"Mire a levelek lehullanak..." – emlékkiállítás az I. világháborúról
Az esztergomi Szent Adalbert Központban 2015. október 15-én nyílt meg a „Mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek!" című, az I. világháború áldozataira emlékező és emlékeztető kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia alkotóinak munkáiból.
A kiállítás házigazdája, Keppel Márton művészettörténész, miután köszöntötte a művészeket és a jelenlévő közönséget, felkérte Fekete Györgyöt a Magyar Művészeti Akadémia elnökét, hogy mondja el köszöntőjét. Fekete György méltatta a kiállítás elképesztően sokrétű és mély anyagát, mely méltó emléket állít a világháborúnak, s kiemelte, hogy őt – annak ellenére, hogy az 1914–18 közötti időszakról szól – boldogsággal tölti el a tárlat anyaga. Emellett dicsérte a kurátor, Kókay Krisztina munkáját, aki „Láthatóan nagyon komolyan vette a rá bízott feladatot". Ezt követően Bíró László püspök mondott köszöntő beszédet, akit meglepett a nagy számban jelenlévő közönség, de örömét fejezte ki, hogy ennyi érdeklődő és emlékező arcot láthat, akik minden bizonnyal komolyan veszik, hogy a múlttal igenis foglalkozni kell, a ránk bízott örökséget, és a felmenők emlékét ápolni szükséges. „Ez a kiállítás emlékeztet. Emlékeztet vonuló katonákra, halálra, lövészárkokra, szétesett családokra, fájdalomra, vérre. Szükségünk van arra, hogy emlékezzünk. Szükségünk van arra, hogy továbbadjuk az eljövendő nemzedékeknek: a háború rossz, a háború sehova sem vezet, a háború pusztít, pedig az ember arra rendeltetett, hogy építse, szépítse a világot." – mondta Bíró László. A püspök úr beszéde után Keppel Márton Romanek Etelkát, Esztergom polgármesterét kérte fel ünnepi beszédének megtartására. A polgármester-asszony köszöntötte a jelenlévőket Szent István városában, ahol talán a legnyilvánvalóbb, hogy a múlt emlékei valóságosak, és nem csak egy rossz álom maradványai. Emlékeztetett a háború halottaira és hőseire, és a II. világháborúra is, mely gyakorlatilag folytatása volt az első nagy világégésnek. „Aki a múltat nem ismeri, a jövőt nem érdemli" – hangsúlyozta Romanek Etelka, hozzátéve még, hogy a jelenben kell élnünk, és becsülnünk kell azokat a pillanatokat, mint amilyen ez a mostani is, mikor a születésnek, egy lényeges dolog létrejöttének lehetünk szemtanúi. Megköszönte az Akadémiának, hogy biztosította a kiállítás létrejöttét, személy szerint is Fekete Györgynek és Kókay Krisztina kurátornak. Negyedikként Meszlényi László, a Szent Adalbert Központ igazgatója mondott rövid beszédet, méltatva a kiállított tárgyakat, örömét fejezve ki abban, hogy a kiállítás a Központban kerülhet megrendezésre.
Végül Keppel Márton felkérte Somogyi György művészettörténészt, hogy nyissa meg a kiállítást. Beszédében az egész művészettörténeten átívelő folyamatról, megjelenésről beszélt, mely a háborúval, és annak művészeti ábrázolásával függ össze. Hangsúlyozta, hogy a rettenetes élmények és a katasztrófák mellett – mint ahogyan ez a mai estén is nyilvánvalóvá válik – a háború inspiráció is egyben, a művészet egyik „motorja", s nem egy alkotó (példának hozva Vergiliust, Homéroszt, Tolsztojt vagy épp Mednyánszkyt), merített a háború borzalmaiból, vagy épp hőstetteiből. „A múzsák, a híresztelésekkel ellentétben, a fegyverek közt sem hallgatnak. Sőt, a háború az ihlet egyik legmélyebb forrása." A jelenlévő tárgyak, tette hozzá Somogyi György, az emlékművészet „termékei", melyek egy nagy tragédia kísérői, értelmezői, újraalkotói. És arra figyelmeztetnek minket minden esetben, hogy az élet erősebb a halálnak, hogy az élet legyőzi a halált.
A megnyitón Horányi László színművész mondta el Gyóni Géza és Sinka István egy-egy költeményét, illetve Széles András citeraművész játszott a vendégeknek.
