Vashegyi György, az MMA elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a jövőben is folytatják az ilyen irányú konferenciákat. A cél, hogy ebben a fontos kérdésben a kutatók, a különböző területeken dolgozó szakemberek egyaránt bemutathassák eredményeiket, és így is előmozdíthassák ezt a társadalmat érintő, stratégiailag is nagy fontossággal bíró ügyet. Kiemelte, hogy a művészeti nevelés nem csak egy művészeti területre korlátozódik, és Szókratész gondolatát idézte Platón Állam című művéből: „A zenei nevelés során a ritmus és összhang merül alá inkább a lélek mélyébe és a legerősebben ragadja meg azt szép alakúságot támasztva benne. Ezt teszi a lelket szép alakúvá, feltéve, ha valaki helyesen nevelődik. Ám ha nem, az ellenkezőjévé. És mivel a nem szép alkotást vagy a nem szép teremtményt legerősebben a zenében kellően nevelt ember érzi meg, a szépet dicséri és örömmel a lelkébe fogadja és belőle táplálkozva maga is széppé és jóvá válik."
A konferencia szervezője, Solymosi-Tari Emőke, a Művészetelméleti Tagozat tagozatvezetője az érdeklődőknek elmondta: Az újabb rendezvénnyel ismét a művészet személyiséget gazdagító, a kisebb és nagyobb közösségeket összekovácsoló, harmonizáló hatására szeretnék felhívni a figyelmet. A tanácskozásra tizenkét kiváló előadót hívtak meg, művészt és kutatót, pszichológust és gyógypedagógust, egyetemi tanárt és a közoktatásban dolgozó pedagógust egyaránt. Arra kérték őket, hogy előadásukban érintsék a tanárképzés és tanártovábbképzés kérdését is, hiszen megfelelően képzett tanárok nélkül nem lehet változásokat elérni ezen a területen sem.
Az első előadó prof. dr. Kárpáti Andrea egyetemi tanár, az MTA–ELTE Vizuális Kultúra Szakmódszertani Kutatócsoportjának vezetője volt, és a művészetpedagógia képességfejlesztésről, annak személyiségformáló hatásáról beszélt.
Ismertette a „Moholy-Nagy Vizuális Modulok – A 21. század képi nyelvének tanítása" című, 2016–2020 között megvalósuló innovációs munkájukat, amelyben 36 művész-tanár és kutató négy területen, 6–17 éveseknek tervez és próbál ki tantervi modulokat. A négy terület a vizuális kommunikáció, a vizuális média, a környezetkultúra és a kortárs képzőművészet tanítása. Ezek a területek együttesen vagy külön-külön is gazdagítják az egyén kreativitását, problémamegoldó képességét.
Dr. Janurik Márta főiskolai docens, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar MTA SZTE Ének-Zene Szakmódszertani Kutatócsoport vezetője a nyelvi és zenei képességek összefüggéseiről beszélt. Kodályt idézte, aki szerint „a zene megkönnyíti a nyelvi képességek fejlesztését". Az előadáson elhangzott, hogy az emberek már 500 ezer éve énekelnek, és 70-80 ezer éve beszélnek. Régészeti leletek is tanúsítják a zenélés képességét.
Dr. Janurik Márta kitért a beszéd és a zene közötti hasonlóságra. E szerint mind a kettő az emberi kommunikációs eszközrendszer része, és meghatározott struktúrával rendelkezik. Igaz, eltérő agyi rendszerek foglalkoznak a beszéddel, illetve a zenével. A beszéddel a bal, a zenével a jobb agyfélteke.
Az előadó ismertetett egy négy hónapos kísérletet is, a „LÁTHATÓ HANGOK PROGRAM"-ját, amely a beszédhallást vizsgálta.
