"Zsigmond Dezső (…) az utóbbi években játékfilmes rendezőként (…) a legjobbak közé lépett, ez teljesen egyértelművé lett a magyar művészfilmek sorában alighanem mérföldkövet jelentő A Sátán fattya (2017) után – most azonban a magyar dokumentarizmus egyik kései-mai, új-legújabb remekét alkotta meg: a magyar népi sors, ez a több mint ezeréves, sajátságos nemzeti kálváriajárás olyan sűrítményét, amelynek megrendítő humanizmusát csak népszemléletének, egész alkotói látásmódjának professzionalista módon felmutatott szépsége múlja felül. Az Igában látszólag „csak" híradás „az utolsó még élő igástehenes", Károly bátyánk világán keresztül jelen és múlt kölcsönhatásairól, egyént és közösséget formáló következményeiről – de ez a prospektusízű megállapítás aligha fedi a bemutatott film alapvető, rendkívüli társadalom- és nemzetpolitikai, sőt – igen! – nemzetstratégiai jelentőségét. Hozzátehetnénk: a kulturálisesemény-jellegen messze túlmutató, akár szenzációsnak is nevezhető történelemszemléleti és eszmei fontosságát, érettségét és – főleg – mélységes igazságtartalmát.
Jelentsük ki rögtön: a mai és a közeljövőbéli magyar élethelyzetek legaktuálisabb kérdéskörét gurítja elénk – ritka szuggesztív eleganciával – egy egészen nagyszerű mesterré fejlődött rendező filmje.
Zsigmond Dezső nemcsak hogy – minden látszat dacára – nem egyénít, nem heroizál és pláne nem romantizál, hanem egészen egyszerűen sorra-rendre gördíti elénk a nemzeti sorskérdések felismerésére késztető megfigyeléseket. Az Igában címével és mondandójával együtt, kiváló metaforikus sűrítéssel, olykor elképesztően fenséges művészi-emberi pillanatokkal koncentráltan mutatja hagyományszeretet és -tisztelet élet- és nemzetmentő mivoltát éppúgy, mint a magyar vidéki népességet évszázadok végtelennek tűnő során át őrlő-súroló-nehezítő „igáshistória", a történelemnek nevezett megpróbáltatássorozat képében végig rohanó, emberséget, testet-lelket folyamatosan támadó, azt héroszi küzdelmekre késztető valóságát." - írta 2023-ban  Domonkos László a film bemutatója kapcsán a Magyar Hírlapban megjelent cikkében.

„A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez ezer szállal kötődő játék- és dokumentumfilm rendezőnek, Zsigmond Dezsőnek sokrétű művészetén belül különös érzéke van ahhoz, hogy Móra Ferenc-i történetekre leljen és rendre meg is filmesítse azokat. Olyan letűnt vagy letűnőben lévő hazai mikrovilágok krónikása ő, amelyek elvesztésével valamennyien kevesebbek leszünk. (…) Ismét lélekig ható, felemelő, de elfogulatlan filmet forgatott Penészleken." - írta a film alkotójáról Matyasovszki József a Kelet-Magyarország című lapban.

 
A hétrét görnyedt Károly bácsi és felesége, Marika belefáradtak az állatok körüli monoton munkába, önmaguk mindennapos igáztatásába. Borzasztó szegénységből indultak, más tehenét gondozták, de mindig sajátra vágytak. „Zsigmond Dezső Igában című új dokumentumfilmje megrendítő és nagyon igaz alkotás egy örökre eltűnni látszó kultúráról. A penészleki öregemberre a 24. óra utolsó percében, egy korábbi játékfilmje (A sátán fattya) forgatásán talált rá a rendező, hogy aztán a mások mellett fantasztikus munkát végző, Becse Tamás operatőrrel együtt három éven át kövessék kamerával mindennapjait. De nemcsak az övét, hanem a feleségéét, és az örökséget legalább nyomokban menteni próbáló fehérgyarmati parasztudvar tulajdonos, Szabó Andrásét és az ő párjáét, Melindáét is. A többértelmű Igában cím mindannyiukra vonatkozik (…) Zsigmond Dezső dokujának az a legnagyobb erénye, hogy minden percben a kőkemény valóságot látjuk a vidéki lét nagyvárosból elképzelt romantikája helyett." (Mandiner – Farkas Anita)

 
A film felteszi a kérdést: Ki folytatja ezt az ősi mesterséget? Látnak-e még gyerekeink, unokáink úton ballagó tehenes szekeret?
 
Tóth Ida újságíró a Magyar Nemzetben megjelent ismertetőjében így írt: „Az élet súlya alatt hétrét görnyedt, tehénfogatos gazda befogja a két marhát a szekér elé. Megy a szekér ütemesen, himbálja a szereplőket és a néző önkéntelenül felveszi a ritmust, lassít, hogy meglássa, milyen ember az, akinek szavára járomba hajtja fejét a két hatalmas testű állat, de aki igában van maga is."