The selected web content no longer exists.
A munkálatok zsűrizése – balról jobbra: Győri Lajos, Szentkirályi Miklós, Tarjáni István polgármester és Lelkes Péter
Megújult a torbágyi római katolikus templom
Neves restaurátorok résztvételével újult meg a biatorbágy-torbágyi római katolikus templom, amely – a Zsámbéki-medencében egyedülállóan – teljes és egységes, 18. századi barokk liturgikus faberendezésekkel büszkélkedhet.
A több mint 800 éves múltra visszatekintő Torbágy település és egyházközség középkori történetét illetően nagyon kevés adat, néhány oklevélben való említés áll rendelkezésünkre. A török hódoltság idején a falu – sok környékbeli településhez hasonlóan – teljesen elnéptelenedett. A megszállók 1686-ban történt kiűzését követően német nemzetiségű lakosság betelepítésével kezdődött újra az élet.
Az egyházközség újraalapításának éve 1714.
A középkori templom maradványait felhasználva, a gótikus szentélyt megőrizve az akkori földbirtokos, Peter von Hermes tüzérhadnagy 1724-ben kezdte újjáépíttetni a templomot, amelyet Acsády Ádám veszprémi püspök áldott meg 1730 körül. A templom titulusa a Boldogságos Szűz Mária Szent Neve. A tornyot 1740 körül építtette Promperger Kristóf földesúr. Az ő nevéhez fűződik a templom ékességét jelentő barokk stílusban fából készült főoltár, valamint a Páduai Szent Antalról nevezett jobb oldali, illetve Nepomuki Szent Jánosról nevezett bal oldali mellékoltárok elkészíttetése. A templom épülete 1771-ben már meglehetősen leromlott állapotban volt, ám közel egy évszázadig a kegyurak nem fordítottak figyelmet a felújításra azon kívül, hogy 1802-ben az oltárt restaurálták. Ekkor került a Nepomuki Szent János oltárra a jelenleg is látható festmény, amelynek helyén korábban szobor állt. 1854–1860 között gróf Sándor Móric rendbe hozatta a tetőzetet és a padlózatot, valamint felújíttatta az oltárokat és az orgonát, kicseréltette a padokat. A templom teljes körű felújítására és átépítésére 1880–1881-ben került sor. Az eredeti főhajót kereszthajóval bővítették, és ekkor épült az oldalbejáratokkal ellátott kétoldali folyosó, amely a kereszthajóba vezet, valamint az oratórium és a főbejárat elé ragasztott pitvar. Teljes körű külső restaurálásra 1954-ben, 1973-ban és 1983-ban került sor.
A templom ismételt felújítására, díszítőfestésére és az oltárok eredeti állapota szerinti restaurálására 2014-ben került sor. A jubileumi emblémát és a díszítőfestési terveket Lelkes Péter tervezőművész-díszítőfestő, az MMA rendes tagja készítette, a kivitelező Győri Lajos díszítőfestő, a mellékoltárok restaurálását Baracza Szabolcs restaurátor művész végezte. A szakmai zsűri vezetője Szentkirályi Miklós festő-restaurátor, az MMA rendes tagja, a Székesfehérvári Egyházmegye részéről a szakmai koordinátor Smohay András múzeumigazgató voltak.
Az egyházközség újraalapításának éve 1714.
A középkori templom maradványait felhasználva, a gótikus szentélyt megőrizve az akkori földbirtokos, Peter von Hermes tüzérhadnagy 1724-ben kezdte újjáépíttetni a templomot, amelyet Acsády Ádám veszprémi püspök áldott meg 1730 körül. A templom titulusa a Boldogságos Szűz Mária Szent Neve. A tornyot 1740 körül építtette Promperger Kristóf földesúr. Az ő nevéhez fűződik a templom ékességét jelentő barokk stílusban fából készült főoltár, valamint a Páduai Szent Antalról nevezett jobb oldali, illetve Nepomuki Szent Jánosról nevezett bal oldali mellékoltárok elkészíttetése. A templom épülete 1771-ben már meglehetősen leromlott állapotban volt, ám közel egy évszázadig a kegyurak nem fordítottak figyelmet a felújításra azon kívül, hogy 1802-ben az oltárt restaurálták. Ekkor került a Nepomuki Szent János oltárra a jelenleg is látható festmény, amelynek helyén korábban szobor állt. 1854–1860 között gróf Sándor Móric rendbe hozatta a tetőzetet és a padlózatot, valamint felújíttatta az oltárokat és az orgonát, kicseréltette a padokat. A templom teljes körű felújítására és átépítésére 1880–1881-ben került sor. Az eredeti főhajót kereszthajóval bővítették, és ekkor épült az oldalbejáratokkal ellátott kétoldali folyosó, amely a kereszthajóba vezet, valamint az oratórium és a főbejárat elé ragasztott pitvar. Teljes körű külső restaurálásra 1954-ben, 1973-ban és 1983-ban került sor.
A templom ismételt felújítására, díszítőfestésére és az oltárok eredeti állapota szerinti restaurálására 2014-ben került sor. A jubileumi emblémát és a díszítőfestési terveket Lelkes Péter tervezőművész-díszítőfestő, az MMA rendes tagja készítette, a kivitelező Győri Lajos díszítőfestő, a mellékoltárok restaurálását Baracza Szabolcs restaurátor művész végezte. A szakmai zsűri vezetője Szentkirályi Miklós festő-restaurátor, az MMA rendes tagja, a Székesfehérvári Egyházmegye részéről a szakmai koordinátor Smohay András múzeumigazgató voltak.