A magyar gyerekek óriási fejlettségbeli különbséggel kezdik az iskolai tanulmányaikat. A gyerekek több mint felének kialakulatlan a beszédhallás képessége. Ebben segíthet a zene, a mindennapos éneklés és a dalos játékok. A négy hónapos program során már óvodás korban észrevehető a zenei észlelés fejlődése a hangok vizuális leképeződése által. Már az első osztályban nagy hangsúlyt kap a fonológiai tudatosság fejlődése, valamint a szóolvasás és a kottaolvasás összefüggései, hiszen a kottaolvasás is hozzájárul a szóolvasás fejlettségéhez. Nagyon érdekes tény, hogy a szülői háttér egyáltalán nem játszik szerepet az ilyen irányú fejlődésben.
Összegzésképpen elmondható tehát, hogy a korai zenei fejlesztésnek fontos szerepe van a gyermekek fejlődésében. A célzott programok sokat segíthetnek, hiszen a legegyszerűbb eszközökkel komoly eredményeket lehet elérni.
Dr. Nemes László Norbert, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi tanára, a Kodály Intézet igazgatója az aktív zenetanulás fontosságáról beszélt, amit énekléssel és mozgással lehet elősegíteni. A mozgással ugyanis a gyerek sokkal jobban tudja befogadni a zenét. Ezt a konferencián résztvevők is kipróbálhatták, hiszen a tanár úr a jelenlévőket is „megmozgatta, megtáncoltatta".
Mire jó a mozgás? – tette fel a kérdést. A mozgás a gyermek lételeme, a test beavatása ugyanis örömteli folyamat, és a mozgás fejleszti a zenei memóriát, a motorikus képességeket, és az osztott figyelmet. Serkenti a zene agyi aktivitását, a koncentrációt és a ritmusérzékelést.
A szakember ismertette a 2019-ben elkészülő KodályHUB.hu zenei adatbázis koncepcióját is, amelyben különböző nemzetek (skót, lengyel, magyar stb.) énektanulási módszereit mutatják be mozgás által képben és zenében.
A délelőtt újabb előadója dr. Novák Géza Máté, drámapedagógus, színházi nevelési szakember, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar egyetemi docense volt. A drámákról, színházi előadásokról beszélt, amelyek szintén nagy szerepet játszanak a művészetpedagógiában. A dramatikus és színházi nevelés ugyanis fejlesztik a gondolkodást. Egy olyan tanulási folyamatot indítanak el, ami a változás irányába hat. Bebizonyítható, hogy a gyerekek játékkedvét fel lehet kelteni, ez tanítható és tanulható. Ehhez viszont áldozatos, tapasztalat és képzett szakemberekre, tanárokra van szükség.
Szentirmai László ny. tanulmányi dékánhelyettes, bábjátékos-oktató a bábművészetről adott elő. Kijelentette: a bábművészet maga a bábjáték, de a helyzet ennél bonyolultabb. A bábjáték élettelen anyaggal ábrázolja az életet. A színházművészet egyik ága, önálló, sokarcú, öntörvényű műfaj. A világon mindenütt elterjedt. A báb nem más, mint jel. Az ember mozgatja, hogy cselekményt hozzon létre. Nem köthető egyetlen néphez sem, vallási, kultikus eredete bizonyított. A gyermekkorban különösen fontos a bábszínház, hiszen nevelő, oktató funkcióval bír. A bábszínház keretet és terepet tud biztosítani erkölcsi problémák bemutatására. A legkönnyebben felfogható színház, van érzelmi hatása, segít a közösséggé formálódásban és képes megmutatni a szélsőséges karaktereket is, így mutatja meg, mi a helyes és helytelen.
