Szarvas József színművész Ki vagyok? Honnan jöttem? Mit akarok? címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját. Előadása rámutatott, hogy ennek a három kérdésnek a megválaszolása nemcsak a próbafolyamat során feladata, hanem olyankor is, amikor számvetést készít. A székfoglaló előadásra való felkészülés egyben visszapillantás és számvetés is volt.

Szegényes, kétkezi munkával terhelt tanyasi gyermekkor után, sok kitérőt leküzdve – dolgozott többek között a Debreceni Vágóhídon is – került segédszínészként a debreceni Csokonai Színházba 1977-ben, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára 1983-ban. „Tudatosult bennem, hogy minden másként lesz, mint eddig. Egyidejű szocializációs, magánéleti és szakmai fordulatot éltem meg úgy, hogy közben visszaültem az iskolapadba. A befogadás, a megértés erős szándéka, a kétség, bizonytalanság, bizonyítási vágy és kényszer határozták meg életemet. Korkedvezménnyel vettek fel. Kitűnő mestereim nyújtottak hitelesítő kapaszkodót, szakmai jövőt építő, erős, kritikai szellemben. Horvai István, Kapás Dezső, Montágh Imre, Iglódi István, Szabó István. Kétségbeesetten próbáltam a sokszor leküzdhetetlennek látszó műveltségbeli hátrányaimat egyensúlyba hozni korommal, élettapasztalatommal."

Habár a főiskolai vizsgaelőadásokat nem szokás a szakmai pályafutás jelentős állomásai közé sorolni, Szarvas József mind a mai napig meghatározó élményként gondol a Horvai István rendezte Ványa bácsi-ban, a Kapás Dezső által rendezett Karamazov testvérek-ben, illetve az Iglódi István által színre vitt Godspell-ben nyújtott alakításaira. Ilyen előzmények után szerződtette 1987-ben Marton László igazgató a Vígszínházba. 1989-ben mutatták be Az új földesúr című filmet, melynek főszerepét Szarvas József játszotta, ebben Sinkovits Imre partnere volt. Büchner Leonce és Léna című darabjában nyújtott alakításáért kiérdemelte a színikritikusok díját, valamint Kaszás Attilával megosztva a legjobb színésznek járó elismerést az Országos Színházi Találkozón. 1991-ben Jászai Mari-díjjal jutalmazták. 1997-ben tíz év vígszínházi tagság után a Kaposvári Csiky Gergely Színházhoz. Mint minden újdonság, frissítőn hatott rá Kaposvár, egészen különleges munkák, szakmai találkozások részese lett. Kaposváron beszélgetéseik egyik fő témája volt az épülő, új Nemzeti Színház ügye. „Sejtelmem sem volt, hogy 2001-től mire szánt jó sorsom, amikor Szikora János felkért, hogy játsszam el Madách Imre: Az ember tragédiája Ádám szerepét. Nem tudhattam, mikor igent mondtam, egyszer s mind elveszett annak a lehetősége, hogy meghatározó, büszke szereplője lehessek saját szakmai életemnek." Az újdonsült teátrum, amelynek azóta tagja, ezzel a darabbal nyitott 2002. március 15-én. A bemutatónak köszönhetően életre szóló barátságot kötött Tenk László festőművésszel, továbbá szintén a 2002-es év ajándéka, hogy megismerhette Kovács Gyula erdészt, akinek biztatására közösen elindították a gyümölcsfák megmentését célul kitűző Tündérkert mozgalmat.

„Elhatároztuk, hogy mentjük Kárpát-medence végtelen fajtagazdagságú gyümölcs hagyatékának viszáki epizódját úgy, hogy minden elmentett őshonos, oltott gyümölcsfának viszáki, illetve Viszákról elszármazott gyermek gondnoka legyen és minden esztendőben annyi gyümölcsfát ültetünk a kertbe, ahány gyermek előző évben a faluban született. Az akkor kiültetett 52 gyümölcsfa mellett ott állt 52 család. Megértettem: a Pajtaszínház és Galéria lassú és alázatos munkával csak akkor tudja betölteni a közösségben elfoglalni szándékozó helyét, ha képes hozzájárulni annak hagyományaihoz, szellemi, épített hagyatékához, azok őrzéséhez, erősítéséhez, mentéséhez. Világos lett számomra, hogy új értékek létrehozása lehet vállalásom mozgatója. Olyan új értékeké, melyeknek gyökerük, múltjuk, históriájuk van. Olyan érték teremtő szándékot szabad kiteljesíteni, amely joggal vált ki örömet, büszkeséget a közösség tagjaiban. És születtek, születnek Kárpát-medence közösségeiben Tündérkertjeink. Ma már több mint 100 hagyatékőrző kert ünnepli elmentett örökségünket."

2009-ben hozták létre az első Tündérkertet Viszákon, ahol addigra már a Pajtaszínház és a Galéria megnyitotta kapuit. Elsőként Tenk László festőművész munkáiból nyílott kiállítás.

Napjainkban a Nemzeti Színház, a Pajtaszínház és Galéria, illetve a Tündérkertek hármas útját járja. Úgy gondolja, hogy a „Ki vagyok? Honnan jöttem? Mit akarok?" kérdés hármasra így tud híven válaszolni szülei emlékének, gyermekeinek, unokáinak, mestereinek, s színházat szeretőknek, a viszákiaknak, az őrségieknek.