Lélekemelő volt, ahogyan Felsőiszkáz aranyemlékű, napfényruhájú, tücsök-hegedűvel érkező, balladákat, regéket magával hurcoló csodafiú-szarvasát megidézték a költészet és a zene mágikus erejével a könyvtár zsúfolásig telt olvasótermében. Nem hiába üzente Nagy László a költőtárs Kormos István kérdésére válaszolva anno, hogy ha lesz emberi arcuk, akkor csókolja mindazokat, akik szemben ülnek majd vele akár száz, vagy ötszáz év múlva. A költészetében rejlő üzenet ma is szép és igaz ehhez azonban az kell, hogy az életműből kiválasztott költemények kiváló művészek hangján és hangszerén szólaljanak meg. Torma Mária versmondó és a Sebő-együttes (Sebő Ferenc, Barvich Iván, Perger László) érdeme, hogy a Nagy László által teremtett csoda megérintette és művelni kezdte a hallgatóság lelkét. (A közönség soraiban helyett foglalt az MMA Irodalmi Tagozatának tagjai közül Ágh István és Tamás Menyhért is.) Jóleső érzés volt újra hallani az Adjon az Isten, a Születésnapra, a Himnusz minden időben, a Versben bujdosó című verseket. Emellett elhangzottak Ágh István (Mégcsonkább családi kör), Szécsi Margit (Tartomány) és Buda Ferenc (Hadak jöttek, Össztánc) ide illő művei.
A zenés irodalmi est méltó volt Nagy László emlékéhez és ahhoz a küldetéshez, amelyet Mender Tiborné főigazgató és munkatársai felvállaltak, amikor úgy döntöttek, hogy rendszeresen ingyenes kulturális programokat kínálnak a közönségnek. Tavaly 119 rendezvényt közel 5000 néző tekintett meg, s remélhetőleg ez idén is így történik, ahogyan arra Halász János az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára utalt megnyitó beszédében. Örömtelinek találta, hogy a magyar kultúra napjához közeledvén a házigazdák emlékesttel tisztelegtek Nagy László előtt, akinek „sűrű szövésű, értéktudatos, képekben gazdag költészete egyedülálló módon teremtette meg az erkölcs és az esztétikum egységét". Akiről Csoóri Sándor találóan mondta: „A szavakat, szemeket, csigolyákat meglágyító világban a te nyakasságod természeti tünemény volt. Pontosabban: a mi elfojtott természetünk."