Szilágyi István még életében klasszikussá vált korszakos, Kő hull apadó kútba című regényével és a Hollóidővel. Köteteinek száma az elmúlt években megduplázódott, új műfajok is előtérbe kerültek, s mára kiderült, a korábban ismeretlen Szilágyi-írások sem maradnak el a nagyregényektől – vette számba az életművet köszöntőjében Pécsi Györgyi irodalomtörténész, a konferencia társszervezője. Az MMA Kiadó gondozásában 2019-ben megjelent prózaválogatás, a Katlanváros írásai külön-külön fellelhetők a kolozsvári Utunk évkönyveiben, a családtörténetek együttes kiadása mégis meglepetésként hatott: a szemérmességen átütő személyesség kevéssé ismert arcát mutatja meg az írónak. A Szilágyi István-életműsorozatban 2020-ban jelent meg a várva várt új regény, a Messze túl a láthatáron, majd 2021-ben A hóhér könnyei, amely válogatást ad az író publicisztikai munkásságából.


– Az Agancsbozóttól 1990-ben azt lehetett várni, hogy a Ceauşescu-diktatúráról fog szólni, de annál sokkal egyetemesebb. Amikor 2022-ben újra kiadtuk, számos új értelmezése született a műnek – mondta Pécsi Györgyi. – Szilágyi válogatott publicisztikai írásait Távolodó jégtáblákon címmel jelentettük meg 2023-ban, ezt követte Az emlékezés göröngyein című nagyregénye idén.

Az irodalomtörténész megerősítette, milyen fontos volna, hogy minél több szakdolgozat, doktori disszertáció szülessen az életműről, és erős kisugárzású tanáregyéniségek közvetítsék annak értékeit. Nem a kisebbségi sors, hanem a peremvidék, a határhelyzetek krónikása Szilágyi István. Meghatározta Partium: Ady eltévedt lovasának forrásvidékéről származik prózája, amely alulnézetből mutatja a történelmet, kérdéseket vet fel filozofikusan, intellektuálisan, akár vitairatként is, mégsem tárja fel a titkokat maradéktalanul. Éppen ez a titok teszi költészetté, a legmagasabb rendű irodalommá a Szilágyi-műveket.

– Világirodalmi rangú író, tartásos ember, aki etikai példa is volt Erdélyben – hangsúlyozta Pécsi Györgyi az október 8-i tanácskozáson a Pesti Vigadó Makovecz-termében. – Szilágyi Istvánnak a legjobbak között: a Kemény Zsigmond, Móricz Zsigmond, Németh László vonalban jelölném ki a helyét a regényírói paradigmasorban. Életműve ugyanakkor csak önmagával mérhető és önmagával minősíthető – folytathatatlan.

Pontossága a gondolat és a szellem pontossága volt. Cs. Nagy Ibolya irodalomkritikus szerint ez alkati kérdés – az előadásokból, majd az azt követő beszélgetésből ennek a megbízható aprólékosságnak a mozgatórugói is kibontakoztak. Szilágyi Istvánt, a szerkesztőt Antal Balázs és Karácsonyi Zsolt személyes emlékei hozták közel a hallgatósághoz. Márkus Béla Az emlékezés göröngyein vallomásos hangjára, Ács Margit és Gróh Gáspár a nagyregények filozófiai hátterére is kitért: Kierkegaard és Schopenhauer ott kísért a szereplők fejében, akik attól rettegnek, hogy valóra válik, amit egyszer kimondtak.

– Szilágyi nagyregényeiben a filozófiai nyelv egzaktsága kiegészül az írói nyelv pontosságával – mutatott rá Gróh Gáspár irodalomtörténész. – A magyar nyelv egyik legnagyobb ajándéka, hogy úgy is fogalmazhatunk pontosan, hogy közben a mondandónk többértelműsége is megmarad.  

