű épület, amelyben belső kupola is helyet kapott, az Aqua of Roots nevet viseli. A benne található különleges látványelemekkel színesített, interaktív kiállítás koncepciójának központjában hazánk egyedülálló gyógy- és termálvíz kincsének bemutatása áll. Az épület nemcsak valódi víz nélkül mutatja be témáját, de különlegessége, hogy az építéséhez sem használtak fel vizet.
Balogh Péter geográfus, az ártéri gazdálkodás történeti fogalmát mint az ember és a Tisza fenntartható együttműködésének kapcsolatát mutatta be. Előadásában rávilágított az iparszerű műszaki szemlélet, a táj eredendő adottságaitól idegen, sőt, azzal szemben álló vízgazdálkodás, valamint a természetszerű, azaz a táj adottságaival együttműködő, életorientált vízgazdálkodás különbségeire, valamint felvillantotta a problémára ajánlott megoldását is.
Végül dr. Szlávik Lajos hidrológus a Kárpát-medence vizeire irányítva a figyelmet kifejtette: a napjainkban egyre tapinthatóbbá váló klímaváltozás új kihívással szembesít mindnyájunkat. Rávilágított, hogy gyakran egyidejűleg jelentkezik a sok víz és a vízhiány problémája, gyakran szembesülünk a hidrológiai szélsőségekkel. A korábban lassan lejátszódó természeti folyamatok vélhetően felgyorsultak, a vizekkel kapcsolatos társadalmi igények új feladatok elé állítják a hidrológusokat, mérnököket és rajtuk keresztül a politikai szereplőket is.
A Magyar Művészeti Akadémia korábban már szervezett összművészeti konferenciát a természetről mint problémáról, Méregzöld címmel, rendezett művészeti szimpóziumot és a kapcsolódó kiállítást a Vigadó Galériában Kert a városban címmel, az MMA MMKI ökoépítészeti előadás-sorozatotot is indított, 2016-ban pedig nagyszabású természetművészeti kiállítást láthattak a Műcsarnok látogatói.