Dr. Váradi Judit, a Debreceni Egyetem docense az élménypedagógia szerepét taglalta a művészeti nevelésben. Előadásában arról beszélt, hogy a művészeti oktatás az élmény átélésén, megélésén alapul, az élményt azonban nem lehet tanítani, csak felfedezni, megerősíteni. Ifjúsági élménykoncertjeiken a koncertpedagógia módszerei szerint a különböző művészeti ágak bevonásával próbálják közelebb hozni a gyermekeket a művészetek örök értékeihez. A művészeti ágak összefonódásával az élőzenei előadás egyszeri hangzó élményét rajzpályázat útján képi megjelenítés örökíti meg. A rajzok az élmények felidézésével és újraélésével azt ábrázolják, amit a gyermekek láttak, hallottak vagy amit éreztek a zenehallgatás közben. A vizuálisan megjelenő kommunikáció, bizonyítva a művészet erejét, szavak nélkül is visszatükrözi az érzéseket, narratívákat.
A délelőtt utolsó eladója Molnár Ágnes, a Nyíregyházi Egyetem Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium ének-zene tanára szintén a zene fejlesztő hatását illusztrálta. A zene fejleszti a nyelvi képességeket, így annak segítségével az olvasást és a matematikát is könnyebben lehet megtanulni.
A mai gyerekek nem tűrik a monotonitást és az unalmat. Ezért különböző módszereket kell használni, hogy az érdeklődésüket fenntartsuk. A pedagógus saját mag talált és fejlesztett ki különböző játékokat. Ilyen a „karmesteresdi" játék vagy nagyobbaknak a kotta írásjáték, amely az okostelefon applikációját használja. Óráin a gyerekek ugrálva szolmizálnak, de nagyon sikeres a Maestro kottázó program, amely szintén az okostelefont hívja segítségül.
Délután először dr. Konta Ildikó Máriát hallgattuk, aki klinikai szakpszichológus, kiképző zeneterapeuta és a Magyar Zeneterápiás Egyesület alapító elnöke. Előadásának címe: A zene vizuális megjelenítésének hatása a személyiségre Az előadás egy olyan módszert mutatott be, amely több művészeti ág komplex hatására épült. Ez a zene és a képzőművészet. Az eljárás a melódia, a ritmus, színek, formák kölcsönhatásának előhívására képes. A saját élményen alapuló, önismereti elemeket mozgósító módszer impressziókból, szimbólumokból építkezik és fedi fel az ismert, de a tudatalattiban rejtőzködő pszichés komponenseket is. A hatékonyságot az önismeret, önfelfedezés komplex érzései kísérik. Ez a folyamat teszi lehetővé a személyiségfejlődést. A jelenleg is zeneterapeuta posztgraduális képzés keretében oktatott módszer nagyon hasznos a pedagógusoknak önismeretük gazdagítása céljából, valamint a szakmai tevékenységük keretében való alkalmazásra is.
Dr. Lovász Irén néprajzkutató, népdalénekes, egyetemi docens, a Károli Gáspár Református Egyetem BTK, Művészettudományi és Művészetpedagógiai Tanszékének oktatója a népdaléneklés, a hagyománypedagógia és a lelkiegészség-nevelés szolgálatáról beszélt.
Kifejtette: az ember teste, szelleme és lelke hármas egységet alkot. Már kisgyermekkortól mindhármat fejleszteni kellene. Sajnos csak néhány alternatív pedagógiai irányzat foglalkozik ezzel következetesen. Mai oktatási rendszerünk nagy hibája, hogy minden tudományos érvelés ellenére még mindig a bal agyfélteke jelentős dominanciája érvényesül a jobb rovására. Közoktatásunk okos gyerekeket fejleszt, akik jól számolnak, visszamondják a leckét, pontokat szereznek a felvételire, de a lelkükkel, érzelmi nevelésükkel nem foglalkozunk eleget, és fizikai testüket is elhanyagoljuk. Ez a felbillent egyensúly és megbomlott egység később, kamasz- és felnőttkorban sok lelki és testi baj okozója lesz, amit aztán a természet és a hagyomány helyett klinikai terápiának kell orvosolnia. Előadásában saját élményeket és tapasztalatot osztott meg arról, hogy a dalolás, kivált a népdaléneklés milyen módon alkalmazható napjainkban a hagyománypedagógiában, az identitásépítésben, a zeneterápiában, a lelki egészségnevelésben. Erre a tapasztalatra épül a Gyógyító Hangok című lemezsorozata, a tíz éve működő Dalolóköre, és a pedagógus- továbbképzésben, a drámapedagógia szakképzésben kidolgozott és alkalmazott Hagyománypedagógia kurzusa. Öngyilkos civilizációnkban talán nem késő, hogy visszataláljunk természetes környezetünkbe, közösségeinkbe és természetes túlélési stratégiáinkhoz. Ezek közé soroljuk a kreatív művészeteket, beleértve a népművészetet: táncot, zenét, költészetet és a kézműves mesterségeket is. Az ezekhez való hozzáférést biztosítanunk kell mindenki számára.
