Tálalószekrény vitrinnel, 1930-as évek ▪ Fotó: MÉM / F. Tóth Gábor
Kaesz Gyula bútorai
A Magyar Művészeti Akadémia fenntartásában működő Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ megvásárolta Kaesz Gyula híres magyar belsőépítész nagy értékű bútoregyüttesét. A hazai lakáskultúra egyik megteremtőjének saját tervezésű és használatú bútorai belsőépítészeti kuriózumok, amelyeket a közeljövőben egy kiállításon is bemutatnak a hazai nagyközönségnek. A Kárpát-medence legnagyobb építészeti és örökségvédelmi gyűjteményének gyarapítása folyamatos és kiemelt feladata a MÉM MDK-nak, ennek keretében 2022–2023 folyamán Kaesz egykori lakásából egy több mint hatvan tárgyból álló tárgyegyüttest vásárolt az örökösöktől. A bútorokon kívül eredeti tapéta- és textildarabok, valamint könyvek is kerültek az intézmény gyűjteményébe.
Kaesz Gyula (1897–1967) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar belsőépítésze, bútortervezője volt. A számottevő grafikai megbízás mellett családi házakat, üzletportálokat, kiállítási pavilonokat és lakások, középületek, üzletek belső berendezését tervezte, valamint bútortervezőként is jelentős alkotónak számított. Az Iparművészeti Iskola (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) tanáraként tervezők több generációját tanította. Felesége, Lukáts Kató (1900–1990) a harmincas években főként képeslapokat, plakátokat, csomagolásokat tervezett, a háború után pedig mesekönyveket illusztrált (Gőgös Gúnár Gedeon, Mesebolt, Zengő ábécé).
A házaspár 1951 márciusában költözött be a Budapest, V. kerület, Petőfi tér 3. szám alatti lakásba. Új otthonuk berendezésének nagy részét a korábbi, Krisztina körúti és Fejér György utcai lakásuk, illetve szentendrei nyaralójuk bútorzatának felhasználásával oldották meg. Szinte valamennyi bútordarab és világítótest Kaesz Gyula tervei alapján született az 1930–1940-es években, és több darabról tudható, hogy a korszak jeles iparosainak kivitelezésében készültek. A házaspár otthona gondosan megőrzött, intakt módon maradt fenn Budapest belvárosában.
A lakás a közelmúltig szinte teljes egészében érintetlenül őrizte azt az állapotot, amelyet a házaspár az 1950-es évek elején kialakított. Ez a körülmény, illetve az, hogy a bútorzat jóformán valamennyi darabja a XX. század legnagyobb hatású bútortervező-iparművészének, Kaesz Gyulának eredeti és egyedi tervezésű alkotása, kiemelkedő muzeális értékké emeli a teljes berendezést és a magyar enteriőrművészet kivételes emlékének tekinthető.
A közeljövőben egy időszaki kiállítás erejéig a nagyközönségnek is bemutatják a bútoregyüttest a már korábban az intézménybe került, papír alapú Kaesz Gyula-hagyatékkal együtt.
A házaspár 1951 márciusában költözött be a Budapest, V. kerület, Petőfi tér 3. szám alatti lakásba. Új otthonuk berendezésének nagy részét a korábbi, Krisztina körúti és Fejér György utcai lakásuk, illetve szentendrei nyaralójuk bútorzatának felhasználásával oldották meg. Szinte valamennyi bútordarab és világítótest Kaesz Gyula tervei alapján született az 1930–1940-es években, és több darabról tudható, hogy a korszak jeles iparosainak kivitelezésében készültek. A házaspár otthona gondosan megőrzött, intakt módon maradt fenn Budapest belvárosában.
A lakás a közelmúltig szinte teljes egészében érintetlenül őrizte azt az állapotot, amelyet a házaspár az 1950-es évek elején kialakított. Ez a körülmény, illetve az, hogy a bútorzat jóformán valamennyi darabja a XX. század legnagyobb hatású bútortervező-iparművészének, Kaesz Gyulának eredeti és egyedi tervezésű alkotása, kiemelkedő muzeális értékké emeli a teljes berendezést és a magyar enteriőrművészet kivételes emlékének tekinthető.
A közeljövőben egy időszaki kiállítás erejéig a nagyközönségnek is bemutatják a bútoregyüttest a már korábban az intézménybe került, papír alapú Kaesz Gyula-hagyatékkal együtt.
