Olvashatunk a magyar hangszervilágról, a verbunkos jellegzetes műfajáról, honi egyházzenénkről, Liszt Ferenc és Bartók Béla mellett a magyarországi Beethoven- és Bach-kultuszról, valamint más, többé, vagy méltatlanul kevésbé ismert zeneszerzőinkről, zenetudósainkról.
Magyar Művészeti Akadémia több jeles alkotójától, művészetelméleti szakkutatójától is találunk írást a majdhogynem 300 oldalas összeállításban.
Solymosi Tari Emőke, zenetörténész, a Művészetelméleti Tagozat vezetője Lajtha László zeneszerző, zenetudós személyes és szakmai francia kapcsolatairól, valamint arról a nem kevés nehézségről ír, melyet a kommunista éra jól ismert szokása szerint támasztott ezeknek ápolásával szemben. Többek közt útlevél híján, a taggá választott zeneszerző nem tarthatta meg székfoglalóját a Francia Szépművészeti Akadémián, aminek tagjává választtatni óriási szakmai megtiszteltetést jelentett. Lajtha számos művét ajánlotta a francia zenei élet fontos személyiségeinek. Míg utazását gátolták, a komponista levelezés útján tartotta a kapcsolatot legkedvesebb zeneszerző barátjával, Henri Barraud-val. Mint ahogy a tanulmány szerzője a kapcsolatok számbavétele után megállapítja: Lajtha személyén keresztül a 20. század második felének magyar és francia zenetörténete elválaszthatatlanul kapcsolódott össze.
Egészen más témát fejteget Juhász Zoltán népzenész, népzenekutató, az MMA rendes tagja Zenei őstípusok és a magyar népzene őstörténete című cikke. A több évtizedes összehasonlító kutatás alapja Bartóknak azon sejtéséből indult ki, hogy a világ minden népzenéje visszavezethető néhány ősformára, őstípusra. A feltevés igazolására, a kapcsolatok felkutatására nem olyan régen áll rendelkezésre a megfelelő technikai háttér, melynek további fejlődése várható és szükségszerű. Jelenleg egy mintegy 50 kultúra zenéjét tartalmazó adatbázis a kutatások alapja, a kapcsolódásokat algoritmusok segítségével állapítják meg. Az eddigi eredmények felvetik, hogy népzenénk meghatározó rétegei akár évezredek óta jelen lehetnek a Kárpát-medencében.
Kassai István zongoraművész, az MMA rendes tagja A zeneszerző Széchényiek címmel írt tanulmánya a család 11 tagjának zenéhez való kapcsolódását veszi számba, közülük az alábbiakban csak néhány személyiség kiemelésére van mód. Nem meglepő, hogy a család legtehetségesebb, művészetpártolásban leginkább jeleskedő tagjai az akadémiaalapító Széchényi Ferenc ágából kerültek ki. Maga Ferenc nemcsak hangszeren játszott, de maga is szerzett zenét, főként dalokat, amik a híradások szerint népszerűek is voltak a korban. Legfiatalabb gyermeke, Széchenyi István tehetségesen játszott egy népi hangszer továbbfejlesztett változatán, az ún. csákány-fuvolán, melyet még Döblingbe is magával vitt. Itt kell megemlítenünk, hogy Liszt Ferenc és a legnagyobb magyar kölcsönösen nagyra becsülték egymást, Liszt baráti kapcsolatot tartott fenn a család több tagjával is. A kutatók meglátása szerint Imre, István egyik idősebb fivére lehetett a család legtehetségesebb zeneszerzője. Sajnos, darabjainak jelentős része elveszett, de Liszttel való személyes találkozásra, hosszú vendégeskedésre is van bizonyíték, sőt, a neves zeneszerző átírta Imre egyik négykezes darabját kétkezesre.
A lapszám nemcsak tudományos értekezéseket, hanem magyar és zenei vonatkozású képzőművészeti illusztrációkat, költeményeket és személyes vallomásokat is közöl. Ez utóbbiakból emelhetjük ki Dobai Péter költeményeit (Régi itáliai táncok, Dal szól/ Szól a dal), Horváth Anikó Liszt Ferenc-díjas csembalóművész, az MMA nem akadémikus tagja áttekintését saját pályájáról, meghatározó zenei élményeiről, tapasztalatáról (Itthon és a nagyvilágban), valamint Sturcz János művészettörténész személyes vallomását. Mint írja, Bartók számára „kulturális alapú nemzeti identitásnak kulcsfigurája". A nagy zeneszerző művészete speciális lelki és intellektuális tartalmak hordozója, zenéjének hatása az autentikus népzene hatásával hasonlítható.
Akadémikusainké mellett még számos érdekes, változatos témájú tanulmányt olvashatunk a táltosdob zenétől Trianon zenei vonatkozásain át az üldözött magyar zeneszerzőkig, valamint olyan alkotóink szépirodalmi alkotásait olvashatjuk (újra), mint Bella István, Csukás István, Csáth Géza, vagy Juhász Gyula.
A tematikus szám nem csupán a magyar zene, hanem általános értelemben a teljes magyar kultúrtörténet szempontjából is fontos válogatás.

A Napút folyóirat zenének szentelt száma (XXII. évf. 8. szám) december óta online is hozzáférhető: http://www.naputonline.hu/2020/12/21/xxii-evfolyam-08-szam-nemzet-a-muzsikajaban/