Ács Margit író, kritikus közvetlen hangvételű laudációjában kiemelte, hogy Kiss Annát leggyakrabban a sámánköltőkkel hozzák rokonságba a verseit elemző irodalmárok: „Az emberi ősvilágot, amely valaha költői szárnybontása idején a sejtelmeiben ütötte fel a fejét, s amelynek sugalmazását hallhatjuk ki sok-sok későbbi verse ritmusából, jelképeiből is, e versírói gyakorlattal egyidőben Kiss Anna tudós módra kutatta is: konok kíváncsisággal, szorgalmas munkával, merész utazások alatt ásta elő az emberiség múltjának már-már feledésbe merült szeletét, a népek egykor volt találkozásait sok-sok előítéletes történelemkönyv és tudományosnak hitt dogma üledéke alól. E múltszelet nyilvánvaló nyomairól faggatta ki a régészeti és muzeális leleteket, írásjeleket és díszítő mintázatokat Szibériában, a kanadai indiánok között, Izland tengeröbleiben, vagy akár a magyar folklór egyik-másik közismert darabjában. És lám, ezt az ismeretanyagot nem valamifajta médium révületével adta és adja tudtunkra, hanem kedves, egészséges humorral fűszerezve. Számít az olvasók és hallgatók szkepszisére, s ezért nem rohanja le őket felismeréseivel, hanem csak játékosan, maga is csodálkozva oda rakja orruk elé a meghökkentő, meggondolkoztató tárgyakat, analógiákat, szöveg-fosszíliákat."



Ács Margit lektorként az elsők között olvashatta a költő verskéziratait, a Költők egymás közt című antológiában való bemutatkozása után nem sokkal már a Fekete gyűrű című kötetének anyagát szerkeszthette. Több évtizedes munkakapcsolatuk barátsággá alakult. Ismerte és értette legtöbb versét, de sohasem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy Kiss Anna nem is „földi lény". Ács Margit szerint Kiss Anna költészete szembesíti olvasóit azzal, „hogy mi sem vagyunk egészen minden ízünkben földi lények. Bennünk is van valami, aminek a révén felfogjuk a jelek jelentését." Összegyűjtött verseinek címe, a Gyolcs ugyancsak jel, egyszerre bír gyönyörű, gyengéd és baljós tartalommal.
Ebbe a tudatosan teremtett versuniverzumba nyerhettünk további bepillantást a költő és Ambrus Lajos író-szerkesztő közötti beszélgetésből. Kiss Anna gondolatai nyomán visszatekinthettünk a zsadányi szülőföld „nomád" világába, ahonnét „a kissannaság" ered. Mialatt szeretetteljes hangon, őszintén mesélt a díszteremben, egyszersmind lélekdobon játszó varázslóként meg is elevenítette saját pszeudo-archaikus-folklorikus világát.
A Kortárs Kiadó gondozásában megjelent Gyolcs című két kötetes versgyűjteményről Kiss Anna elmondta: a szerkesztői munka egyben önreflexió is volt, költeményei végig követik a sorsát, reagálnak az általa megélt élethelyzetekre, mialatt a kötetet összeállította szüntelenül mérlegre tette a saját életét és rájött arra, hogy létszemlélete nem sokat változott az elmúlt évtizedek alatt. A Gyolcs tehát az életmű kiteljesedésének és befejezésének tekinthető.
A két kötetben összegyűjtött versek közül hallhattunk néhányat Tóth Zsuzsanna előadóművész tolmácsolásában. Zsirmik István dorombjátékos pedig arról gondoskodott, hogy a könyvbemutató hangulata igazán kivételes legyen.