Hogy állunk Szilágyi realizmusával? – kérdezett rá Pécsi Györgyi a történelmi regények erőteljes víziójára. Gróh Gáspár szerint az író úgy bánt a valóságos tárgyakkal, helyszínekkel és történetekkel mint kártyalapokkal: élvezettel keverte a „paklit", és rakott ki belőle új, működőképes rendszereket, teremtett realitást. A felvetésre az író özvegye, Szilágyi Júlia is szót kért:

– Előadásában Cs. Nagy Ibolya említette az Egy zsák búza című írást, amelynek előzménye, hogy Pista a cséplőgépnél volt ellenőr kevés pénzért – mesélte Szilágyi Júlia. – A parasztok kicsépelték a búzát, kaptak egy zsákkal, de a többit az államnak kellett beszolgáltatni. És egy ellenőr nem csalhat – Pista különben is olyan becsületes ember volt, soha nem próbált csalni. Egy este hazamegy, és látja, hogy a kapu felett valaki bedobott neki egy zsák búzát. Ezt leírja nekem a levélben. Na, most mit csináljon? Kinek jelentse? Jelentse-e egyáltalán? Vagy magát kéne feljelentse? Itt ugye arról van szó, hogy az anyósnak is enni kell adni, a gyerekeknek is enni kell adni, és ha elviszik a búzát, akkor miből? Na, ebből a helyzetből született meg a novella, amiben az öreg Máté el akar lopni egy zsák búzát, persze nem teszi… Itt megfogható tehát a valóság – az akkori Románia – és az elbeszélés közötti különbség.

Szilágyi István filmes látásmódja több előadásnak volt kiindulópontja. Tóth Klára annak a filmtörténeti rejtélynek eredt a nyomába, hogy miért nem lett film a Kő hull apadó kútba című regényből, noha olyan alkotók nyúltak érte, mint Fábri Zoltán, Fehér György vagy Kovács András. Legalább fél tucat rendező ábrándozott a regény megfilmesítéséről. Szilágyi egyedül a háromszoros Kossuth-díjas Fábri Zoltán ajánlatát vette komolyan 1977-ben, el is kezdtek dolgozni, de a költségek miatt a stúdió végül elállt a tervtől. Az író később úgy nyilatkozott: megkönnyebbült, amikor megtudta, mert így mégsem rajta múlott… Hogyan gondolkodott Szilágyi a regény megfilmesítéséről? 

Előadásában Tóth Klára részleteket vetített Kovács András 2003-as, Film egy regényről című dokumentumfilmjéből, amelyben író és rendező bejárja Szilágyságot, a Kő hull apadó kútba zilahi helyszíneit, mintha csak filmet akarnának készíteni a műből. Helyszíneket keresnek, szereplőket válogatnak, a teremtő, alkotó ember lehetőségeiről beszélgetnek, s arról, hogy az íróhoz képest a film lehetőségei igen röghöz kötöttek. A regénynek a falurombolás miatt szinte már egyetlen jelenete sem lenne a helyszínen leforgatható. Szilágyi némi indulattal megállapítja: „Azt, ami a regényben van, úgyse találod meg sehol – ott sem –, még ha abból a háztípusból egész utcasornyit találsz is, mert az csak a regényben él… Én azért is ódzkodtam mindig a filmezéstől. Lehet ez furcsa önzés is, hogy abba ne nyúljanak bele, az úgy van egyszer s mindenkorra. De ha Te megjeleníted, az úgysem lesz az én elképzelésem…"

Szilágyi István mozija című előadásában Mester Béla a filmezéssel kapcsolatos konkrét megnyilatkozásokon túl számba vette a képi megjeleníthetőségére vonatkozó reflexiókat. A magyar irodalomban meglehetősen ritka, hogy egy regényalaknak a korhű moziélményén keresztül válnak láthatóvá a lelki folyamatai. Kese Ida mozifilmek ihlette fantáziái Az emlékezés göröngyein című regényben méltán állíthatók Kosztolányi Dezső hasonló tárgyú szöveghelyei mellé.

Csordás László, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense film és irodalom kapcsolódási pontjait, a filmszerűség erőteljes jelenlétét vizsgálta Létértelmezésként felbukkanó filmleírások Szilágyi István Agancsbozót című regényében címmel. A regényben cím szerint megemlített, majd felidézett négy film: a Magánbeszélgetés, A dominó-elv, A félelem bére és a Menyegző. Milyen viszonyba kerül egyedi identitás és felvett szerep az Agancsbozót létbizonytalanságra épülő világában? Ahol a fikció, az illúzió és a valóság határai elmosódnak, ott aligha különíthető el a kettő – jegyezte meg Csordás László előadásában, amelyet az orosz–ukrán háború miatt online tudott csak megtartani.

A Szilágyi István-emlékkonferenciáról további cikkek olvashatók lent, a kapcsolódó tartalmak között.
 
Fotó: Walter Péter