Hegyet hágék, lőtőt lépék
A magára hagyott közösségi emlékezetünk szóbeli nyomainak felkutatásával és lejegyzésével, a nemzedékről nemzedékre  megőrződött vallásos folklór hiányzó részeinek összegyűjtésével, egyszóval a történelem pusztító erejének áldozatul esett kulturális értékeink életben tartásával Erdélyi Zsuzsanna a legnagyobbak közé (Kodály és Bartók) emelkedett.
Bölcsész felmenők, bölcsész diplomák majd doktori a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–olasz–filozófia szakán, mégis a Külügyminisztérium sajtóosztályán olasz referens, ill. miniszteri fogalmazó, később diplomata. 1949-től osztályidegen, Lajtha László zeneszerző-népzenetudós karolja fel, munkát szerez neki, örökre elköteleződik a néprajz iránt. Megszerzett diplomáciai érzékével eléri, hogy a vallási néprajz a hatóságoktól is megtűrt, elfogadott tudományos diszciplínaként működhessen Magyarországon. Erdélyi Zsuzsanna Komáromban született, 1921. január 10-én. Nagyapja Erdélyi János író, irodalomtörténész, filozófus, édesapja Erdélyi Pál irodalomtörténész, könyvtárigazgató.
A kulturális közéletben végzett legfontosabb munkái, titulusai, díjai:

• 1951-től 1953-ig a Népművészeti Intézet külsős munkatársa.
• 1953–1963 között a Művelődésügyi Minisztérium népzenei kutatócsoportjában megismerkedik a magyar népzene-népművészet gazdag forrásvilágával.
• 1964-től 1971-ig a Néprajzi Múzeum Népzene Osztályán dolgozik.
• 1971 és 1986 között az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának tudományos munkatársa. Itt szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozik.
• 1980-ban az ő kezdeményezésére hozza létre Lékai László bíboros, érsek az első közép-európai Népi Vallásos Gyűjteményt Esztergomban.
• 1987-től három éven át az MTA Filozófiai Intézetének szerződéses kutatója.
• 2002-ben csatlakozik az MMA egyesülethez, 2011-től a megalakult Magyar Művészeti Akadémia köztestület rendes tagja, 2012 és 2014 között a Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi tagozatának vezetője. 2014 őszén munkájáért az Akadémia a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíjában részesítette.
• Tagja volt a MTA Középkori Történeti Munkabizottságának, a Szent István Akadémiának, és egyik alapítója a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének.
• Díjai között szerepel a Magyar Örökség díj (1998), Kossuth-díj (2001), Pápai Levél (2001), a Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme (2001), Prima díj (2005), Hazám Díj (2009), Pro Cultura Christiana-díj (2011), Magyar Kultúra Lovagja (2011), Budapest V. kerület és több szlovákiai település díszpolgára, Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal (2013), Magyar Művészeti Akadémia Nagydíja (2014), Nemzet Művésze (2014)

A Lajtha László által vezetett kutatócsoportban a vallásos népköltészet és népénekek szövegeit rögzítette. Első önálló folklorisztikai tanulmányában a magyar népköltészet színszimbolikájáról értekezett. Ebben tudatosan követte apja és nagyapja költészeti felfogását a népköltészet szimbólumrendszeréről, elsősorban történeti változásaiban vizsgálta a népdalszövegeket. Az „imádságkutatás" 1968-ban Babos Jánosné Ruzics Rozália 98 éves „néprajztudóssal" való találkozásakor vette kezdetét. A különféle imák tartalmi, formai, stiláris elemeinek folklorisztikai elemzésével műfajjá előléptetett vallásos érzület egy olyan űrt töltött be, amivel nemcsak a magyar néprajz és művelődéstörténet népköltészeti hagyományait vezette be újra a köztudatba, hanem európai szinten is megalapozta az e területre irányuló filológiai munkák lehetőségét. Erdélyi Zsuzsanna a legutolsó pillanatban mentette meg és jegyezte le tehát a magyar népművészetre, néplélekre alapozott szellem- és életgyakorlatok elfeledett természetes impulzusait, az archaikus népi imádságokat. Népünk tiszta karaktere és esszenciája egyre finomabban mintázott múlhatatlan kinccsé ér össze munkájának köszönhetően. Magyarságtudat, identitás és ezeken keresztül nagyobb léptékekben a világösszefüggések megértésére képes tudás, látásmód, kiállás a hozomány. A Hegyet hágék, lőtőt lépék – Archaikus nép imádságok a magyar néprajz és művelődéstörténet egyik pillére lett. Ebben az 1974-ben megjelent antológiában lettek számunkra örökül hagyva szájhagyományozó népi kultúránk hitélményei. A késő középkor nemzeti nyelvű vallásos költészet újrafelfedezésével minden egyes keresztény ország hagyománya előtt megnyílt ez a kapu Erdélyi Zsuzsanna által, hiszen Európa keresztény közösségei is elkezdték kutatni hazájuk, népük imamotívumait. A könyv forrásértékű munka lett, sok kutatót, filológust inspirált – a szerző nyomdokaiba lépve ki-ki megírta saját Hegyet hágék, lőtőt lépék könyvét.
„A Magyar Művészeti Akadémia sarjadó ereje Tőle is származik. Azt pedig ígérjük, hogy minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a Magyar Művészeti Akadémia teremtéstörténete és Erdélyi Zsuzsa életműve fogalomárként kerüljön be a nemzet teljes történelmébe." E szavakkal emlékezett a gyászszertartáson az akadémia nagyasszonyára professor emeritus Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia néhai elnöke. A magyar népművészet életben tartásáért és továbbörökítéséért végzett fáradhatatlan tevékenysége, Európára kiterjedő kutató- és gyűjtőmunkája a Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus nép imádságok, az Adatok a magyar népköltészet szimbolikájához, az Aki ezt az imádságot... Élő passiók, a „…Századokon át paptalanúl…", valamint a Múltunk íratlan lírája – Az archaikus népi imádságműfaj háttérvilága című köteteiben immáron örök lenyomatként szolgálnak az utókor számára.
 

---