Gion Nándor emléktáblája Kőbányán
1994-től 2002-ig élt Kőbányán, a Kőrösi Csoma sétány 3. számú házban Gion Nándor Babérkoszorú-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia posztumusz tiszteleti tagja. A lakóház falán a vajdasági író emléke előtt tisztelegve 2013. október 18-án a Kőbányai Önkormányzat nevében Kovács Róbert polgármester emléktáblát avatott.
Az emléktábla felavatása előtt a Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban fotókiállítással és bensőséges ünnepséggel emlékeztek Gion Nándorra, aki nem sokkal 1993-as áttelepülése után, 1994-től haláláig élt a kerületben.
Az ünnepséget köszöntő Weeber Tibor alpolgármester a Gion Nándor-életművel való találkozását idézte fel. Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában dolgozott, ott került a kezébe a hagyaték. Győri László költő, könyvtáros hívta fel a figyelmét az író kőbányai kapcsolatára, s a nemrég elhunyt Fogarasi Miklós irodalomtörténésszel együtt, aki szembe szomszédja volt Gionnak, szorgalmazták az emléktáblát. Nem elég csak emléktáblát avatni, mondotta Weeber Tibor, a kőbányaiaknak ismerniük kell ezt a nagyszerű írót, a köztudat része legyen az életműve.
Az író pályáját Pécsi Györgyi irodalomtörténész mutatta be. „Az irodalomtörténetben, és az egyetemes magyar irodalmi, szellemi hagyományban Gion Nándor életművének a legjava – bizton állítható – most is, és eztán is sérthetetlen. Elég okunk lenne az ünneplésre, hogy Gion Nándor világirodalmi rangú művek sorát hozta létre. De csak számunkra értelmezhetően különösen fontosat tett. Mert az, hogy mi történt a délvidéki magyarsággal a rettenetes huszadik században, lelkileg hogyan élte meg, azt Gion Nándor regényeiből, elbeszéléseiből ismerjük. És most már mindörökké olyannak látjuk a soknemzetiségű bácskai, délvidéki magyarság megmaradásért, túlélésért folytatott küszködését és „meggyötörten is gyönyörű" emberi arcát, ahogyan azt Gion Nándor klasszikussá vált regényeinek, elbeszéléseinek és ifjúsági regényeinek szép beszédű meséiben megrajzolta." – összegezte. (A teljes szöveg ide kattintva olvasható)
A részt vevők meghallgatták Gion Nándor „Okos, fekete varjak" című novelláját Szép Bence előadásában és részletet láthattak egy Jeli Ferenc rendezésében 1994-ben készült portréfilmből.
Az emléktáblát avató Kovács Róbert arról beszélt, hogy Kőbánya büszke lehet hagyományaira, de a velünk élő értékek megbecsülése nemcsak a kőbányaiak önbecsülése miatt fontos, de kell, hogy erről mások is tudomást szerezzenek. Megemlítette, hogy a sörgyárhoz tartozó városrészben például több egységnyi területre eső műemlék van, mint Sopronban.
Az ünnepségen részt vett az író özvegye, Gion Eszter.
Az ünnepséget köszöntő Weeber Tibor alpolgármester a Gion Nándor-életművel való találkozását idézte fel. Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában dolgozott, ott került a kezébe a hagyaték. Győri László költő, könyvtáros hívta fel a figyelmét az író kőbányai kapcsolatára, s a nemrég elhunyt Fogarasi Miklós irodalomtörténésszel együtt, aki szembe szomszédja volt Gionnak, szorgalmazták az emléktáblát. Nem elég csak emléktáblát avatni, mondotta Weeber Tibor, a kőbányaiaknak ismerniük kell ezt a nagyszerű írót, a köztudat része legyen az életműve.
Az író pályáját Pécsi Györgyi irodalomtörténész mutatta be. „Az irodalomtörténetben, és az egyetemes magyar irodalmi, szellemi hagyományban Gion Nándor életművének a legjava – bizton állítható – most is, és eztán is sérthetetlen. Elég okunk lenne az ünneplésre, hogy Gion Nándor világirodalmi rangú művek sorát hozta létre. De csak számunkra értelmezhetően különösen fontosat tett. Mert az, hogy mi történt a délvidéki magyarsággal a rettenetes huszadik században, lelkileg hogyan élte meg, azt Gion Nándor regényeiből, elbeszéléseiből ismerjük. És most már mindörökké olyannak látjuk a soknemzetiségű bácskai, délvidéki magyarság megmaradásért, túlélésért folytatott küszködését és „meggyötörten is gyönyörű" emberi arcát, ahogyan azt Gion Nándor klasszikussá vált regényeinek, elbeszéléseinek és ifjúsági regényeinek szép beszédű meséiben megrajzolta." – összegezte. (A teljes szöveg ide kattintva olvasható)
A részt vevők meghallgatták Gion Nándor „Okos, fekete varjak" című novelláját Szép Bence előadásában és részletet láthattak egy Jeli Ferenc rendezésében 1994-ben készült portréfilmből.
Az emléktáblát avató Kovács Róbert arról beszélt, hogy Kőbánya büszke lehet hagyományaira, de a velünk élő értékek megbecsülése nemcsak a kőbányaiak önbecsülése miatt fontos, de kell, hogy erről mások is tudomást szerezzenek. Megemlítette, hogy a sörgyárhoz tartozó városrészben például több egységnyi területre eső műemlék van, mint Sopronban.
Az ünnepségen részt vett az író özvegye, Gion Eszter.
|
Gion Nándor (1941. február 1., Szenttamás (Szerbia ) - 2002. augusztus 27., Szeged) Díjak, elismerések: Híd-díj (1973), Neven-díj (1984), Déry Tibor-jutalom (1987), József Attila-díj (1988), az Év Könyve jutalom (1991, 1994), Soros-életműdíj (1993), Márai Sándor-díj (1998), Babérkoszorú-díj (2000), a Soros Alapítvány alkotói díja (2000) Főbb művei: Kétéltűek a barlangban (regény, 1968); Testvérem, Joáb (regény, 1969); Engem nem úgy hívnak (ifjúsági regény, 1970); Ezen az oldalon (novellák, 1971); Postarablók (regény, 1972); Virágos katona (regény, 1973); Olyan, mintha nyár volna (elbeszélések, 1974); Latroknak is játszott (regény, 1976); A kárókatonák még nem jnöttek vissza (ifjúsági regény, 1977); Sortűz egy fekete bivalyért (ifjúsági regény, 1982); Az angyali vigasság (elbeszélések, 1985); Börtönről álmodom mostanában (regény, 1990); Izsakhár (regény, 1994); Mint a felszabadítók (elbeszélések, 1996); A vád (filmforgatókönyv, 1996); Sorsfordítók - 23 orvos legszebb történetei (1996); Ez a nap a miénk (regény, 1997); Jéghegyen, szalmakalapban (válogatott novellák, 1998); Rózsaméz (regény, 1976); Aranyat talált (regény, 2002); Mit jelent a tök alsó? Novellák a hagyatékból (2004. Életműsorozatát a budapesti Noran Kiadó jelenteti meg. 1963–1983 között tanított. 1979–1982 között a Vajdasági Íróegyesület elnöke, 1983–1985 között az Újvidéki Színház igazgatója. 1985-től az újvidéki rádió újságírója, szerkesztője, főszerkesztője. 1994-től Magyarországon szabadfoglalkozású íróként élt. |