Kaibinger Pál gyógypedagógus, énektanár, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskola igazgatója a budapesti művészeti nevelés és gyógypedagógiai oktatásról tartott előadást. A gyógypedagógiai oktatás ugyanis fontos részét képezi a tanulók művészi élményekhez való juttatása, kreativitásuk fejlesztése. A művészeti nevelés és a kreativitás fejlesztésének fontosságát a vizuális kultúra és az ének-zenei nevelés területein keresztül vizsgálta meg. Bemutatta a fogyatékosság és a művészi tehetség összefüggéseit és konkrét példákat is felsorakoztatott a fogyatékosság mellett megjelenő zenei tehetség bemutatására is.
Balázs-Bécsi Gyöngyi pedagógus, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke Kallós Zoltán néprajzkutató életútját és pedagógiai módszereit t ismertette. Tanácsait követve építették be a szórványoktatásba a népművészet elemeit, amelyek a gyerekek, fiatalok, felnőttek lelki, szellemi fejlődését segítik elő. A játék, a tánc, az ének, a kézművesség és képzőművészet nemcsak tartalmakat rögzít és közvetít, hanem formálja a közösségi és egyéni ízlést is. Jelenlévővé tesznek személyi és eszmei példákat, mintákat, amelyeket követni lehet. A művészettel való nevelés az egész ember – testi, szellemi, lelki – fejlődését segíti elő. Az előadás értelmezte azt a belső igényt, amely létrehívta és életben tartotta ezeket a népművészeti értékeket. Az életben a mintakövetésre intő közös tudásnak a hatását és eredményét mutatja be. A közös tudás fontosságát, amely közösséget alkot.
Landgráf Katalin textilművész, tanár az MMA rendes tagja a 25 éves Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnáziumban elindított művészeti nevelésről szólt. Ez az iskola a magyar iskolarendszer egyik különleges és sikeres intézménye, a középfokú művészeti szakképzés egyik tagja. Párhuzamos művészeti szakképzésében államilag elismert szakmai bizonyítványt kapnak a diákok az öt év sikeres befejezése után, amelynek feltétele a sikeres érettségi. A diákok magas heti óraszámban tanulnak rajz-festést, mintázást, kreatív tervezést, művészettörténetet, illetve a néptáncosok balettet, társastáncot, tánctörténetet és népzenét. Öt éven keresztül tanulnak folklórismeretet. A tanítványok sikerrel szerepelnek helyi, fővárosi és országos szakmai versenyeken, pályázatokon. Sokan közülük tovább tanulnak művészeti egyetemeken, tanárképzésben, sokan a szakmában maradnak, és jó néhányan választanak néprajzzal kapcsolatos tanulmányokat. Az eltelt 25 év alatt bekövetkezett változások ellenére azt az alapeszmét követi az iskola, amely a kezdetektől a legfontosabb: olyan boldog és értéktudatos fiatalokat nevelek, akik tisztelik nemzeti hagyományainkat, saját és mások munkáját. Érdemes tehát „a művészetben pácolni a gyerekeket".

A konferencián részt vett Farkas Ádám elnökségi tag, az MMA Oktatási, Képzési és Tudományos Bizottság elnöke – úgy is mint a délutáni ülésszak levezető elnöke –, valamint dr. Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára is.